A kritikusok már külföldön is utálták, a trailer sejtette, hogy ez valami igazán elbaszott film lesz, de tegnap este bizony engedtem a női nyomásnak, és a (nagyszerűnek ígérkező) Five Minutes of Heaven helyett megnéztük a The Lovely Bones című Peter Jackson filmet. Igen, ez ugyanaz a Peter Jackson. Igen azokat is ő rendezte. Igen, azok jó filmek voltak. Nem ez nem lett jó, nagyon nem...

A Komfortos mennyország egy tizennégy éves kislány (Susie) halálát és annak utórezgéseit mutatja be, pontosan azt a folyamatot, amíg a szerencsétlen pára az élet és a mennyország közti átmeneti síkon vilángolva kommunikál a családtagjaival, és elvezeti őket a gyilkosához.

A film feleslegesen hosszú és nyálas bevezetése után következik a viszonylag jól megkreált és előkészített gyilkossági jelenet, melyet a szereplőgárda sztárjainak elfelé menekülése követ. Elhagyják a süllyedő hajót szépen sorban. Először a nagymamát alakító (csupán vendégségbe érkező) Susan Sarandon tűnik el a képből, majd öt perccel rá Rachel Weisz dönt úgy, hogy ő biza inkább elmegy tőkéket gyepálni valami random ültetvényre, mint hogy a hülye férjének (Mark Wahlberg) sírását hallgassa. A viszonylag értékes színészi játékra képes hölgyek távozásával szegény Marky boy-ra hárul a maradék két kölyök nevelése, és az egész "misztérikus" gyilkosság kibogozása. Marky boy pedig ehhez sajnos nem igazán ért. Ő kemény gyerek, lőni tud, meg pofozni, egyebet nem igazán. 

Ezen a ponton Peter Jackson ökölbe szorított kézzel lenyúl a saját torkán és elkezd kicsi rózsákat, pillangókat, és szivárványokat felöklendezni a kedves néző képébe. Tíz perc hiszti után Susie rájön, hogy nem is olyan gáz halottnak lenni, mert szabadság van és vidámság, iskolába se kell járni, no meg hamarosan úgyis a mennybe kerül, az meg állítólag jó muri. Innentől kezdve a film átvált nyálas rózsaszín speciális effekt fesztiválba (ami a 100$ milliós büdzséhez képest bőven gagyin néz ki), mely során főszereplőnk és újdonsült (szintén gyerekként meggyilkolt(!)) játszótársa végtelenül zöld mezőkön labdázik, vidámkodik, uzsonnázgat, aztán meg ha már tényleg nagyon ráér, néha ránéz, hogy mit szerencsétlenkedik Marky boy (neki apu) azon a baszott földön. 

A legnagyobb probléma a filmmel kapcsolatban, hogy a néző egyszerűen NEM ÉRZI, HOGY ITT TRAGÉDIA TÖRTÉNT. Mark próbál sirdogálni, de Susie testvérei ugyanúgy rajzolgatnak tovább, a halott kislány pedig folyamatosan egyre jobban érzi magát az űrben, vagy hol. A film egyetlen hosszabb távon élvezhető eleme a gyilkost alakító Stanley Tucci játéka, amely nem csak hiteles, de a köré épített jelenetek is valahogy véletlenül pont jól klappolnak. Ezért is szörnyű látni, amikor a finálé felé kedves Susie görl a mennybe távozás előtti utolsó szó jogán odareikizi Marky boy (neki apu) agyába, hogy bizony a szemüveges kopasz bácsi a gyilkos. 

Természetesen egy jól sikerült gayfeszthez nélkülözhetetlen plátói szerelem és a kisebb, lazán felfestett szerelmi szálak itt is megjelennek, illetve kapunk priceless zárójelenetet, mely során egy nagy fa körül ugrál egy csapat fiatalon legyilkolt kislány énekelve - dalolva. Ha még ez sem lenne elég indok arra, hogy miért kell ezt a filmet megnézni, engedjétek, hogy idézzem a film utolsó mondatát főszereplő kislányunk szájából:

"I was here for a moment, and then I was gone. I wish you all a long and happy life. " (mindezt képzeljük el tvájlájtos hangsúllyal, megható zenével aláfestve)

Köszönjük Peter Jackson, élmény volt. 10/1

Valószínüleg az év legjobban várt filmjét kukkantottam meg tegnap este és ha egy szóban akarnám összefoglalni, azt mondanám, élmény volt. Ha kettőben, akkor nagy élmény volt. Ha háromban, akkor kurva nagy élmény volt. És ez így mehetne egészen sokáig. A bökkenő, (ha egyáltalán nevezhetjük annak) az, hogy nem filmélményről van itt szó. Sokkal inkább egyfajta "borjú az új kapura" effektus. De haladjunk sorban.

Jake Sully-t, az ütközetben lebénult tengerészgyalogost egy távoli holdra, a Pandorára vezénylik, hogy rész vegyen az Avatar programban. Ennek lényege, hogy ideiglenesen kikapcsolják az emberi énjét, és ezzel párhuzamosan életre kel egy Na'vi testben. A Na'vik a pandorai bennszülöttek, és az ő behatóbb megimerésük érdekében jött létre a program. Az persze véletlen egybeesés, hogy történetesen pont a városuk alatt található meg nagy mennyiségben az a bizonyos ásvány, amiért a USA ott ácsingózik. Nos mi sem egyszerűbb, mint kiirtani őket, ám Sully személyében kapnak egy esély a menekülésre. Ja és persze van szerelmi szál is.

Az első plusz, amit érdemes megjegyezni, hogy az elsőre butácskának tűnő történet egész tűrhetően van elővezetve. Vannak benne olyan apró részletek, amiért képesek vagyunk szeretni a filmet. Először is, végre az amerikaiak a gonoszok. Másodszor nem maradt életben mindenki, aki mondjuk egy Emmerich filmben eképp tenne. Ha mélyebben kívánjuk vizsgálni, akkor sem mondható kifejezetten rossznak. A hasadt tudatos rész, illetve a játék Sully avatar-emberi énjével is egész ötletes.  A vége pedig kifejezetten dinamikusra sikeredett, ami szintén kellemes meglepetés, mert nagy epikus endingek hajlamosak végtelen giccses csinnadrattába fulladni. Persze a párbeszédek néhol idegesítően ostobák, de közel sem annyira, és olyan mennyiségben, mint amire számítani lehetett. Természetesen megvannak a kötelező körök, sőt vannak a filmnek bizonyos szakaszai, amikor azt se tudja, hogy keverdjen ki a kliséhalomból amit maga köré épített, de mindez egy magasabb célt szolgált...

A következő tétel a karaterek. Nos nyilván egyik se pusztul bele az eredetiségbe, vagy bonyolultságba. Viszonylag könyen elkülöníthetők. A rosszak gyűlölhetők, a jók szerethetők és ez így van jól.  Az őket megformáló színészek két részre bonthatók. Van a "nemrossz" kategória, akik vagy maszk alatt vannak, Na'vi bőrben, és vannak a minősíthetelenül ócskák. Példa utóbbira Michelle Rodrigez, aki még az átlagosnál is idegesítőbb. Kivétel ez alól Sam Worthington, aki ugyan nem brillírozik, de kifejezetten érdekessé teszi a lassan skizofrénné, majd később ízig-vérig Na'vivá váló tengerészgyalogos figuráját. Igaz, hogy ez inkább karakter érdeme, mint az aktoré.

Most következik a látvány és az atmoszféra bekezdése. Mielőtt elkezdjük, érdemes visszatekinteni és pontozni a filmet, az eddigiek alapján. Tulajdonképpen, egy viszonylag eredeti, epikus tömegfilmről van szó, amit nem nehéz szeretni. Ha itt érne véget a kritika, mondjuk adnék rá egy 10/6-ot. A lényeg azonban csak most következik. Fontos kiemelni, hogy három darab dimenzióban tekintettem meg. Ugyan nem tudom, milyen eggyel kevesebben, de így egy szóval tudnám leírni a látottakat: uhhh.

Először is a Na'vik elképesztően jól néznek ki. Tökéletesen el tudom hinni, hogy igenis élnek a Pandorán ilyen három méteres kék fazonok, és, hogy Cameron elment és lefilmezte őket. Ugyanez elmondható a bolygó félelmetesen egyedi és fantáziadús flórájáról ás faunájáról, melyet klasszul ellenpontoz az amerikai bázis sivársága. Külön említendő a Lelkek fája, illetve annak termései. Utóbbiak külcsínére egyébként jó érzékkel rá is játszik Cameron, mert gyakorlailag öt percenként belebeg egy az arcunkba. Amikor azt mondom, az "arcunkba" a szó szoros értelmébe értem, ugyanis a harmadik dimenzió gyakorlatilag tökéletesen ki lett használva. Egy-két kihagyott ziccerről beszélhetünk csupán, amikor igen is el tudtam volna képzelni, hogy az adott madár mondjuk kicsit még repül felém.

A filmről talán a legközismertebb mondat, hogy James Cameron rendezte negyedmilliárd dollárból. Igaz, rebesgették, hogy igazából a szumma ennek duplája volt. Nos ezen információ birtokában, óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy megérte e a pénzét az Avatar, és a válasz: Igen, abszolút. Ami negatívumokat felsoroltam, tulajdonképpen azok is gyakorlatilag mind átcsúsznak a pro oldalra, mert így a sztori megengedi, hogy kellően rácsodálkozzunk a "bazijó" látványra.

Napjaink filmiparának technológia kicsúcsosodása ez, és mint olyan, tökéletesen vizsgázott. Igaz, hogy a film tetemes hányada szimpla animáció, de ennek ellenére teljesen hihető, sőt gyönyörű. Azzal, hogy az Avatar elkészült, a megalomániás rendező elindított valamit, amit legjobban úgy tudok illusztrálni, ha elmondom, hogy közel három órás mozin, végig egy helyben ültem és tátott szájjal bámultam. Nem tudom mikor fordult elő velem utoljára ilyesmi. Lehet, hogy az átlagnál jobban megvett engem a "háromdé", de lelkiismeretfurdalás nélkül adok 10/9-et.

UPDATE

VVega

Tegnap végre-valahára én is megnéztem. Elsőként azt mondanám, hogy ha van film, amit csak is moziban, és ott is egyedül 3D-ben szabad bevállalni, akkor az Avatar az a film. A látvány meseszép, élmény ránézni a vászonra. Különösen a film első felére igaz ez, a Pandora dzsungeleinek és élővilágának felfedezése messze a film legerősebb pontja. Ehhez képest a finálé csatája nagyjából vízipisztolyos kávbojkodás.

