.jpg)
78 évvel a háta mögött még mindig meg tud minket lepni Clint Eastwood, ezúttal a jubileumi, huszonötödik rendezése kapcsán, mely valószínűleg egyben az utolsó filmszerepe és ehhez méltóan "ünnepelhetünk", mert Clint a tavalyi év egyik legjobbját rántotta elő pisztolytáskájából.
Ha a rasszizmust említik a többségnek, a több, mint 140 éves Ku Klux Klán ugrik be, mint legismertebb szervezet (utána jöhetnének a tucatnyi román, magyarellenes, törvényesen működő szervezetek, hogy ne menjünk messzire). John C. Lesterhez és öt társához hasonlóan, Walt Kowalski (Clint Eastwood) is háborús veterán, életét még most is kísértik a Koreában történt borzalmak. Walt olyan ember, aki soha nem lelhet békére.
Walt most vesztette el feleségét, a világ legjobb asszonyát. Nem egy köztiszteletben fürdő személy az idős férfi, cserébe ő is megvetően méri végig az összegyűlt népet a templomban, különösen saját családját ostorozza félreérthetetlen grimaszokkal, látni rajta, hogy unokája helyett ő szégyelli annak fedetlen derekát. Walt-ot kibeszélik a háta mögött, a gyerekei csak arra várnak, hogy elpatkoljon az öreg, annak reményében, hogy a végrendelet számukra kedvez majd. Még egy szemtelenül fiatal pap is zaklatja folyton, aki a gyónásra próbálja rábírni, hogy így találjon lelki nyugalmat. Pedig Walt-nak nem kell más, csak egy láda sör, a kutyája Daisy, és az a csoda, amit folyton a teraszról bámul. A Gran Torino. Ennyi neki elég, csak hagyják békén.
De a sors csúnya gúnyt űz vele. A szomszédba egy hmong család költözik, az pedig nem számít, hogy e néptípus honnan származik, mert a lényeg látszik. Csíkszeműek. És mivel Walt rasszista, valamint erősen nacionalista, nem örül neki, hogy a koreai háború után, ismét lőtávolságon belül vannak a sárgák. A problémák sora el is kezdődik. Walt háza tájékán egyre gyakrabban bandáznak a fiatalok, egyikük el is próbálja lopni a Gran Torinót, mint kiderül, pont a szomszéd srác. Még szerencse, hogy Walt minden szekrényében tart egy lőszerszámot...
És akkor még nem is mondtam semmit a sztoriról, legalábbis nagyon az elején járunk, kismillió esemény töri meg a békés kertvárosi nyugdíjas létet, már-már túl sok, a játékidő nehezen bírja el a forgatókönyv súlyát, főleg úgy, hogy az természetesnek tűnjön. A szkript nem tartalmaz semmi eredeti ötletet szinte, tele klisékkel és közhelyekkel, az üzenetek is elcsépeltnek kezdenek hatni (plussz gyakran hiteltelen az egész, szimbolizmusa is arcunkba tolt). De senkit nem izgat a sztori kurvasága (=mindenkinek megvolt), Eastwood jelenléte miatt. Ez (is) az ő szerepe, a betegeskedő, nyugtalan, cinikus, fajgyűlölő veterán - aki folyton köpköd. Mást elképzelni nem lehet a szerepre, ez talán azért van, mert ez nem egy 'szerep', ez Clint Eastwood.
Roppant karizmatikus személyiség, uralja a vásznat és a látóidegeket, ideális öregember-minta. És bár nem tagadhatja, hogy a kor fogott rajta, de nincs miért szégyenkeznie, ráadásul legalább annyira remek rendező, mint színész, most is megint egy új arcát mutatta meg. Amellett, hogy kritizálja a társadalmat, politikát és a vallást (x miatyánk, y halleluja és minden bűnöd le van szarva magyarán), van ereje mosolyt csalni a néző orcájára, többször is, de nem vígjáték a Gran Torino.
Jó aránnyal van felosztva a drámázás, a viccelődés, hogy mikor kell magunkba nézni, stb. De a legdícséretesebb pontja a műnek az, hogy Clint nyakon öntötte nagy adag öniróniával (és azok a túlzások, pl, mikor az orvosi rendelőben Walt-on kívűl mindenki valamly etnikai kisebbséghez tartozik) és jól áll neki. Mint minden, mellette, vagy inkább alatta a többi színész felemás asszisztálása mondhatni felesleges, vinné egyedül a show-t. Méltó lezárása ez egy korszaknak, respektálandó búcsú a színészettől. a stáblistánál pedig maga a mmester énekel markáns orgánumával egy szívszorító dallammal. Ez a férfi már annyit le tett az asztalra, hogy pisztolyra sincs szüksége. Ha a film nem is mestermű, Clint alakítása mesteri 10/8 Nem mondtam sokat, majd február 19.-én megnézzük újra.
Bride Wars - A csajok háborúja: Romantikus vígjáték, Anne Hathaway és Kate Hudson főszereplésével. A két barátnő álmaik esküvőjének küszöbén állnak, a rossz hír, hogy ugyanazt az időpontot kapták az eseményre, ugyanarra a helyszínre. Kezdődik a háború, a cél a másik házasságának szabotálása. A Hirtelen 30 rendezőjétől, magyar premier: Január 29. 
Hotel for Dogs - Kutyaszálló: Fókuszban két gyerek, kik a költözés miatt kénytelenek lemondani kutyájukról, de hamarosan rájönnek, hogy nélkülül nem élet az élet, így egy elhagyatott szállót újítanak fel, csakis kutyáknak. Lisa Kudrow, Don Cheadle, hazai premier: február 26. 
Underworld: Rise of the Lycans - Underworld: A vérfarkasok lázadása: A népszerű (?) széria harmadik felvonása, amely előzmény, Rhona Mitra főszereplésével. A cím tudatja a továbbiakat. Nálunk: január 22. 
Tim Burton és a musical ismert páros, csak úgy, mint Tim Burton és a konvenciók döntögetése. Mindenki tudja, hogy az író, rendező, animátor nevével fémjelzett alkotások egy különös világba nyitnak kaput a néző számára, mely egy furcsa tükröződése az „objektív” világ giccsének (pl. kertváros, karácsony). De még mielőtt rátérnénk konkrétan a karácsony „dekonstrukciójának” végső manifesztátumára, vessünk egy pillantást az előzményekre.
Az idei évben egész sok filmet sikerült megtekintenem, kb. heti 6-10-et, nem számoltam össze (de a blogomon mindről írtam, ha más nem 1-1 sort, ott össze lehetne számolni), de hozzávetőlegesen olyan 500 film lehet, ebből készítettem el az idei 2008-as listát. Mivel hiába mozifilmekről van szó zömével, hozzánk nem mindig ér el az adott év filmje időben, így volt ami csak most jutott el hozzám is. Íme a szubjektív lista, várom a véleményeket (a hivatkozások IMdb-linkek).
