Quentin Tarantino és Robert Rodriguez duplafilmje ami '70-es évek amerikai B-horrorjai és akciófilmjei előtt tiszteleg nálunk kettévágva került a mozikba, így én is külön írok a két filmről.
Spoileres kritika.
Halálbiztos (Deathproof)
A történet: Stuntman Mike (Kurt Russel nagyon jó) a macho sorozatgyilkos az általa "halálbiztossá" tett verdájával öli a lányokat.Ennyi.
Tarantino filmje nyitja a Grindhouse-t és már rögtön ömlik is a szó a semmiről, az élet hétköznapi dolgairól mint minden Tarantino filmben. De a párbeszédek most valahogy nem jók, nem annyira viccesek, már nem hatnak eredetinek mint anno a Ponyvaregényben. Meg hát itt ugye inkább a könnyed szórakoztatás lenne a cél.
Fél óra után azonban érződik, hogy homokszem került a gépezetbe. Tarantino mintha nem tudná eldönteni, hogy milyen filmet is csináljon. A dialógusok nem maradnak emlékezetesek, olyan semmilyenek. Aztán valahogy elérünk végre az első autós-jelenetekhez. Rose McGowant még csak simán kivégzi Mike, de ezután a 2007-es év legdurvább, legjobb ütközését kapjuk ami valamelyest kárpótol az unalmas felvezetésért. A négy lányból nem sok minden marad na.
A második lánycsapatról szóló résznél szerencsére hamarabb kapunk akciót, még pont időben mielőtt elaludnánk a máskor zseniális Tarantino-féle párbeszédektől. Mike azonban túlbecsüli magát és amikor az egyik csaj meglövi a karját üldözőből üldözötté válik. Az üldözés megint nagyon üt (pedig semmi CGI nincs benne) , a film végén meg leesett az állam, ahogy a csajok szarrá alázzák és agyonverik a már régen nem olyan nagyarcú Mike-ot.
Értékelés: Nem "tarantinós" film, de nem is csak könnyed szórakoztató B-film. Nem is tudom mi igazából. A zenék persze fantasztikusak, ehhez is nagyon ért Tarantino. A két autós jelenet meg az igenjó befejezés miatt 10/6. Akik viszont csak most ismerkednének a Mesterrel azok ne ezzel a filmmel kezdjék, inkább Kutyaszorítóban vagy Ponyvaregény elsőre. Ha azok bejöttek akkor bátran le lehet ülni megnézni ezt is.
Terrorbolygó (Planet Terror)
A Halálbiztos után már csak Robert Rodriguezben és filmjében van a bizalmam az agyatlan szórakozási igényem kielégítésére. Ismerve korábbi munkáit: El Mariachi-trilógia, Alkonyattól Pirkadatig, Kémkölykök-trilógia(!!!) tudtam, hogy a helyzet nem reménytelen.
Már ahogy indul a film: valami gázról vitázik a Lost iraki-iráni katona arca és Bruce "Die Hard" Willis akinek bugyburékol az arca valamitől közben. Érzem, hogy jó ez jó lesz.
Eddig elfelejtettem említeni, hogy mindkét film minősége direkt rontva van. Szemcsés, csíkok jelennek meg rajta, a színek néha rosszak. Pont mint egy régi nem-multiplex mozi sokadik kópiáján.
Bruce bepöccen, lostos gyerek kilövi a tartályt,vírus elszabadul. Jöhetnek a zombik meg a vérengzés! A story kb. ennyi volna ezek után hatalmas agyament fun az egész csak hátra kell dőlni és élvezni. Poénos (a legtöbb vígjátékon nem nevetek ennyit) látványos, a "gagyi" effektek nekem ugyanúgy bejönnek mint az Alkonyattól Pirkadatig-ban, megy az irtás. Legjobb részek: mesterlövész gyerek a kismotoron, a direkt-filmszakadás ahol kihagyunk pár jelenetet és úgy vágunk a dolgok közepébe, kiderül hogy Willis megölte Bin Laden-t ("kettőt a szívbe, egyet meg a computer-ébe") , McGowan mészárlása az amputált lába helyére illesztett gépfegyverrel.
Értékelés: Robert Rodriguez sokkal jobban ragadja meg a műfaj lényegét. Itt ugyanis nem a párbeszédek vagy a színészi játék a lényeg. Gondolkodás-mentes szórakozás, másfél óra teljes kikapcsolódás, ez itt a lényeg. És mivel ezt meg is valósítja a film, méghozzá elég magas színvonalon, ezért ez 10/8 lett.