Azonban a film semmit sem bíz a véletlenre. Biztosan nyúl a mindenki által ismert, jól bevált panelekhez és klisékhez, nem bajlódik jellemekkel és motivációkkal, nincsenek átfedések a jó és a rossz között. Újrahasznosított poénok, nevetséges ellentmondások és butaságok tarkítják szinte a teljes játékidőt, azonban ennek így kellett lennie. Az Avatar egyszerűen nem bukhatott el a kasszáknál, ahhoz túl fontos projekt volt, mintegy szimbólum. A marketinges csapat zseniális munkát végzett, a bevételek maximalizálását elérendő sikerült megszólítaniuk a legszélesebb réteget. A tegnap esti vetítésen legalábbis (abszolút nem reprezentatív) tapasztalataim alapján nagyon ritkán látható vegyes felvágott közönség töltötte meg a termet (ez még ritkább). Kisgyerekes családtól kezdve a fiatal társaságokon át egészen a nyugdíj közeli házaspárokig mindenki megtalálható volt. Ennek eléréséhez pedig még egyszer mondom, nem lehet szexelni, durvulni, komolyan társadalmat kritizálni, emberi, esendő hősökről felnőtt módjára mesélni. A másik oldalról nézve pedig természetesen nem kötelező kedvelni, vagy szeretni a filmet. De el kell fogadni, hogy ez a realitás, és örülni kell a sikernek. Mert miféle üzenet lett volna az a kreatív újítóknak, de még inkább az ezeket a kurva drága fejlesztéseket finanszírozóknak, ha egy ekkora mega-projekt kudarcba fulladt volna? Így viszont valószínűleg még több film érkezik majd ilyen tálalásban, és minden bizonnyal lesznek köztük sokkal jobbak is az Avatarnál. Így vághat vissza a mozi a torrent oldalaknak, nem mindenféle szánalmas jogvédősködős meghaladott erőlködéssel.

Valami azonban van a filmben. Elnéztem volna még tovább is, és egy 10/7-nél kevesebbet adni egyszerűen nincs szívem. Otthon viszont nem újranézős. Nagyon nem.
 

Itt az új év, s számos, már most valamilyen oknál fogva említésre méltó film kerül majd a filmszínházakba. Itt egy csokorra való közülük:

Prince of Persia

Emlékszik valaki az elmúlt évezred 80-as éveinek végén megjelent, majd röpke szempilla rebegtetések után egyszerűen legendává vált játékra, a Prince of Persia-ra? A válasz gondolom egyértelmű igen a legtöbbeknél, hiszen ha még nem is az eredeti pár pixeles herceget (vagy nemtelen paraszt legényt) irányítva buktak alá a varázslatos keleti világba, akkor a Sands of Time trilógia okán bizonyos a heves bólogatás.

2010-ben a történet új médiumon debütál, azaz a filmvásznakat próbálja majd meghódítani. A direktori székben Mike Newellel, a főszerepben pedig Jake „nyúlt látok” Gyllenhallal. A filmről a rövid szinopszison kívül (A 6. századi Perzsiában Dastannak össze kell fognia Tamina hercegnővel, hogy megakadályozzák a gonoszokat az idő homokjának megszerzésében, amivel utazhatnának az időben, és rosszaságokat művelhetnének), annyit lehet tudni a képek és a videók alapján, hogy ha nem is a történet, mely egyébként egy pillanatra sem fog megállni, hisz akcióról-akcióra rohan a végkifejlet felé, akkor a látvány könnyedén elviszi a hátán.

Alice in wonderland

Tim Burton nevével együtt emlegetni Johnny Deppét szinte már nem is meglepő dolog, mint ahogy hitvesét, Helena Bonhem Cartert is nyugodtan a sorba biggyeszthetjük. Ezúttal a mindenki által jól ismert nevek Lewis Carroll Alice története mögött sorakoznak fel, mely már így látatlanban is könnyedén beleillik a neves rendező, animátor eddigi pályájába.

A hazánkban jövő márciusban debütáló moziról a már elkönyvelhető 3D erősítette burtoni látványvilágon túl annyit tudunk, hogy nem követi tökéletesen az eredeti művet, hanem annak folytatásának tűnik, hiszen a 19 éves Alice visszatér e alkotásban a gyermekkori kalandjainak színhelyéül szolgáló varázslatos világba, ahol újra összetalálkozva régi barátaival rájön igazi végzetére, mely szerint véget kell vetnie a Vörös Királyné rémuralmának.

Alice szerepében egyébként a bájos Mia Wasikowska fog megjelenni a filmvásznon, s egyelőre csupán nagy kérdőjel áll a „vajon merít e kimondott, kimondatlan mesterétől, Jan Svenkmajertől, ki szintén készítettet egy Alice értelmezést, Burton”.

Toy Story 3

Emlékeim szerint a Toy Story (1995, John Lasseter) volt az első teljesen számítógéppel készített, látványában 3D hatást keltő animációs alkotás, mely 4 évvel később egy második fejezettel bővült, hogy tovább boncolgassa Woody és Buzz Lightyear kalandjait. Talán nem véletlen, hogy a mostanában jól futó animációs piacra újra berobban a jól ismert név, s ezzel trilógiává bővül a marhapásztor és az űrcowboy főszereplésével levezényelt játékdoboz lakóinak története.

Persze mind ez nem biztos, hiszen, a projekt mostoha körülmények között (főként a Disney és a Pixar közötti passzolgatás, a hangokat kölcsönző színészek miatt) készül, s az eredeti 2006-os premier csúszkál már egy ideje.

A Disney ötlete szerint a Buzz Lightyear játékokat a gyártócége visszahívja, természetesen Andy Buzzját is, mire a játékcsapat Tajvan felé veszi az irányt, hogy megmentsék hibásan működő barátjukat. Ezt a sztorit azonban elvetették, mert túl gyengének találták és általánosan népszerűtlennek bizonyult mind a Pixarnál és a Disneynél. E helyett most az imdb szerint egy újabb hazatérés kerül központba, mely minden bizonnyal, hozni fogja a már ismert fordulatokat, poénokat, könnyed szórakozást ígérve ezzel a fiatalabb generációnak (mi meg csak reméljük, hogy a sorok között az idősebbekről sem feledkeznek meg).

Inception

Úgy tűnik, hogy Christopher Nolan két Batman film között készít valamit a saját kedve szerint is. Jövőre ez lesz az Inception, melyben Leonardo DiCaprio fog főszerepet játszani, s valami elszállt sci-fi lesz, olyan Matrix, szokásos Nolan témák hibridje.

Sok jót ígér, hogy a WB nem kurtította meg a Sötét lovag rendezőjének költségvetését, így 200 millióból foroghat, a még mindig kissé homályosnak tűnő mozi. Annyit biztosan tudunk, hogy valamilyen zsarolás körül fog forogni a történet, de ettől többet nem igazán. A képek és a trailer alapján viszont már most leszögezhetjük, hogy egy nagyon akciódús thriller elemekkel is dolgozó, lehengerlő látványvilágú alkotást várunk a széles vászonra, mely minden bizonnyal nem csupán a szemünket fogja megtornáztatni, s lehet játszi könnyedséggel fogja fejbe kólintani a már-már túlságosan is beharangozott Cameron -féle Avatart.

Shutter Island 
 

Dennis Lehane neve valószínűleg a Titokzatos folyó (Mystic River, 2003) okán nem cseng túl ismeretlenül a nagyközönségnek. 2010-ben a rendező újabb munkája kerül a filmvászonra, méghozzá nem is akármilyen nevekkel fémjelezve, hiszen ott van rögtön a rendezői székben Martin Scorsese, aki ismét Leonardo DiCaprioval dolgozik együtt.

A film egy elmegyógyintézetben fog játszódni, ahol különös és egyre hátborzongatóbb élményekben lesz része Teddy Daniels-nek az Egyesült Államok békebírójának. A filmet a misztikum, thriller, krimi háromszögön belülre kell elhelyeznünk, mely valószínűleg el fogja kerülni a Száll a kakukk fészkére nyomait, s az idősödő mester kezei alól reméljük újra valami remekmű kerül elő A regény egyébként már évek óta magyarul is elérhető, s ha a film csupán felét képes vissza adni a széllesvásznon, akkor könnyedén pályázhat a jövő év legjobb filmjei közzé.

Clash of the Titans
 

A már most az új 300-ként emlegetett Louis Leterrier mozi is jövőre kerül a filmszínházakba. Az alkotás nem előzmény nélküli, hiszen Desmond Davis-szel a direktori székben már elkészült egyszer Perzeusz története, mely ugye most hála (vagy éppen hatalmas átok) az eltelt időben történt technikai fejlődésnek még látványosabban kerül celluloid szalagra.

A jól ismert görög mitológia szeletét most olyan színészek fogják megeleveníteni, mint Ralph Fiennes, Liam Neeson vagy Sam Worthington, mely roppant impozánsnak tűnik látatlanban. E nevek mellé rögtön felvehetjük Craig Amstrongot is, aki a zenéért felelős (itt azért rögtön jelezzük, hogy a Muse-os Metthew Bellamy is besegít), s Peter Menziest, aki pedig természetesen a kamerák mögött fogja kamatoztatni tehetségét. Hogy az eddig felvázolt kép tökéletes legyen nem szabad megfeledkeznünk természetesen a nagyjából a filmmel együtt debütáló (azaz jövő márciusban) videojátékról sem.

The Book of Eli

Albert Hughes és Allen Hughes számára a '2012' és a 'The Road' nem volt elég mostanában ami a világvége, disztópia filmeket illeti, s ezért Denzel Washington főszereplésével össze is hoztak egy újabbat. Eli egy könyvet oltalmaz, mely papíron megmenti az egész emberiséget, de persze ez nincsen mindenkinek ínyére, hogy némi akció is a játékidőbe kerülhessen.

Az eddig látottak alapján Denzel pisztollyal, késsel vagy éppen akármivel védelmezi a lepusztult tájakon rája törőktől a „megváltás” könyvét, akik a világégés után megmaradt minden bevethető gyilkoló eszközt bevetnek, hogy Eli elbukjon. Az alkotásban még szerepet kapott Mila Kunis és Gery Oldman, mely utóbbi kecsegtet némi jóval. A lényeg viszont, hogy kerüljék a Mad Max-ezést.

A könyvről bővebben majd valamikor jövő januárban (már ha a tengerentúli január 10-i bemutató után hamar ideér)

Legion

Jövő januárnál és az apokalipszisnél maradva (szintén USA premier időpontja) Scott Stewart filmjét kell megemlíteni, aki eddig inkább a speciális effektusokért felelt számos filmnél, mely már a mozi trailerén is meglátszik. Viszont most háború helyett a bibliával kalandozunk, s egy békésnek tűnő „büfét” lepnek el az angyalok, hogy az Adriana Palicki által alakított Charlie szíve alatt hordott gyermek semmilyen körülmények között ne szülessen meg.

A Dennis Quaidet is soraiban tudó produkció, viszont már a trailer szintjén is elbukik (hiába a hihetetlenül jól elcsípett felütés, azaz a nagyi támadása), hiszen ki venné be a gépfegyverekkel és a házilag barkácsolt lángszórókkal az ég serege ellen küzdő emberek meséjét, főként ha az „boldog véggel” zárul, már pedig ezzel kapcsolatban semmi kétségünk nincsen.

Mindenesetre biztos, hogy szinte végig pöröghetjük majd a filmmel együtt a játékidőt, s jó sok pattogatott kukoricával és az azt leöblítő kólával még kellemesen is szórakozhatunk, már ha igényünk lesz rá.

