Valószínüleg az év legjobban várt filmjét kukkantottam meg tegnap este és ha egy szóban akarnám összefoglalni, azt mondanám, élmény volt. Ha kettőben, akkor nagy élmény volt. Ha háromban, akkor kurva nagy élmény volt. És ez így mehetne egészen sokáig. A bökkenő, (ha egyáltalán nevezhetjük annak) az, hogy nem filmélményről van itt szó. Sokkal inkább egyfajta "borjú az új kapura" effektus. De haladjunk sorban.
Jake Sully-t, az ütközetben lebénult tengerészgyalogost egy távoli holdra, a Pandorára vezénylik, hogy rész vegyen az Avatar programban. Ennek lényege, hogy ideiglenesen kikapcsolják az emberi énjét, és ezzel párhuzamosan életre kel egy Na'vi testben. A Na'vik a pandorai bennszülöttek, és az ő behatóbb megimerésük érdekében jött létre a program. Az persze véletlen egybeesés, hogy történetesen pont a városuk alatt található meg nagy mennyiségben az a bizonyos ásvány, amiért a USA ott ácsingózik. Nos mi sem egyszerűbb, mint kiirtani őket, ám Sully személyében kapnak egy esély a menekülésre. Ja és persze van szerelmi szál is.
Az első plusz, amit érdemes megjegyezni, hogy az elsőre butácskának tűnő történet egész tűrhetően van elővezetve. Vannak benne olyan apró részletek, amiért képesek vagyunk szeretni a filmet. Először is, végre az amerikaiak a gonoszok. Másodszor nem maradt életben mindenki, aki mondjuk egy Emmerich filmben eképp tenne. Ha mélyebben kívánjuk vizsgálni, akkor sem mondható kifejezetten rossznak. A hasadt tudatos rész, illetve a játék Sully avatar-emberi énjével is egész ötletes. A vége pedig kifejezetten dinamikusra sikeredett, ami szintén kellemes meglepetés, mert nagy epikus endingek hajlamosak végtelen giccses csinnadrattába fulladni. Persze a párbeszédek néhol idegesítően ostobák, de közel sem annyira, és olyan mennyiségben, mint amire számítani lehetett. Természetesen megvannak a kötelező körök, sőt vannak a filmnek bizonyos szakaszai, amikor azt se tudja, hogy keverdjen ki a kliséhalomból amit maga köré épített, de mindez egy magasabb célt szolgált...
A következő tétel a karaterek. Nos nyilván egyik se pusztul bele az eredetiségbe, vagy bonyolultságba. Viszonylag könyen elkülöníthetők. A rosszak gyűlölhetők, a jók szerethetők és ez így van jól. Az őket megformáló színészek két részre bonthatók. Van a "nemrossz" kategória, akik vagy maszk alatt vannak, Na'vi bőrben, és vannak a minősíthetelenül ócskák. Példa utóbbira Michelle Rodrigez, aki még az átlagosnál is idegesítőbb. Kivétel ez alól Sam Worthington, aki ugyan nem brillírozik, de kifejezetten érdekessé teszi a lassan skizofrénné, majd később ízig-vérig Na'vivá váló tengerészgyalogos figuráját. Igaz, hogy ez inkább karakter érdeme, mint az aktoré.
Most következik a látvány és az atmoszféra bekezdése. Mielőtt elkezdjük, érdemes visszatekinteni és pontozni a filmet, az eddigiek alapján. Tulajdonképpen, egy viszonylag eredeti, epikus tömegfilmről van szó, amit nem nehéz szeretni. Ha itt érne véget a kritika, mondjuk adnék rá egy 10/6-ot. A lényeg azonban csak most következik. Fontos kiemelni, hogy három darab dimenzióban tekintettem meg. Ugyan nem tudom, milyen eggyel kevesebben, de így egy szóval tudnám leírni a látottakat: uhhh.
