Elérkezett hát ez a nap is. A nap, amikor megtekintettem a majd' húsz éve tologatott / várt / rebesgetett negyedik részt Indiana Jones kalandjaiból. Fannak semmiképp sem mondanám magam, de tegnap újranéztem a Frigyládát, szóval az élmény friss volt és ez akár végzetes hiba is lehetett volna, ha...de nincs itt semmiféle ha, Dr. Jones visszatérése a nagy vásznakra ugyanis jobban nem is sikerülhetett volna. Lássuk hát!
Henry Jones, az ifjabbik (Harrison Ford öfkórsz) egy szűkös csomagtartót kénytelen megosztani barátjával, Mac-kel (Ray Winstone) orosz fuvarozói szívélyes jóvoltából. Egy, a Nevada sivatag közepén lévő katonai kísérleti támaszpontra hajtanak, ott is egy raktárhoz, ami mindenkinek nagyon ismerős lehet. Jones egy jól megválasztott pillanatban természetesen ellenszegül fogvatartóinak és egy hűtőszekrénnyel "menekülve" nyomába ered az ellen által is hajkurászott mágikus erejű tárgynak és városnak, hogy még a gonosz, világuralomra törő ruszkik előtt találja meg.
A történet jól ki van fundálva szerintem és a karakterek is remekek lettek. Külön öröm volt felfedezni (mondjuk jópárnál nem kellett megerőltetni magam) a sok utalást a trilógiára, illetve a tisztelgést a trilógia előtt. Nem lövök le egyet sem, találjátok meg őket magatok. A látványvilág fantasztikusra sikeredett, elkap minket a retro fíling, mint a gépszíj és ennek jegyében számtalan trükköt a régi módszerekkel kiviteleztek és én emiatt nagyon boldog voltam. Az autós üldözés a meredek sziklafal szélén például egyszerűen állejtős adrenalinlöket volt. A hatás: mosoly az arcon, a kezek pedig a karfán, valami fogást keresve. Persze sok CGI effekt is van, dehát ezek nélkül ma már elképzelhetetlen egy ilyen kaliberű mozi. Amikor pedig először csendül fel a jól ismert dallam...hát az hatalmas volt, kicsit libabőrös is lettem. Indy sosem csak az akciózásról volt híres, ennek jegyében legalább annyit nevethetünk a filmen, mint egy jobb vígjátékon.
A szereplők. Nincs mit tenni, be kell ismerni, hogy Fordon nem fog az idő. A legelején van csak pár "tatás" beállítás vagy mozdulat, de ezek is egy kézen bőven megszámolhatóak. Utána viszont úgy zúzza végig a kétórás játékidőt, hogy mindannyian csak elismerően csettinthetünk és vágyhatunk rá, hogy akár csak közel ennyire fittek legyünk hatvanöt (65!) éves korunkra. Hiába na, ez a karakter, csakúgy, mint Solo kapitányé eggyé vált vele a hosszú idő során. Mutt Williams szerepében Shia LaBeouf szintén jót alakít és egy pillanatig sem hiteltelen. A Mariont megszemélyesítő Karen Allenbe már jobban belemart az idő elnyűhetetlen vasfoga sajnos. Talán az egyetlen karakter akinél egy kicsit kilógott a lóláb, pont a mindig remek Cate Blanchett által megformált ruszki vezér, Irina Spalko.
Összefoglalásképp elmondhatjuk, hogy Rockyhoz és J.J. Rambohoz hasonlóan Indiana Jones is méltóságteljesen tért vissza a filmszínházakba. Sőt. Az egyszerre akciódus, humoros és rendkívül ötletes Kristálykoponya Királysága az év filmje eddig. Igen, még Vasembert is veri. És ami talán a legfontosabb, abszolút beleillik a sorozatba, nem kell szégyenkeznie a nagy elődökkel összemérve sem. Ezt mondom én, mint nem fan. A fikázókat meg nem értem, valószínűleg valami hamis képzelgés áldozatai, ami szerint lehetetlen utolérni, de akár még csak megközelíteni is a régebbi klasszikusokat, csak azért mert ez napjaink terméke. Azok akik nem elvakult fanok és csak simán leszarozzák látatlanban, nos ők meg is érdemlik, hogy ne utazzanak régészprofesszorunkkal ebbe a fantasztikus mese-kalandokkal teli világba. Koimbrához hasonlóan már kanyarodtam is volna befelé a következő vetítésre. Mégegyszer utoljára: visszatért a kalandfilmek alfája és omegája, mégpedig úgy állva hagyva bárminemű konkurenciát, hogy csak győzzenek pislogni Ben Gatesék, de még Rick O'Connellék is. 10/9.5 így az első nézés után.