Edge of Darkness

A Casino Royal rendezőjétől, Mel Gibson főszereplésével szintén jövő januárban kerül a mozikba egy krimi, mely egy apa-lány kapcsolatból gyűrűzik (az utóbbi korán jobb létre szenderül, persze erőszakosan) egészen a legmagasabb körök felé, keresztül a halott aktivista sötét titkain. Azaz Thomas Craven a gyilkossági osztályon dolgozó detektív szembeszáll a nagyvállalatokkal, s versenyt fut az idővel, hogy hamarabb tegye rá a kezét a bizonyítékokra, mint ellenfelei, akik persze az egész ügyet eltusolnák.

Az érzelemmel fűtött nyomozó minden bizonnyal akármit elkövet majd, hogy az ügy végére jusson, így egy feszültséggel teli, ám időnként be-be lassuló mozira számíthatunk, talán némi társadalomkritikával megfűszerezve. A film háttérzenéjére valószínűleg nem lesz panasz, hiszen Howard Shore felelős az ügyért, aki neve mellett már 3 Oscaron kívül 36 más díj is hirdeti hozzáértését. De hogy Gibbson-tól egy újabb Riggs-t kapunk e csak jövőre fog kiderülni.

Green Zone

Ha annyit mondok, hogy Paul Greengrass és Matt Damon ismét egymásra talált egy film erejéig, akkor valószínűleg mindenki tudja, hogy mire kell gondolni. Igazából nem is tévedhetünk, hiszen minden jel arra utal, hogy egy újabb Bourne filmet kapunk, igaz kicsit megkavart felállásban. Damon-t ugyanis most Roy Millernek hívják és emlékszik a múltjára, sőt valószínűleg a film nagyobbik hányadában még elég büszke is rá, hiszen az államok katonaságának kötelékében szolgálva terjeszti a világban a demokrácia igéjét.

Hogy persze ne legyen minden ilyen egyszerű, s ne egy propaganda filmet készítsenek a tengerentúl, kell egy áruló, ki fekélyes sebként csúfítja el a szabadság zászlajának lobogását, méghozzá minden bizonnyal a mindenható pénz oltára előtt tisztelegve. A tömény akcióra júniusig kell várnunk.

Harry Potter and the Deathly Hallows
 

Jövő év novemberében tér vissza villám homlokú varázslónk, hogy befejezze csatáját a szabadságért. Vagy pontosabban, akkor érkezik meg a filmvászonra, hiszen sokak előtt már régóta ismeretes, hogy ez a történet hogyan is ér véget, így gondolom maximum annyi okozhat meglepetést, hogy David Yates ezúttal hogyan boldogul a direktori székben a ketté bontott finálé első részében, illetve, hogy Steve Kloves hogyan és hol húzta meg a történetet, hiszen hiába a dupla játékidő (amely még mindig kevésnek tűnik, de remélem Dumbledore történetét így nem vágják ki) legalább csekély bizakodásra ad okot az előző két, nem a legjobban sikerült alkotás után

Amiben azért biztosak lehetünk, hogy akcióval jobban el leszünk kényeztetve, s talán kissé a romantikus szálak is a háttérbe kerülnek, hiszen kinek lenne arra ideje, a halál ereklyéinek felkutatása és elpusztítása közben. A szereplő gárda változatlan, s így végre Ralph Fiennes is többet kamatoztathatja majd tehetségét, hiszen lényegesen több szerepe lesz majd a filmvásznon. Szóval seprűket, üstöket, pálcákat elő, talárt élre vasalj, s jövő év vége felé irány a mozi.

Resident Evil: Afterlife

A számítógépes játékok szerelmesei a Prince of Persia-n kívül még egy filmnek biztos, hogy örülhetnek jövő augusztusban, ráadásul Paul W. S. Anderson visszatér, legutóbbi résszel igazából zuhanó ívbe került Resident Evil sorozat direktori székébe, mely az első részt figyelembe véve ígéretes lehet. Természetesen Milla Jovovich is ismét magára ölti a főszereplő, Alice szerepét, s ezzel úgy tűnik, minden készen áll egy jó kis zombi hentelésre.

Mert ugye miről is lenne szó, ha nem arról, hogy a játékból is jól ismert nő újra visszatér (magával hozva jó néhány barátját), s mindent pontosan ott folytat, ahol abbahagyott, azaz minden lehetséges módon elkezdi irtani a két lábon járó hullákat. Arról viszont, hogy mindennek mennyi köze lesz valamely sorszámú játékhoz, sejtelmem sincsen, hiszen valamikor a 2. rész környékén felhagytam a sorozattal.

A Nightmare on Elm Street

A horrorok korát éljük, méghozzá a remake horrorok időszakát, mely kijelentés már annyira helytálló jelen pillanatban, hogy bizonyos alkotások még el sem készülnek, de az álomgyár már forgatja is az új változatot, már ha éppen nem az ő termékük. De azért reménykedhetnek a klasszikus borzongást kínáló filmek kedvelői is, hiszen azok is szép lassan sorra kerülnek.

Jelen pillanatban ott járunk, hogy a 'Rémálom az Elm utcában'-t, azaz Wes Craven klasszikus moziját újrázzák az NLC valamelyik gyárában Samuel Bayer-nel a „székben” és Jackie Earl Haley-vel Freddy szerepében.

Hogy mi sül ki mindebből azt majd jövő áprilisban tekintheti meg az államok moziba járó közönsége, de reményt a Halloween remake óta nem sokan látnak e műfajban. S hogy tovább rontsak az eddig sem túl rózsásnak ható összképen, meg kell említeni, hogy Michael Bay neve is körül lengi a projektet, ami valljuk be, nem a legjobb ajánlólevél az utóbbi éveket tekintve. De ki tudja, ezt az alapanyagot annyira tönkrezúzni talán nem is lehet.

Repo Men!

A Repo Men! a nem túl távoli jövőben játszódik, amikor már lehetséges a szervek mesterséges előállítása. A műszervek azonban nagyon drágák, sokan hitelbe vásárolják  meg az életben maradásuk érdekében. Aki  viszont nem tudja fizetni a törlesztő részleteket ahhoz házhoz jönnek a repo emberek, majd lazán kivágják a szervet és elviszik. Jude Law és Forest Whitaker két ilyen behajtót játszik a filmben, míg nem egyszer az előbbinek új szívre lesz szüksége.

A rendező Miguel Sapochnik, akinek még egyetlen filmjét sem láttam. Az írók nevei sem hangzanak ismerősen,  Eric Garciáról nem árul el túl sokat az imdb, Garrett Lerner pedig főleg tv-sorozatok írásával foglalkozott. Jude Law és Forest Withaker mellet láthatjuk majd a filmben Liev Schreibert, de feltűnik Alcie Braga is.

Mivel a készítőket nem ismerem, nehéz bármilyen elvárást megfogalmazni a filmmel kapcsolatban. A stáblista azonban ígéretes. Egy kicsit mégis fenntartásokkal kezelném ezt a leendő produkciót, mert akaratlanul is A sziget című film ugrik be a sztori alapján, melyben Scarlett Johansson és Ewan McGregor menekültek egy kegyetlen rendszer elől. (Nyuszisz)

Knight & Day

A  Knight & Day-t James Mangold rendezi, akitől már biztosan sokan ismerik A nyughatatlan és a Börtönvonat Yumába című filmeket. Mindamellett ez lesz Tom Cruise legújabb filmje. A készülő alkotás korábban Wichita néven futott, amit aztán Knight & Day-re kereszteltek át.

Cruise partnere Cameron Diaz lesz, aki egy magányos, szerelemben balszerencsés hölgyet alakít. Egy vakrandin megismerkedik Tom Cruise-zal a szövetségi ügynökkel, és aztán a pár több kontinensen át ívelő kalandokban vesz részt. A szereplők között láthatjuk a Lost és a Taken Maggie Grace-ét is, ő lesz Diaz húga.

A készítők ígérete szerint nem hagyományos romkomról lesz szó, hanem egy pörgős akcióvígjátékról. Elképzeléseim szerint a Mr. és Mrs. Smith-nél valamivel izgalmasabb lesz, szerintem érdemes lesz megtekinteni, már csak a számos érdekes helyszín miatt is. (Nyuszisz)

Alpha and Omega:

Az Alpha and Omega egy animációs vígjáték lesz, szórakoztató kalandokkal, mellyel a készítők a gyerekek igényeit célozták meg. Az alkotás 3D-s számítógépes technikával készül.

A mese két farkasról szól, Humphreyról  (Justin Long) és Kate-ről (Hayden Panettiere). Kate alfa farkas, szolgálatkészség, fegyelmezettség és felelősségteljesség jellemzi. Igazi vezéregyéniség. Humphry viszont omega farkas, aki számára a barátság és a szórakozás az első.  Sorsuk akkor kereszteződik, amikor a két farkas fogságba kerül.  Félre kell tenniük a kettejük közötti nézetkülönbségeket, hogy a hosszú utat leküzdve hazatérhessenek.

A rajzfilm előzetese még nem látható, a készítők eddig csak egyetlen fotót mutattak meg az egyik farkasról. Állításuk szerint, akiknek tetszett a Némó nyomában, azok az Alpha and Omegával sem lesznek elégedetlenek. Justin Long és Hayden Panettiere mellett Christina Ricci hangján is megszólal majd valamelyik állatka. (Nyuszisz)

I Love You Phillip Morris

Meleget játszani mostanában menő. Nemrég láthattuk már ilyen szerepkörben többek közt Philip Seymour Hoffman-t, Sean Penn-t, Heath Ledger-t és Jake Gyllenhaal-t is. Most pedig Jim "Ace Ventura" Carrey és Ewan "Renton" McGregor is, hogy bevállalnak egy "forró" alakítást. A sztori szerint Carrey igazi mintaférj, amikor rájön egy baleset hatására, hogy meleg. Majd börtönbe kerül, és ott megismeri Philip Morrist, akibe beleszeret, de mivel egy évvel hamarabb szabadul, ezért többször megpróbálkozik a szökéssel. A filmben még szerepel többek közt Leslie Mann (az Apatow kompánia oszlopos tagja) és Rodrigo Santoro (Xerxes a 300-ból) is.

A film igaz történeten alapszik. A témája miatt (a trailerben Jim tolja élesben hátulról) sokáig halasztották, mivel nem találtak neki forgalmazót, tavaly viszont szerepelt a Cannes-i versenyprogramban, így többnyire megoldódott a probléma, és idén a tervek szerint bemutatják. Mindenképpen kiváncsi leszek rá, érdekes lesz. (madcows)

The Wolfman

Idén végre bemutatják a hányatott sorsú The Wolfman-t is. Kezdésnek Mark Romanek, ismert kliprendező hagyta faképnél a produkciót, majd újraforgatásra küldték vissza a produkciót, aztán halasztották is. Idén végre be is mutatják.