Először is a Na'vik elképesztően jól néznek ki. Tökéletesen el tudom hinni, hogy igenis élnek a Pandorán ilyen három méteres kék fazonok, és, hogy Cameron elment és lefilmezte őket. Ugyanez elmondható a bolygó félelmetesen egyedi és fantáziadús flórájáról ás faunájáról, melyet klasszul ellenpontoz az amerikai bázis sivársága. Külön említendő a Lelkek fája, illetve annak termései. Utóbbiak külcsínére egyébként jó érzékkel rá is játszik Cameron, mert gyakorlailag öt percenként belebeg egy az arcunkba. Amikor azt mondom, az "arcunkba" a szó szoros értelmébe értem, ugyanis a harmadik dimenzió gyakorlatilag tökéletesen ki lett használva. Egy-két kihagyott ziccerről beszélhetünk csupán, amikor igen is el tudtam volna képzelni, hogy az adott madár mondjuk kicsit még repül felém.
A filmről talán a legközismertebb mondat, hogy James Cameron rendezte negyedmilliárd dollárból. Igaz, rebesgették, hogy igazából a szumma ennek duplája volt. Nos ezen információ birtokában, óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy megérte e a pénzét az Avatar, és a válasz: Igen, abszolút. Ami negatívumokat felsoroltam, tulajdonképpen azok is gyakorlatilag mind átcsúsznak a pro oldalra, mert így a sztori megengedi, hogy kellően rácsodálkozzunk a "bazijó" látványra.
Napjaink filmiparának technológia kicsúcsosodása ez, és mint olyan, tökéletesen vizsgázott. Igaz, hogy a film tetemes hányada szimpla animáció, de ennek ellenére teljesen hihető, sőt gyönyörű. Azzal, hogy az Avatar elkészült, a megalomániás rendező elindított valamit, amit legjobban úgy tudok illusztrálni, ha elmondom, hogy közel három órás mozin, végig egy helyben ültem és tátott szájjal bámultam. Nem tudom mikor fordult elő velem utoljára ilyesmi. Lehet, hogy az átlagnál jobban megvett engem a "háromdé", de lelkiismeretfurdalás nélkül adok 10/9-et.
UPDATE
VVega
Tegnap végre-valahára én is megnéztem. Elsőként azt mondanám, hogy ha van film, amit csak is moziban, és ott is egyedül 3D-ben szabad bevállalni, akkor az Avatar az a film. A látvány meseszép, élmény ránézni a vászonra. Különösen a film első felére igaz ez, a Pandora dzsungeleinek és élővilágának felfedezése messze a film legerősebb pontja. Ehhez képest a finálé csatája nagyjából vízipisztolyos kávbojkodás.
Azonban a film semmit sem bíz a véletlenre. Biztosan nyúl a mindenki által ismert, jól bevált panelekhez és klisékhez, nem bajlódik jellemekkel és motivációkkal, nincsenek átfedések a jó és a rossz között. Újrahasznosított poénok, nevetséges ellentmondások és butaságok tarkítják szinte a teljes játékidőt, azonban ennek így kellett lennie. Az Avatar egyszerűen nem bukhatott el a kasszáknál, ahhoz túl fontos projekt volt, mintegy szimbólum. A marketinges csapat zseniális munkát végzett, a bevételek maximalizálását elérendő sikerült megszólítaniuk a legszélesebb réteget. A tegnap esti vetítésen legalábbis (abszolút nem reprezentatív) tapasztalataim alapján nagyon ritkán látható vegyes felvágott közönség töltötte meg a termet (ez még ritkább). Kisgyerekes családtól kezdve a fiatal társaságokon át egészen a nyugdíj közeli házaspárokig mindenki megtalálható volt. Ennek eléréséhez pedig még egyszer mondom, nem lehet szexelni, durvulni, komolyan társadalmat kritizálni, emberi, esendő hősökről felnőtt módjára mesélni. A másik oldalról nézve pedig természetesen nem kötelező kedvelni, vagy szeretni a filmet. De el kell fogadni, hogy ez a realitás, és örülni kell a sikernek. Mert miféle üzenet lett volna az a kreatív újítóknak, de még inkább az ezeket a kurva drága fejlesztéseket finanszírozóknak, ha egy ekkora mega-projekt kudarcba fulladt volna? Így viszont valószínűleg még több film érkezik majd ilyen tálalásban, és minden bizonnyal lesznek köztük sokkal jobbak is az Avatarnál. Így vághat vissza a mozi a torrent oldalaknak, nem mindenféle szánalmas jogvédősködős meghaladott erőlködéssel.
Valami azonban van a filmben. Elnéztem volna még tovább is, és egy 10/7-nél kevesebbet adni egyszerűen nincs szívem. Otthon viszont nem újranézős. Nagyon nem.