Az írást HESGOTCANCER követte el, örök filmes favoritjainak folyamatosan bővülő listáját emitt találjátok.
Tobe Hooper direktor 1974-es kult klasszikusát, A texasi láncfűrészes mészárlást valószínűleg (remélhetőleg) nem kell senkinek se bemutatni. Egy pofátlanul alacsony költségvetésből leforgatott, bámulatosan jól (és hihetően) megkonstruált, zsigeri szinten ható, igazi exploitation tour de force (megjegyzem, ennek ellenére vért alig látunk benne) volt. A valaha készült egyik legnagyszerűbb, és legfélelmetesebb horrorfilmek között van számon tartva, egy kópiája még a New York-i Modern Művészetek Múzeumába is bekerült megőrzésre – és ez azért lássuk be, nem semmi.
A texasi láncfűrészes mészárlás elsöprő sikere után Hooper egyhamar hollywoodi iparossá vált, és pontosan féltucatnyi horror (melyek között volt egészen kimagasló, mint a Poltergeist, és jóindulattal is csak középszerűnek nevezhető, mint pl. az Invaders from Mars, egyaránt) ledirigálása után 1986-ban, vagyis 12 évvel az első rész után leforgatta a mestermű folytatását. A The Texas Chainsaw Massacre 2 (röviden: TCM 2) szöges ellentéte elődjének, mondhatni minden szempontból tekintve: stúdiófilmhez illően szép summából (kb. 5 millió dollárból, ami csekély 36–szorosa a 74-es film büdzséjének), és teljesen más stílusban, más megközelítést felhasználva valósult meg. Ez utóbbi már csak azért is meglepő, mert a rendező személye mégiscsak egy és ugyanaz.
Az első részben megismert pszichopata családból visszatér Bőrpofa, akit ezúttal Bill Johnson alakít (Gunner Hansen fel lett kérve a szerep megismétlésére, de visszautasította az ajánlatot), valamint Drayton Sawyer (Jim Siedow), a szakács. Új tagként pedig bemutatkozik Chop Top (Bill Moseley), ő az első epizód idején Vietnámban állomásozott katonaként, egyébként pedig az akkor megismert stoppos ikertestvére. Sajnos a beteg família nem éppen szokványos (és igencsak emberhús-igényes) hobbijával túlságosan magára vonta a hatóságok figyelmét, ezért egy elhagyatott vidámparkban kénytelenek lakni, ahonnan azonban továbbra is ki-kilátogatnak a városba, áldozatokra lesve. A sztori nincs túlbonyolítva: adott egy bosszúszomjas sheriff, Lefty Enright (Denis Hopper), aki az előző részben meggyilkolt Franklin és Sally rokona, valamint egy késő esti rádiós DJ, Vanita Brock (Caroline Williams), kettejük útja pedig kereszteződik Bőrpofával és családtagjaival (a sheriff esetében szándékosan, hiszen 13 éve vadászik rájuk, a DJ esetében pedig természetesen balszerencse folyamán). Igazából ennyi.
A TCM 2 tipikusan az a film, amit vagy imádni, vagy nagyon utálni lehet. Hihetetlenül túlpörgetett, agyament, over the top, éjfekete humorú komédia-horror egyveleg. Sokkal inkább egy paródia, semmint folytatás. A film elkészültének háttértörténetével nem vagyok tisztában, de erősen gyanítom, hogy Hooper maga is tisztában volt azzal, hogy nem lenne képes felülmúlni az első részt, ezért annak sivár, realista, és féldokumentarista hozzáállását lecserélte egy másfél óráig tartó, szinte sosem pihenő hullámvasútútra, amiben a gore és a humor határokat feszegetően többszöröse annak, amit az elődben láthattunk. Bőrpofa totálisan őrült, az egész filmben egyfolytában valamiféle nevetséges táncot jár, és még szerelembe is esik (a láncfűrész-fallosz párhuzam blatáns nyomatékosításra kerül - de nem lövök le poént). Az újonc Chop Top-ról (kinek egy vietnámi sérülés következtében a koponyájának nagy része fém) meg már az sokat elmond, hogy külön rajongótáborral bír a horrorszeretők körében. A bagázsból egyedül az öreg Sawyer normális valamennyire. Még Hopper figurájának sincs ki mind a négy kereke, ahelyett, hogy pisztollyal és puskákkal indulna a családdal leszámolni, saját fegyverükkel, vagyis láncfűrészekkel akar végezni velük. A fináléra jutó Hopper és Bőrpofa közti összecsapásra nincs más szó, mint „epikus”.
Külön szót érdemel a filmzene, ami szintén sokkal inkább illene egy 80-as évekbeli tini vígjátékba, nem pedig egy horrorfilmbe (egyik kedvenc zenekarom, az Oingo Boingo egy száma is rajta van). Gyakorlatilag minden jel (még a poszter is, nézzetek csak rá, honnan lehet ismerős?) arra mutat, hogy Hooper a másodperc egy töredékéig se vette komolyan ezt a folytatást, és ezzel balszerencséjére sikerült elidegenítenie a nézőket és a kritikusokat is, így a box office eredmény egy szép nagy bukta lett. Videón, majd később DVD-n, hálaistennek sokan (újra)felfedezték a TCM 2-t, így amolyan kisebb szintű kultfavorit válhatott belőle; én annyit mondok, egy próbát mindenképp megér, könnyen lehet hogy ez lesz az új kedvenced.