A sztori a középkorban játszódik. Lawrence Talbot visszatér szülőfalujába, mert fivérének nyoma veszett, ám megtámadja egy farkasember, aminek folyománya, hogy maga is átváltozik néhanapján fenevaddá. Egyetlen esélye, ha megöli a farkasembert, amely átváltoztatta. Lawrence-t Benicio Del Toro játssza, apját Anthony Hopkins. A detektívet Hugo Weaving (a Matrix Smith ügynöke) játssza, a női főszereplőt pedig Emily Blunt. Társforgatókönyvírói minőségben pedig tiszteletét tette Andrew Kevin Walker is, aki eddig olyan filmek szkriptjeit jegyezte, mint a He7edik, a 8mm, és Az álmosvölgy legendája. Romanek helyét pedig a Jurassic Park 3 rendezője, Joe Johnston vette át. Ez bizakodásra adhat okot, remélem nem fogok csalódni. (madcows) 

Daybreakers

A Földön egy vírus hatására az emberek többsége vámpírrá változott, át is vették az uralmat. A véradagjukat emberfarmokból nyerik, de emberek hiányában egyre csak fogy az ellátás, ezért minden levadászott ember hatalmas kincs. Eközben tudósok egy csoportja néhány lázadó vámpírral az emberek túléléséért küzd, ezt persze nem nézik túl jó szemmel a vérszívók.

Ez a sztori engem megfogott. Ehhez jön még a jó színészgárda. Ethan Hawke egy tudóst alakít, Willem Dafoe pedig egy badass vámpírt, aki az embereket segíti. Sam Neill a vérszívók vezérét játssza. Az előzetes pedig azt sugallja, hogy a film hangulata se lesz semmi.

Ezt a filmet is sokat halasztgatták, sokáig úgy volt, hogy tavaly lesz a premier, végül áttolták idén januárra, nálam az év egyik legjobban várt filmje. A Variety szerint (ők már látták) vedd a Matrix-ot és a 28 nappal később-et, és megkapod a Daybreakers-t. (madcows)

Youth In Revolt

Idén érkezik a Youth In Revolt című könyv filmadaptációja is. A sztori szerint Nick megismeri álmai nőjét, aki eléggé elérhetetlen, meg unalmasnak is tartja a fiút. Ezért eldönti a srác, hogy kitalál egy alteregót Francois-t, aki szinte az ellentétje, igazi nemtörődöm, mindent meg mer tenni, amit Nick nem, és olyan lázadó tettekre bújtja fel, amelyek után bajba is kerül. Ezt persze mind a lány megszerzése érdekében. Cera ebben megcsillanthatja színészi kvalitásait is, hiszen két karaktert is el kell játszania (illetve lehet, hogy három, ugyanis a könyvben van egy harmadik alteregó is a vége felé...). Az előzetesben már felfedezhetjük, hogy a különböző karaktereket különböző hangszínen szólaltatja meg. Ez már érezhetőn nagyobb szerep, mint amiket kapni szokott.

A sztori sokban hasonlít a Harcosok klubjára, ami szerintem kicsit sem baj. A filmben még feltűnik Steve Buscemi, Zack Galifianakis, Justin Long és Ray Liotta is. Siker esetén könnyen elképzelhetőek a folytatások is, ugyanis a könyvhöz már készült kettő. (madcows)

The Crazies

A film egy 1973-as George A. Romero mozi újragondolása, illetve remake-je. A sztori szerint egy városban kitör egy vírus, amelytől az emberek hirtelen bekattannak, és elkezdenek gyilkolászni. Azok, akik nem kapták el a vírust, és tiszták, megpróbálnak kijutni épségben, de persze ezt a fertőzöttek nem nagyon nézik jó szemmel.

Egy család van a film középpontjában, az apát Timothy Olyphant (Hitman, Die Hard 4) játssza, az anyát pedig Radha Mitchell (Invasion sorozat). A Szahara rendezője vezényelte le a forgatást, ami aggodalomra adhat okot, de az meg bizakodásra, hogy a Gépész forgatókönyvírója is dolgozott a szkripten. Ebből még kisülhet egy jó kis klausztrofób menekülős, apokalipszises cucc is, de én jobban örültem volna, ha végül mégis Eli Roth rendezi. Bizakodó vagyok, aztán meglátjuk.

(madcows)

Kick-Ass

Itt vannak az új generáció szuperhősei. Nem tudnak repülni, nem tudnak a gondolataidban olvasni, nem tudnak átmenni a falon... de bármikor szétrúgják a segged. Dave egy fanatikus képregénygeek, egy nap eldönti, hogy maga is hős lesz. Be is öltözik hacukába, de nagyon leég, szanaszét veri minden piti gaztevő, és valaki megörökíti, ahogy agyba-főbe verik, majd felteszi a Youtube-ra. Ott hihetetlen népszerűségre tesz szert, így folytatja tevékenységét, az emberek el is nevezik Kick-Ass-nek (a képregényben még a Letterman showba is meghívják). Aztán rájön, hogy a városban nem ő az egyedüli szuperhős, vannak nála profibbak.

A képregény még valahol nagyon az elején tart (itt találtok egy rövid magyar véleményt is róla), az a Mark Millar írja, aki a Wanted-et is írta. A filmet pedig aki csak látta eddig, az ódákat zeng róla. Sokan megjegyzik, hogy Chloe Moretz Hit-Girl-je talán még a Menyasszonynál is jobban tolja, és róla fogunk a jövőben beszélni, nagy jövő áll előtte. Egyébként a főbb szerepekben Aaron Johnson, Chloe Moretz, Christopher Mintz-Plasse (avagy McLovin a Superbad-ből), Mark Strong (RockNRolla, Body of Lies), Clark Duke (Sexdrive) és Nicholas Cage (az öreg visszatért a minőségi filmek talajára?). A produkció mögött a Csillagpor forgatókönyvírója és rendezője áll. Az év filmjének igérkezik. (madcows)

Machete

A Machete a Rodriguez és Tarantino dupla Grindhouse őrületének az egyik kamutrailere volt, aztán a videómegosztókon akkora sikerrel futott, hogy bejelentették, ez is elkészül egészestés moziként. Bár nemrég kiderült az is Trejo egyik nyilatkozatából, hogy Rodriguez már régóta tervezi ezt a filmet, még a Desperado idején dopta fel az ötletet, mert mindig is szeretett volna akciósztárt csinálni Danny Trejo-ból. A rendezésre végül nem jutott elég ideje, így az egyik állandó rendező-asszisztense forgathatta le, persze RR felügyelete mellett.

A rosszarcú mexikói mellett szerepet kapott még a filmben az ezerarcú Steven Seagal, Jessica Alba, Robert "Hozzám beszélsz?" De Niro, Rose McGowan, Michelle Rodriguez, Lindsay Lohan (ő nem tudni, hogy kerül olyan színészek közé, mint mondjuk Szegál Pista, de summázhatjuk, hogy megvolt neki), és Robert kedvenc házi színésze, Cheech Marin is. Reménykedek én egy Tarantino cameoban is. A b filmeknek emléket állító mozik bármikor jöhetnek, szerintem a Machete-ben sem kell majd csalódnunk, hangulatban nagyon erős lesz. (madcows)

Piranha 3D

A Piranha annó a Cápa farvizén evező b film volt, amely nagy sikerrel futott, a folytatását a még kezdő James Cameron rendezte meg. Aztán a francia horrorzseni, Alexandre Aja gondolt egyet, és úgy döntött, szeretné megrendezni a film újragondolt verzióját, felturbózva a 3D nyújtotta lehetőségekkel.

Aja előző filmje kudarc volt, ugyanakkor mentségére váljon, hogy a szellemes filmek nem a franciáknak valók, ők a realista horrorokban tudnak nagyot alkotni, így most lehetősége lesz újra tündökölni. Főbb szerepekben Ving Rhames, Elizabeth Shue, Richard Dreyfuss, Jerry O'Connell és Eli Roth. (madcows) 

Iron Man 2

Az Iron Man bebizonyította, hogy lehet még jó popcorn képregényadaptációt készíteni, Robert Downey Jr-t visszadobta az A ligába, Jon Favreau pedig befutott. Nem állt semmi a folytatás útjába, a közönség is szerette volna látni a további kalandokat, így hát neki is láttak.

A gárdából távozott Terrence Howard, jött viszont Don Cheadle, Mickey Rourke, Scarlett Johansson, Sam Rockwell, és Olivia Munn. Maradt továbba Gwyneth Paltrow, Paul Bettany, Robert Downey Jr, és Samuel L. Jackson is tiszteletét teszi ismét. Igazi sztárszereposztás.

Ugyanakkor reméljük nem ez lesz a film gyengéje is, ahogy a Pókember harmadik kalandjában, ahol a túl sok ellenség/szál egymás elől lopta az időt, és végül nem sikerült egyiket sem eléggé kibontani. Viszont pluszpont, hogy Stan Lee és Jack White is kapott egy apró cameo szerepet a filmben. (madcows)

Jonah Hex

A Jonah Hex egy DC képregénysorozat adaptációja. Hex egy torz arcú cowboy a vadnyugaton, és mindenféle természetfeletti lénnyel küzd. A film sztorija szerint egy gonosz ürge életre akarja kelteni a holtakat, ezt akarja megakadályozni. A főszerepet Josh Brolin játsza, női főszerepet Megan Fox, míg az ellent John Malkovich.

Jelenleg nem áll túl jól a produkció szekere. Először is megbízták a Neveldine-Taylor párost (Crank 1-2), hogy írják, majd rendezzék meg. A szkript el is készült, majd kreatív ellentétekre hivatkozva nem vállalták el a rendezést. Helyette a Horton rendezője kapta meg a lehetőséget. Végzett is, azonban a stúdiónak nem tetszett az elkészült anyag, és elküldte újraforgatni, küldve a rendező nyakára egy konzulenst, hogy felügyelje a munkálatokat. Azért még bizakodhatunk, hisz a Neveldine-Taylor páros jó szkriptet hozhatott össze, mert a stílusuknak fekszik a Jonah Hex, Brolin pedig ideális a szerepre. (madcows)

Predators

Ismét magyar csillag születhet Hollywood egén, ugyanis Rodriguez régóta dédelgetett ragadozós filmjének a direktori székébe Antal Nimród került, az operatőr pedig Pados Gyula.

Rodriguez már vagy tíz éve írta a szkript első változatát, a sztori szerint a Predatorok különböző embereket raboltak el a bolygójukra, hogy vadásszanak rájuk, ezek az emberek együtt próbálják túlélni a vadászatot. Az Oscar díjas Adrien Brody mellett köszönthetjük majd a vásznon Danny Trejo-t, és Nimród előző filmjéből Laurence Fishburne-t is. Ha ez bejön Antalnak, végre készíthet talán saját filmet is. Márpedig fantasztikus rendező, csak jó szkript kell a kezébe, a mexikói fenegyerek forgatókönyve pedig csak nem lehet olyan rossz. Reméljük sikerül feltámasztani a franchise-t. (madcows)

Wall Street 2: Money Never Sleeps

Több, mint 20 év után visszatérnek a tőzsdecápák, akár tetszik, akár nem. Az első részért Oscar-t bezsebelő Michael Douglas is újra itt van, a börtönből épp szabaduló anti-hős szerepében, Gordon Gekkoként, ki ismét csupán a Wall Street fellendülését szeretné elérni. Oliver Stone először rendez folytatást, de (a legfontosabb infó jön) - ha a tavalyi dokufilmjét nem számítjuk - ez lesz zsinórban a harmadik 'w' filmje (World Trade Center, W.). Douglas mellé impozáns névsor csapódott, a népszerűségét tekintve, lassan a régi Cruise-t idéző Shia LaBeouf mellett Josh Brolin, Susan Sarandon, és Frank Langella szerepet kap többek közt. (dzssz)

The Tree of Life

A cím Terrence Malick új filmjét takarja, aki például a "New World" vagy a "Thin Red Line" filmeket írta és rendezte. Azokat ismerve most sem csalódhatunk. A főszereplők nevét látván pláne felcsillanhat szemünk. Brad Pitt talán most kiharcolja magának az Akadémia kegyét, az utóbbi időkben már megérdemelte volna. Persze Sean Penn mellett nem lesz könnyű dolga. A filmről még nem sok konkrétumot tudni, Malick egy régi partnere árult el annyit, hogy a rendező igazán radikális dologra készül. Egyes pletykák szerint prehisztórikus időkbe látogatunk, mások 50-es éveket emlegetnek felnőttéválással... majd az idő megválaszolja minden kérdésünk. (dzssz)

Unstoppable

Tony Scott a Warriors remake mellett idén is előáll egy akciómozival, Chris Pine és természetesen Denzel Washington főszereplésével (immáron ötödik alkalommal). A forgatókönyvet az a Mark Bomback jegyzi, aki példának okáért a Deception, vagy épp az utolsó Die Hard epizódért is felelős ilyen téren. Scott még mindig a síneken mozog, de metró helyett már egy mérgesgázokkal teli vonat van fókuszban amit Washington és Pine próbálna uralmuk alá helyezni, mielőtt az kiírtana egy várost. Denzel idei három filmje közül (the book of Eli, Inside Man 2) várhatóan ez lesz a leggyengébb, de reménykedjünk, hogy Tony Scott feltámad. (dzssz)

Priest

Paul Bettany idén nagyon vallásos. Az übergáznak ígérkező Legion után, valamivel szórakoztatóbb produktum lehet majd a Priest, amely konkrétan egy poszt-apokaliptikus vámpír-western mozi lesz (de jól hangzik, végre). Bettany egy papot alakít (eredetileg Gerard Butler lett volna), aki Cam Gigandet (tudjuk ki, hiszen mind láttuk a Twilight-ot) és Maggie Q (M: I 3) segítségével ered egy renegát vámpírbanda nyomába, kik elrabolták a lányát. A rendező az ismeretlen Scott Stewart, a producerek között Michael De Luca (a New Line-nál és a Dreamworks-nél is volt fejes) és Sam Raimi is. (dzssz)

Robin Hood

2010 májusában kapja meg az USA a Robin Hood sztori már nem is tudom hányadik feldolgozását. Volt ugye a Kevin Costner féle, nők milliói által imádott alkotás (Alan Rickman rlz), ezen kívül még láthattuk a karaktert sorozatban, és Disney rajzfilmben is, helyes rókaként.

A történet röviden arról szól, hogyan került az íjász Oroszlánszívű Richard király szolgálatába, majd annak halála után, hogyan birkózik meg a sok kegyetlenséggel, és aljassággal, mely a különböző felemelkedő hatalmaknak köszönhető.

Az angol folklór törvényen kívülijét most Russel "nagyon kemény vagyok" Crowe formázza meg, akinek, ha jól számolom, ez az ötödik filmje Ridley Scott rendezésében. És bármennyire sem kedvelem Crowe-t, azokban nem volt rossz. Feltűnnek még olyan színészek, mint a Marian-t megformáló Cate Blanchett, vagy a nálam abszolút kedvenc Mark Strong és William Hurt. Azt mondom mindenképp nézős. (mAri)

The A-Team

Ki ne emlékezne gyermekkorunk kedvenc akció sorozatára, a Szupercsapatra? Hiába, hozzánk csak a ’90-es években jutottak el a csoda négyes hihetetlen kalandjai, de az amerikaiakat már a ’80-as évek elején megvették, keménységükkel, és a "fogpiszkálóból helikoptert készítek" stílussal (amit a két évvel később megjelenő, ma is sokunk emlékezetében tisztán élő MacGyver vitt tovább). A siker titka valószínűleg a négy, teljesen különböző karakternek lehetett köszönhető, akiket 3 dolog tartott össze: az együtt átélt háborús borzalmak, a szegények és a gyengék védelmezése, na meg a nagy betűs BARÁTSÁG. A sorozat egyébként 5 évadot élt meg az USA-ban.

A 2010-es feldolgozásban olyan mai "sztárok" játszanak, mint a Másnaposokkal befutott Bradley Cooper, vagy a D9 által híressé vált Sharlto Coplay. Mondjuk, bennük kevésbé bízok, de Liam Neeson biztos, hogy keményen odateszi magát, mint Hannibal. A sztori még nem tisztázott, de az szinte 100%-os, hogy a sorozatban már megszokott stílus és cselekmény fog vissza köszönni. A filmet várhatóan 2010 júniusában kezdik el vetíteni Amerikában. (zárójelben jegyzem meg, ha ezt sikerül elcseszniük, megyek szétcsapni Hollywood-ba.) (mAri)

You Will Meet A Tall Dark Stranger

1966 óta, szinte minden évben biztosak lehetünk abban, hogy Woody Allen bizony új filmmel rukkol elő (amit persze ő ír, és rendez is egyben). A plotot nem igazán ismerjük, annyi tűnik megerősítettnek, hogy a film egy család és annak tagjai körül fog forogni. Lesz itt gubancos szerelmi élet, mindenféle kavarások, na meg a szokásos fura probléma megoldások.

Egyébként Allen mester ezt a filmjét is Londonban forgatta, csak úgy, mint a Match Point, a Füles és a Kasszandra álma című gyermekeit is.

Magyar vonatkozásban sincs hiány, hiszen az Oscar-, és Emmy-díjas Zsigmond Vilmos ült bele abba a bizonyos operatőri székbe.

Nem tudom, én szeretem Woody-t, de az utóbbi filmjeit sem néztem meg, mert nem tudták felkelteni egy pöppet sem az érdeklődésem. Ettől függetlenül minden filmje várós, majd meglátjuk, mennyire kapja el ismét a közönséget világhírű humorával. (mAri)

mArival úgy éreztük, hogy jelen elemzés tárgya, közel annyira embert próbáló lesz, mint a New Moon, amit anno, csak csoportban mertünk megnézni. Ilyen találkozó, időhiányában most nem jöhetett létre. Így aztán gondoltunk egy okosat és gongra mindenki elindította otthon és közben twitteren megtárgyaltuk. Ennek eredményét, pedig büszkén prezentáljuk. Felfoghatjuk kritikaként is, bár inkább a móka szót tartom helyénvalónak. (Megj.: Főleg a vége felé spoiler alert van.)
 

Első fejezet: Előkészületek és az első percek

MarishArt: jelentkezem, ha kezdhetjük a közös kínzást.... :D //MarishArt: 5kor elkezdjük? :) //popc0re: legyen öttíz. belekezdtem a szülinapi posztba. de mindjárt kész... // MarishArt: 5:10 oks :) // MarishArt:  kerítek zsepit, valószínűleg sírós lesz :'D // popc0re: lecrákk. // MarishArt: 5:10 remegéés :D //popc0re: ciki, ha most már télleg rápörögtem?//MarishArt: ugyan :) //MarishArt: elkezdtem :) //popc0re: én is. most. huuuu..... // MarishArt: eddig nájsz :D // MarishArt: micsoda járgány, vigyááázzz :D // popc0re: tech gebasz. most kezdem. sori. // MarishArt: oooh, várjalak be?// MarishArt: szólj, ha a főcímnél tartasz :)// MarishArt: de jó, h olvasni kell, faszán nehezemre esik :( // popc0re: olvasni? neked van feliratod?// MarishArt: nem, csak nem angolul beszélnek benne az elején, azt jól feliratozzák pici fehér betűkkel...// MarishArt: a morons szar duma még mindig sztem // popc0re: főcím van ájgesz. orosz bácsi beszél. eddig kettő dolgot tudok elmondani. a ladák vagányak voltak , a művér meg ócska.// MarishArt: pizzával várhattam volna... // popc0re: én is a virslivel.// MarishArt: aaawww :D// popc0re: hujujuj denagy bomba... // MarishArt: milyen bomba? :D// popc0re: a nagy amit az oroszok kezelnek...// MarishArt: szeretem amikor orosz akcentussal beszélnek angolul ^^// popc0re: igen. btw asszem értem a pizzás gondodat... // MarishArt: a karosnál most tartasz?// popc0re: igen, én ott tartok h most kapott vadiuj kezet a bá// popc0re: most már akcentussal lépkednek egymás mellett // popc0re: szinkron finally// MarishArt: ^^
 

Második fejezet: Tárgyalás
 

popc0re: közben megbeszéltuk ,hogy öreg a belga és nem tud angolul továbbra sem // popc0re: mekkora zene, te joég:D//MarishArt: milyen jóképű fiúk kelnek föl a téli álomból ;D //popc0re: hoppá milyen kick. helyrejött a térde:D//MarishArt: zsánklód durván úgy néz ki, mint egy amerikai pitbull, nem kevésbé agresszív // MarishArt: pedig azok olyan kis helyes állatok ^^ /zsánklód nem az/ //popc0re: egyébként 25 perce megy a film és eddig a ladákat leszámítva nulla // popc0re: hopp most lőnek csernobilban, ami szép // MarishArt: megint pöppet előrébb vagyok, de nem zavaróan :) // popc0re: késik a twiter sztem // MarishArt:  lehetséges :) // MarishArt: faszi nagyon ott vaaaaan :D //popc0re: adja. ez a szurony cucc praktikusnak tűnik... // MarishArt: hiába várom, h valaha is mosolyogni fog, ugye? :D // MarishArt: baszki mintha egy zsákot boxolna :D // popc0re: ez a bunyó csak szerintem volt ennyire botrányosan ócska? ja és mosoly nem lesz . ez egy komoly film kérlek. // MarishArt: oohhh :( //MarishArt:  nyugodtan ki merem jelenteni, h ez egy fos :D // popc0re: méghozzá a leghígabb fajtából. // MarishArt:  majmok O_O // popc0re: igen. a vodka bádogbögréből szerinted sem volt sztereotyp ugye? // MarishArt: zsánklóóód vigyáázzzz :O// MarishArt: áááhhh :D// MarishArt: okoskát csak leütném ruszki helyében // MarishArt: elrabolt srác meg úgy néz ki, mint Hunyi Tibikéje. kicsit sem tudok szimpatizálni vele.// popc0re: én nem is terveztem:D // popc0re: már csak dolph lundgrenben bízom // MarishArt: szarul néz ki vándámm, de komolyan. // popc0re: mondjuk szerintem szép se volt soha...// MarishArt: neeem, csak magához képest. // popc0re: műanyag sapi figyel a katonákon // popc0re: király ez a sok tű, látványos meg minden, de én mindjárt hányok. // popc0re: hát én speciel gyűlölöm, mint a szart, uhogy én csunyákat mondok róla. // popc0re: télleg. legyen róla ez a kritika. mármint ez a beszélgetés:D // MarishArt: nem hülye ötlet :D // MarishArt: dl megszólalt :D //popc0re: huuuu, itt van dolph, meg a hangja is:D // popc0re: annyira okos arca van... // popc0re: ha még egy tűt beszurak vkibe én sírok // MarishArt grrrrr :D // popc0re: majdnem egy óra :D nem tudok mit mondani. ez botrányos, csak azt enm tudom mit vártam:D // MarishArt: de ő (dl) nem néz ki olyan szarul, váááj? :D // popc0re: egyébként sztem andrew is nagyon bágyadtan néz ki. // MarishArt: andrew mérföldekkel jobban néz ki mint zsánklód :D // MarishArt: dolph keményít :D nagyon naaaagy XD // MarishArt: az aláfestő zene meg PRICELESS // popc0re: kinyomta a szemét
 

Harmadik fejezet: Utolsó fél óra
 

popc0re: már csak félóra. összegzek: pro: ladák és csernobil, dolph hangja. kontra: mindenegyéb. // MarishArt: még félóra. te jó ég :D // MarishArt: komolyan 1 óra kellett, h zsánklód harcra kész legyen? omg // popc0re: milyen zene, hát komolyan. azért a kilencvenes évek odébb van picit. // popc0re: hangosan kacagok a filmen. ott tartunk // MarishArt: mögöttetek! :D // popc0re: azért zsán picit hiteltelenebb akcióhős, így nagypapa korban, mint mondjuk stallone. de ismét szép környéken megy a harc. // popc0re: micsoda vágatlan action scene // MarishArt: auuuuuuuuuu, a lábon vágás látványát/gondolatát nem bírom // popc0re: miért robbant az ablak, amikor kiugrott a fiú? // MarishArt: mert robbanó cukorkát evett biztosan :DXD // popc0re: 20 perc még. stáblistával. // MarishArt: már a final fight-ra remegek: dl vs. jcvd // MarishArt: úgy érzem eljött a várva várt pillanat // popc0re: bizony. milyen hangosan lép... // popc0re: nem is anynira öreges, mint amennyire az összéletkor 120 év // MarishArt: ejjj de gááááz bummhedsááát // popc0re: dszíszívídí wins // MarishArt: hurrray :D // popc0re: én dlnek szurkoltam :D // MarishArt: - . ^ :D a fiatalka viszont még mindig talpon.azért remélek egy finom mosolyt a végére ^^ // popc0re: mondtam már az elején is h a szurony praktikus // MarishArt: na legyen már elég a "túlélem, ha egy kibaszott hosszú csövet is szúrnak át a torkomon" dolgoknak  // popc0re: ja tééleg van még bomba is... // MarishArt: bombát el is felejtette a mari :D // MarishArt: milyen váratlan fordulat. *ásít* // popc0re: pukk // MarishArt: mintha a wc-re futna zsán :D // MarishArt: ez még nem lejátszott dolog, lesz belőle 4. is :D // popc0re: vége. összegzés: a tökéletes katona 3 kb, annyira szórakoztató, mint a világháború. a pozitívumok száma változatlan, így egy kövér 10/1 // MarishArt: kedves hölgyeim és uraim, ez volt a Tökéletes katona 5 élő közvetítése, a billentyűzeteknél: @popc0re és @MarishArt. köszönjük türelmüket :D//

Kicsit megkésve ugyan, de a nagyobb lélekszámú józan/józanodó olvasótábor reményében, mi is búcsút veszünk az óévtől, magától az évtizedtől, hogy egy újat köszönthessünk. Az 2009-es év filmtermése sem volt túl acélos, sőt, ha ez lehetséges még, az egyébként szintén gyengécske 2008-as esztendőt is alulmúlta, merem ezt úgy kijelenteni, hogy egy maréknyi díjesőt váró alkotást nem volt szerencsénk még megtekinteni. Persze kár lenne tagadni, tucatnyi kiváló filmet kaptunk, de majd a toplisták a hónap végén/február elején futnak be várhatóan. Idén 347 bejegyzéssel szolgáltunk, elindult a rádióadás, 2 éves lett a blog, újabb tagok jöttek és mentek. Köszönjük az olvasást, a visszajelzéseket, köszönjük a vendgébloggereknek, az indexnek, a bloghunak, a magyar U20-as válogatottnak és még ki tudja kinek. Idén még több poszt, új sorozatok, különkiadások, meztelen naptárak várhatóak a tőlünk megszokott stílusban és jobban. Addig is ne legyetek restek, kövessétek a filmes naplókat, twitteren akit tudtok (mAri, madcows, FlasH, chromeshelter, paulkemp, popcore, VVega, dzsoni), és már indás mókánk is van (hát mer azér' hogy). Tartsatok velünk idén is, Vancouver és Dél-Afrika mellett a filmeket is lessétek (erős év lesz), jön a harmadik felvonás, addig is sikerekben gazdag, boldog új évet kívánunk mindenkinek. Na, most már mehettek vissza inni.

Avagy a legkedvesebb muzsikák számomra:

Héftőn 20.00-tól szó lesz a Harry Brown címűről, melyről már tudjuk, hogy jó, A bombaszakértő nevezetűről, mely 2009-ben a metacritic toplistájának élén végzett, illetve végül, de nem utolsó sorban a nagyszerűnek ígérkező Tökéletes Katona 3 című Van Damme eposzról :)

Kedden 16.00-tól pedig Christopher Nolan lesz a terítéken az extra műsorban :)

---- a www.periszkopradio.hu műsorán ---- 

Nem untatlak benneteket hosszú bevezetővel, csak annyit írnék, hogy egész jó év volt ez zenei téren, legalább olyan jó, mint a tavalyi.

10+1. Arctic Monkeys - Humbug - Sokak számára csalódást jelentett a népszerű banda új albuma, de szerintem simán vállalható lett. Pont annyit újitottak zenéjükön, hogy ne legyenek unalmasak, s pont annyit hagytak meg a régi hangzásvilágukból, hogy a régi rajongók se ábránduljanak ki belőlük. Kedvenc dal: Cornerstone

10. Grizzly Bear - Veckatimest - Eddig valahogy nem voltam nagy rajongójuk, a sok kritikai elismerés ellenére sem. Nem igazán vártam tehát az új albumuktól, de ahogy először meghallottam a Two Weeks első pár másodpercét, tudtam, hogy valami azért mégiscsak van bennük. Kedvenc dal: While you wait for the others

9. The xx - The xx - Talán őket hallgattam a legkevesebbet a listámról, de helyük még így is megkérdőjelezhetetlen. Valami van bennük. Kicsit popos, kicsit r'n'b-s, kicsit elektronikus album ez, s talán a két énekes harmóniája az, ami miatt ez működik. Kedvenc dal: Islands  

8. Phoenix - Wolfgang Amadeus Phoenix - A francia együttesnek bérelt helye volt a listámon, hiszen két akkora slágert hoztak össze, amelyek bármelyik pop albumon megállnák a helyüket. Természetesen az 1901-ről, és a Lisztomania-ról beszélek. Ez a két szám kb olyan felkapott lett, mint tavaly a Time to Pretend. Kedvenc dal: Lisztomania  

7. Franz Ferdinand - Tonight: Franz Ferdinand - Hát igen, most biztos sokan ráncolják a szemöldöküket. Bevallom, ezt az albumot vártam legjobban egész évben, s a sok negatív kritika ellenére is helye van a top 10-ben. Például a Ulysses, a No You Girls, a Katherine Kiss Me és még jó pár sláger miatt. Kedvenc dal: Ulysses

6. The Antlers - Hospice - Az év legszebb albuma. Mikor először meghallgattam, az Arcade Fire - Funeral című albumára emlékeztetett (ami mellesleg nálam az évtized albuma). Ebből könnyen ki lehet találni, hogy az album fő témája a halál, mely témát rég fogott meg ennyire szépen bárki is. Érdemes bepróbálni. Kedvenc dal: Sylvia   

5. Animal Collective - Merriweather Post Pavilion - Az év leghájpoltabb albuma? Talán. De szerencsére nem alaptalanul, hiszen egy pár számtól az év legőszintébb, legfelszabadultabb popzenéjét kaptuk. És legyen ennyi elég. Kedvenc dal: My Girls

4. Yeah Yeah Yeahs - It's Blitz! - Talán ez az album nőtt legtöbbet bennem idén. Annyira, hogy ez lett a kedvenc YYY albumom. Olyan felkapott slágerek alkotják a lemezt, mint a Zero, valamint olyan visszafogott, jól megírt dalok, mint a Little Shadow. A cool albumcover csak hab a tortán. Kedvenc dal: Skeletons

3. Alec Ounsworth - Mo Beauty - Az egyik kedvenc együttesem, a Clap Your Hand Say Yeah énekesének többé-kevésbé szóló albuma került a dobogó legalsó fokára. Ezt vajon hányan hallgattátok idén? De be kell valljam, teljesen elfogult ez a helyezés, hiszen fél kezemet odaadnám egy új CYHSY albumért (najó, nem), s úgy néz ki, hogy jó ideig ezzel kellesz beérni a rajongóknak. Aki szereti a CYHSY-t, annak a kötelező, de másoknak is melegen ajánlom. Kedvenc dal: That Is Not My Home

2. The Rural Alberta Advantage - Hometowns - Egy együttest említenék meg, a Neutral Milk Hotelt (remélem róluk azért már hallottatok, ha nem, akkor ajánlom a gyors pótlást). Túlzás lenne azt mondani, hogy olyan jók, vagy hogy negyedannyira elismertek, de ha valaki azt kérné tőlem, hogy mondjak egy mai együttest, amelyik az NMH-ra hasonlít, a válaszom egyértelmű lenne. S ez elég sokat mond. Mindenképp próbáljátok be. Kedvenc dal: Don't Haunt This Place

1. Girls - Album - Meglepően ez a lemez nem szól másról, mint ... lányokról. Az énekes Christopher Owens élete közel sem nevezhető eseménytelennek, de ebbe nem kezdenék most bele, keressetek rá, érdemes. Ez sokat segíthet az Album megértésében, mely számomra egy érzelmekkel teli, néhol vidám, néhol dühös, néhol zavarodott, de mindíg őszinte rockzene, mely már nagyon hiányzott a mai felhozatalból. Kedvenc dal: Lust For Life

Pár szót a kimaradókról. Sajnos sok albumot még időm (vagy kedvem..) sem volt meghallgatni, mint például az új Flaming Lips-t, vagy akár a Yo La Tengo-t, de róluk csupa jót lehet olvasni, lehet meg kellett volna hallgatni őket időben. Kimaradtak, de azért teljesen jó lemezt raktak le az asztalra a következők: Modest Mouse, Fuck Buttons, Passion Pit, Wilco, jj, White Denim, Camera Obscura, Neon Indian, The Pains of Being Pure at Heart, Japandroids, Circulatory System, Dirty Projectors, The Termals, és még sokan mások.

Így végezetül leszögezném, hogy a lista teljesen szubjektív. Úgy gondolom az első három helyezett nem túl elterjedt itthon, de reménykedem benne, hogy páran most felfedezik őket. Saját listákat, kedvenceket nyugodtan írjatok kommentekben.

Jövőre pedig új Arcade Fire, Vampire Weekend, Spoon, The National, MGMT és Interpol lemez várható, hogy csak egy pár nevet említsek, szóval remélem legalább olyan jó évünk lesz, mint az idei. Én már várom.

Két kávé külön csészében, egy helikopter az égen, jó pár gyufásskatulya, s hősünk körül nitzscheiánus kárhozatban forog körbe-körbe a világ, vagy persze mégsem, de legalább nem is érti, mert ugye, mint tudjuk nem beszél spanyolul. De a sok metafizikai utalás helyett lehet ez sokkal materiálisabb dolog is, hiszen könnyen lehet, hogy csak azért jött Európába, hogy kényelmesen nyírja ki az  Egyesült Államokat.

Jim Jarmusch új filmje úgy tűnik teljesen elrugaszkodott az eddigi életműtől, hiszen hiába a forma, ha a tartalom oly mértékben kilengett, ami tökéletesen újraírja az eddigi képletet. A történet pofonegyszerű, van egy magányos emberünk (Isaach De Bankolé), aki Spanyolországban kalandozva sodródik kezdet és vég nélkül az események végtelen áradatában, hogy valamilyen titkos és érthetetlen küldetést hajtson végre. A történet hálója pedig ráfeszül, s ugyanazon sorminta szerint újra és újra lecsap rá. Ő pedig csöndben ül és nézi, hogyan hangzik el minden egyes alkalommal ugyanaz, s hogyan járják el körülötte ugyanazokat a táncokat mások.

Van itt szó filmről, zenéről, festészetről, mely mindig újabb és újabb aspektusát adja a lehetséges elméleteknek (bár a világ így is úgy is csupán esztétikai értelemben ragadható meg), de ő nem érti mindezt (ugye még mindig nem beszél spanyolul). Mondjuk akkor inkább mi is, hogy minden szubjektív csupán, s az emberi verbális kommunikáció helyett keressünk valami sokkal univerzálisabbat.

Nézzünk festészetet, éljük meg az életet tényleg művészetként (még ha a nő melle nem is olyan jó, de a feneke… áh… na mindegy), s kávézzunk vég és cél nélkül (a cigaretta azért most maradjon el), bukjunk alá akár a buddhizmusba, akár a már túl sok súlyt kapott esztétikumba, vagy amibe tetszik, s közben ismerjük el, hogy az életre, a világra hatásunk nincsen.

Road movie ez a javából a dualista világ (két kávé külön csészében mert ugye kettészakadt) mindkét síkján, egy ördögi kör, melybe önként lép be, s önként távozik a főszereplő. Közötte pedig (az eddigiekhez képest szokatlanul) csupán szimbólumok végtelen hada történet és múlt nélkül egy-egy pillanatra.

Hogy blöff lenne? Nem hiszem. Bár ki tudja. A gyönyörűen megkoreografált képek és hipnotikus zene mögött van valami, de lehet teljesen feleslegesen. Az utazás azért élmény, még ha a szokásos zsáner felforgatás nem is úgy áll elő, hogy az a nagyközönséghez szóljon.  10/7.

1. rész: Legjobb 5 magyar + 25.-21.

Legjobb 25 2009-es klip: 20.-11.

20. Coldplay - Strawberry Swing

A Shynola kollektíva mellett idén sem lehetett csak úgy elmenni. Messze ők csinálják a legjobb animációs videókat az univerzumban. Nekik köszönhetjük a Junior Senior Move Your Feet-jét, és a legjobb animációs klipet, ami valaha készült. Itt nagyszerüen ötvözik a stop-motiont az animációval (stop-ani-motion? :P). A dal a Coldplay tavalyi Viva La Vida or Death and All His Friends címü koncept albumán kapott helyet.

19. MGMT - Kids

A hosszúra nyúlt bevezető után mindenféle ocsmány szörnyek ijesztget egy kisfiút, közben az anyját hidegen hagyja (itt meg is említem a Why the fuck do you have a kid? blogot). A koncepció fura, ahogy az MGMT is, de valahogy működik. A videót az a Ray Tintori rendezte, aki már két klipet készített a bandának (Time to Pretend, Electric Feel - nagyon wtf mindkettő), a dal pedig az MGMT debüt albumán, az Oracular Spectacular-on szerepel, ami 2007 végén/2008 elején jelent meg (digitális formában/fizikai formában).

18. Basement Jaxx - Raindrops

A Raindrops az idei év egyik legjobb partyslágere volt (bár Hamvai PG közönségének valószínüleg kimaradt). Az idei Scars album legjobb száma volt, a hozzá készült klip is fasza lett. A Jess Holzworth egy bizar vízió félmeztelen táncosokkal, és kaleidoszkóp effektel. Esztétikailag az egyik legjobb klip idén. Holzworth kezdő kliprendező, korábban egy Beck videót rendezett, a Gamma Ray-t, az is érdekes.

17. MSTRKRFT & John Legend - Heartbreaker

Egy szép szerelmes történet. Igazábol mondhatni semmi különös, de nekem nagyon tetszett. Vincent Haycock rendezte, aki dolgozott már az Editors-al is, de reklámokkal vált ismerté. A dal a MSTRKRFT idei, Fist of God albumán kapott helyet, az album egyébként nem lett annyira jó, mint ez a dal.

16. Kid CuDi - Day N' Nite

Kid CuDi a fehérek fekete rappere. Idén jelentette meg debüt albumát, egy csapásra vált ismerté, mint Kanye West felfedezettje, első klipjét pedig a híres francia animátor, SoMe rendezte, aki a francia Ed Banger Records kollektíva/haveri kör oszlopos tagja, és korábban Kanye Good Life videóját rendezte, meg a zseniális D.A.N.C.E.-t a Justice-nak. Itt is az animációt hívja segítségül, de továbbra is kurvajól.

15. Coldplay - Life In Technicolor II

A Coldplay másodikszor szerepel a listán, ezúttal a Prospekt's March címü, tavaly megjelent EP-jükön helyet kapó Life In Technicolor szöveges verziója miatt kerültek fel a listára. A klipben megérkezik a báb Coldplay, nyomnak egy őrületes koncertet robbanással, meg mindennel, ami kell, majd helikopterrel távoznak. Dougal Wilson rendezte, aki eddig olyan fasza videókat készített, mint az LCD Soundsystem Tribulations-je, vagy Benny Benassi Satisfaction-je.

14. Calvin Harris - Ready For The Weekend

A skót dj-producer fenegyerek, Calvin Harris korábban már emléket állított a 80-as évek elektronikus zenéjének az I Created Disco címü korongjával. Idén a Ready For The Weekend címü második albumával a 90-es évek elektronikus zenéjének állított emléket, a címadó dalhoz készült a második videó. Videó a videóban (sokszorosítva).

13. Rammstein - Pussy

Az idei év legbotrányosabb videója is helyet kap a listán. 18-as karika maximálisan indokolt, pornóklip nemiszervekkel totálban, polgárpukkasztás a javából. A zseniális Jonas Akerlund rendezte, aki mostanában már nem csinál olyan egyedi klipeket, inkább futószallagon nagy sztároknak, de néha-néha odateszi magát. Egyébkét ő rendezte minden idők legjobb klipjét (szerintem).

12. Lenny Kravitz - Let Love Rule (Justice remix)

Gaspard Augé és Xavier de Rosnay, vagyis a Justice készített egy remixet egy régebbi Lenny Kravitz számhoz, aztán úgy gondolták, kellene ehez egy klipet is készíteni. Felkérték hozzá Keith Schofield-et, aki a The BPA Toe Jam-el már dobbantott egy nagyot. Keith pedig ezzel csak még nagyobbat dobbantott. Egy film véget ér, stáblista... és itt kezdődik a videó.

11. The Prodigy - Warrior's Dance

Liam Howlett és bandája idén visszatért az Invaders Must Die (A betolakodók meghalnak a musttól) címü új lemezükkel, és ezzel hatalmas sikert arattak. A Warrior's Dance-hez Corin Hardy rendezte a klipet, aki rendezett már a Keane-nek és a The Horrors-nak is. A videóban cigipapir-emberek kelnek életre, majd egy hatalmas partyt csapnak.

Hétfőn 20.00-tól tehát a gálák egyik legesélyesebbjének számító Invictus (hazai premier: február 4., rendezte: Clint Eastwood, főszerepben: Morgan Freeman és Matt Damon) volt terítéken, illetve Nick Hornby (Pop, csajok satöbbi, Egy fiúról) legfrissebb színre vitt forgatókönyvének végeredményéről, az Egy lányról (An Education, hazai premier: március 11.) címűről beszéltünk, amely szintén több fontos díj várományosa (a Golden Globe-on például a legjobb női főszerep szobrocskájára jelölték). Ezen kívül volt egy éves toplista, amelyben összegezztük a Half Pécs Squad minden egyes bloggerének a kedvenceit, és bizony megválasztottuk az év filmjét is.

UPDATE: AZ ADÁS LETÖLTHETŐ !!!ITT!!!

Kedden 16.00-tól sajnos ELMARAD a Kevin Spacey filmográfiájával foglalkozó adás, jövő héten pótoljuk. Sorry mindenkitől!

dzsoni:

Akkor fussuk le gyorsan a megszokott köröket... Az Antikrisztus a dán, magát istennek valló Lars von Trier legújabb filmje, amely - természetesen - botrányfilmre sikeredett, Cannes-ban inkább gyűlölték, mint nem (érdekes, a skandináv kritikusok imádták...) és közönségét is erősen megosztja. Kétségtelen, az északi filmgyártás egyre jelentősebb szerephez jut, igaz ezt nem feltétlen jó filmekkel teszi és, bár a rendező munkájába belemagyarázhatunk millió meg egy megfejtést (not), csak azért, hogy sznobizmussal álcázzuk dilettáns mivoltunk - ahogy Trier (költői túlzással élve) -, értelmezések helyett taglaljuk mi baj, eme kamuflázsnak gúnyolható énmaj'csakazéris' alibizéssel.

Ha a talponállóban a pultoslány megkérdezné mi bajom a filmmel és csak két szó jönne  a számra, minden bizonnyal azt felelném; hogy szar, dugjunk már, nem tudom. Mert, ha külön-külön vizslatjuk a film elemeit (úgymint az alakítások, látvány, stb.) akkor csak jót regélhetnénk, a polgárpukkasztás ellenére is. Jah, mer' hogy az van az első percektől kezdve. Trier szeretettel mutogatja premierplánba falloszok és csiklók különféle vérgőzös pozíciókban történő szekálását (és lassan elhiszem, hogy valóban ez az egyetlen igazán említésre érdemes pontja a filmnek), de ez legyen a legkisebb gond a modern filmkészítésben, elvégre a pornót sem cenzúrázva nézzük (jobb helyeken). Itt a probléma Trier arroganciájából fakad, hiszen tud ő, láthattuk most, a fejezetekre osztott Antikrisztus esetében is, de ez feltünőbb lenne, ha tehetsége alázattal párosulna.

Látjuk Trier szándékosságát, mindent direkt csinált, kezdve a stilizáltnak koránt sem nevezhető, az esztétika minden elemét kielégítő prologussal, az olykor, műveszfilmektől is szokatlan lassúságával, a mindenféle dinamikát nélkülőző vágással, a képünkbe tolt szimbólumrendszerével, stb. Azt is hihetnénk, hogy hibái is tudatosak - mely, normális esetben anomáliának tűnhetne, de Triertől minden kitelik. Egyébként egy depresszió eredménye a film, Trier embergyűlölete mellett ezt is érezni, érthetőbb is öncélúsága, sovinizmusa.

Ama érzéseinek köszönheti, hogy nem nevezném jó filmnek, annak ellenére, hogy tele van jó dolgokkal. De ha már Trier sem szereti az embereket, mi hogyan szeressük meg hőseit? Mert a gyermeküket gyászoló, a természetbe elvonuló Willem Dafoe és Charlotte Gainsbourg alkotta párban semmi szeretnivaló nincs, a néző nem érezhet kötődést egyik iránt sem, csak gyűlőlni tudja őket, de nagyon, ha egyáltalán teret enged szentimentalista énjének. A két főre írt dialógusok is borzalmasak helyenként, operatőrünk is olykor zavaróan agresszív módon fókuszál színészeinkre. Akik egybként karakterük silánysága ellenére remekeltek,  Dafoe szerepe roppant üres, mégis, talán karizmatikussága miatt nagyon erősen színen van, Gainsbourg pedig nem véletlen nyert Arany Pálmát. Végül, a lehető legobjektívabb pontszámot fogja kapni, mert tele van jó jelenetekkel ( pl, a hipnózis a vonaton, maga a prológus), a színészek is brillíroznak, csupán Trier az, aki nem kérdez ,nem válaszol, éretlen is maradt. 10/5

paulkemp:

A gyerek meghal miközben anyunak orgazmusa van, én meg tolom a bablevest, persze ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy Lars von Trier elfáradt volna, de az biztos, hogy az én szemem számára (legalábbis a meg nem akadó kanál robotolásából) már (vagy sokkal inkább még) nem jelent semmit a direktorúr próbálkozása. Ja egyébként volt már vaginába hatoló fallosz az első percben, szóval végül is minden rendben.

S igen, valami szénsavas nedűt is hörpintek miközben fekete-fehér túlesztétizált képsorok közepette elkezdődik egy különös utazás. Visszatérés Édenbe, vagy valami ilyesmi. Még egy jó slasher horror is megirigyelné, amit a szimbolikus Ádámunk és Évánk művel az erdei kunyhóban, de persze mindez lényegtelen, hiszen csak pukkasztunk, s a háttérben húzódó emberi természet feltárása okoz itt igazi fejtörést.

Vagy persze boszorkány, antikrisztus, őrült nő vagy csupán a saját biológiája ellen harcoló értelmiségi, aki megroppan a morális és tudományos terhek súlya alatt. Szép látvány szó se róla, már ha nem a történéseket csupán az esztétikumot figyeljük. Meg ugye ágas-bogas fák, melyek egybe olvadva a csillagokkal teremtik meg a környezet párhuzamát szereplőink neuron rendszerével. Mert igen a gonoszság nem csak egy valakiben lakozik, hanem mind a kettőjükben (vagy egyikükben sem).

De, hogy az északi rendező mit is akar? Semmit, vagy mindent. Nem lehet csak okoskodni a mindent elemésztő képek mögött, de nem elég a kép dícsérete, hisz hozzá párosul Willem Dafoe (Krisztus után itt ez már gyerek játék) Charlotte Gainsbourg, akik simán veszik a magasra helyezett lécet.

Aztán meg ugye jön a fordulat, vagyis a magyarázat, mi szakítja el a már meggyengült cérnát végleg, s nem marad más, csak az égetés, meg ugye a psziché aljának felszínre törése, genetikus emlékezet, vagy valami ilyesmi, s máris sorjáznak a többiek: kösz már, hogy magadra vetted az összes bűnt, amit ellenünk elkövettek, csak akkor azt tudnám miért anti?... 10/8

madcows:

Akkor a edemem véleménye után azt hiszem, kötelező valami kis csak dícsérőt is írni paulkemp írása mellé. Szóval ez is pro lesz a kontra mellé. Szerintem ugyanis ez a film jó. Bár megtekintés után el kellett telnie egy-két napnak, míg ezt beláttam, és megemésztettem a látottakat, addig viszont nem tudtam hova tenni az élményt.

Ami különösen tetszett, az Trier mester hozzáállása. Az Antikrisztus spontán, zsigerből jön, mindenféle megeröltetés és erölködés nélkül. A dán mester szokásához híven szart az elvárásokra. Az elején gyönyörüen fényképezett lélegzetelállító képsorok, majd egy törés, és az egész átvált gyenge, már-már amatör kézikamerázásra rengeteg beremegéssel, ráadásul az első fejezetben a vágás nagyon amatör. Aztán ahogy haladunk, a vágás egyre jobb lesz, folyamatosan javul, aztán valahol a második fejezetnél már egyenesen zseniális.

Az alakítások méltatva voltak már, így én csak a híres francia zenész, Serge Gainsbourg nem kevésbé tehetséges, ám eddig nem nagyon ismert lányát (I'm Not There-ben ismertem én meg) méltatnám. Nem kis alázatot mutat a szakma iránt (az egyik jelenetben konkrétan egy faszt ver ki módszeresen előtte egy másik értelemben is :D), ugyanakkor fantasztikus alakítást nyújt. Ezek után érdemes lesz odafigyelni rá (zenei téren is, most jelent meg az új albuma, az IRM, hallgassátok, mert jó :P - egyébként szép lány, itt pont nem, nincs jól fényképezve :P). Dafoe pedig Dafoe, csuklóból eljátsza.

Az Antichrist egy botrányfilm, így elkerülhetetlen az összehasonlítás más botrányfilmekkel, mint mondjuk a Visszafordíthatatlan (vagy a Salo, de azt még nem láttam :P). Az ilyen filmeknél mindig fontos kérdés, hogy az erőszakos jelenetek mennyire szolgálják a film értékét. Persze Noé úgy fogott hozzá filmjéhez, hogy ő most durvábbat fog készíteni, mint a Salo, de ha nem lennének benne azok a bizonyos jelenetek, akkor egy marha átlagos film lenne az Irreversible. Itt is ugyanez a helyzet, kellettek ezek bele, és jók voltak benne, még ha nagyon öncélúak is.

A felépítése is tetszik (prológus, fejezetek, epilógus). A másik, hogy nem utalgat a dán állat, hanem a képünkbe nyom jó adag iróniával metafórákat, jelképeket. Trier nem kis iróniával és szarkazmussal kineveti azt a stílust, amit ő teremtett meg, meg az egész köldöknézős felfogásnak hatalmas fricskát mutat. 10/7

És itt most nem a nők és edemem összefüggéséről beszélünk. Hanem hogy a nagy Avatar szervezés, döbbenet havazás, rádióműsor összerakás, vendégbloggerkedés közepette elfelejtettem, hogy december 19-én már a második szezont zártuk. És ez jó, én legalábbis lájkolom. Cut the bullshit alapon ennyi lettem volna, kellemes karácsonyozást mindenkinek :)

Legjobb 5 magyar klip:

5. Kispál és a Borz - Többiektől

A Merényi Dávid és Nagy Gergő rendezte klip sztorija kellőképpen fura, és érdekes. Lovasi András találja meg benne a szerelmet egy mézeskalácsemberben. Kellően vicces, már az alapszituáció miatt is. A dal egyébként az idén megjelent Kispál koncert DVD bónuszdala/klipje.

4. The Moog - You Raised A Vampire

A legcoolabb magyar kliprendező idén igazán kitett magáért. A The Moog zenekar második albumának első singlejéhez készült klip egy Dracula homeage, leróva a tiszteletet a legnagyobb magyar, Lugosi Béla előtt. A videóban operatőrként közreműködött Pohárnok Gergely (Hukkle, Tejút, Taxidermia) is.

3. Basement Jaxx & Lightspeed Champion - My Turn

Bár nem magyar előadó, de a klipet az a Tomek Ducki rendezte, aki Budapesten született, alkotott sokáig, jelenleg viszont Londonban él. A klip meseszép. Már korábban írtam róla.

2. Junkies - A drog az rossz

A klipet az a Gróf Balázs rendezte/rajzolta/animálta, aki elismert képregényművész, mellesleg pécsi. A dal gyenge, viszont a mozgóanyag nagyon erős, bár Balázs alkotott már nagyobbat, a tavalyi év legjobb magyar klipjét produkálva, idén csak második.

1. The Kolin - Jimmy

Ez Veszéjes Áron éve volt határozottan. Stop-motion, fasza design, az évtized legjobb magyar klipje. A botrányairól is híres The Kolin Yell Into The Kazoo albumának első videója, kurvajó, akárcsak a dal.

Legjobb 25 2009-es klip: 25.-21.

25. The Dead Weather - Treat Me Like Your Mother

Alig történik valami, Alison Mosshart és Jack White mennek egymás felé sokáig dühösen, majd elkezdenek eszeveszetten egymásra lőni. Ennyi a klip. Hogy miért került fel akkor a listára? Mert olyan szinten tökös, hogy kihagyhatatlan, erőssége a badass hangulat. Az a Jonathan Glazer rendezte, aki többek közt dolgozott már a Radiohead-el, a Massive Attack-al, és a Jamiroquai-al is. A The White Stripes, The Raconteurs, The Kills és a Queens of the Stone Age tagokkal fémjelzett supergroup, a The Dead Weather első albumának első videója.

24. Jay-Z & Alicia Keys - Empire State of Mind

Egy hangulatos imázs videó New Yorkról a felkapott, főleg mainstream hip-hop videókat rendező Hype Williamstől, aki idén jegyzi a legrosszabb klipet is többek közt, ezt viszont nagyon jól összehozta. A dal a sztárrapper Jay-Z idei, Blueprint 3 címü albumáról való.

23. Make The Girl Dance - Baby Baby Baby

A semmiből jött, és hatalmasat ütött, a videómegosztók sztárja lett ez a klip, amely a francia elektro duó, a Make The Girl Dance első videója, jelenleg még csak egy EP-t adtak ki. Pierre Mathieu rendezte, aki ismeretlen még a szakmában. A cenzúrát vizuális elemként már tavaly felhasználta jobban a Toe Jam, de ez mellett sem lehet elmenni szó nélkül.

22. Julian Casablancas - 11th Dimension

A még kezdő Warren Fu, aki már dolgozott Juliannal egy The Strokes videón, lehetőséget kapott, hogy elkészítse a 11th Dimension klipjét is. A szám Casablancas első szólólemezéről, a Phrazes For The Young-ról való, többek közt a Pitchfork és az NME évvégi ranglistáján is helyet kapott. Konkrétan nem tudom/értem, miről szól, kezdetben nem is tetszett, de valamiért mind újra és újra néztem, aztán rájöttem, hogy ez fasza.

21. Ok Go - WTF?

Az Ok Go Youtube sztárként vált ismerté Here It Goes Again címü futópados videójukkal, ez meghozta számukra a sikert. A svéd banda második klipje a jövőben megjelenő új albumuk első singlejéhez készült, és a Windows felhasználók által tiszta szívből utált effektet használják fel ötletesen.