Hirdetés

2010. szeptember

A hónap legjobban várt filmje:

Pancser Police (The Other Guys)

Friss kommentek

Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Címkék

10/0 (1) 10/0.0 (3) 10/0.5 (1) 10/1 (19) 10/1.5 (3) 10/10 (44) 10/2 (14) 10/2.5 (6) 10/3 (20) 10/3.5 (7) 10/4 (27) 10/4.5 (6) 10/5 (25) 10/5.5 (7) 10/6 (48) 10/6.5 (24) 10/7 (72) 10/7.5 (27) 10/8 (67) 10/8.5 (33) 10/9 (68) 10/9.5 (18) 100 kedvenc film (5) 100 pocsék film (5) 18as karika (1) 1979 (1) 1982 (3) 2002 (1) 2003 (2) 2004 (4) 2005 (9) 2006 (19) 2007 (56) 2008 (147) 2009 (89) 2010 (21) 70es évek (4) 80as évek (17) 9 (1) 9/10 (1) 90es évek (12) adaptáció (1) ajánló (11) ajánló/ (1) akció (119) animációs (31) anime (4) australian open (2) ázsia (7) az ev lemezei (1) bábfilm (1) belga (1) bergman (1) bűnügyi (5) butler (1) cannes (2) casting (2) cinepécs (1) coen (1) comingsoon (9) cyberpunk (1) dán (5) díjátadó (1) dínós (1) dokumentum (5) dráma (164) drogos (1) dvd kritika (1) elemzés (2) életrajzi (3) előzetes (19) énblog (4) erős idegzetűeknek (1) erotikus (1) etc (1) exploitation (1) fantasy (17) fasság (1) február (1) felhúzós (1) fesztivál (3) film (537) filmdzsungel (1) film noir (5) fincher (1) firth (1) foci (9) francia (12) friday night lights (4) friss (4) gagyi (3) gála (2) gépház (36) gilliam (1) guy (1) gyu (1) háborús (14) harcművész (8) harry potter (1) hayao miyazaki (1) hellókarácsony (1) hellokarácsony (2) himym (3) hírek (1) holmes (1) horror (118) hp (1) hps (1) ingyen (2) iszonyatjó (1) james bond (2) jean (1) kaland (24) karácsony (3) karrier (2) katasztrófa (5) kedvcsinalo (1) képregény (5) képregényfilm (23) klasszikus (3) klub (1) könyv (7) középszar (1) közvetítés (1) krimi (28) kritika (507) különvélemény (1) lehúzós (2) live (2) liveblog (1) magyar (12) magyarországon nem forgalmazott (1) májkülbéj (1) meg ne nézd (7) mese (1) mix (1) moore (1) moveast (1) moziba ne (1) moziünnep (2) mtv (1) muse (1) musical (6) napjaink (3) negyedik évad (1) nickelback (1) nolan (1) norvég (1) nosztalgia (1) oscar (3) park (1) peckinpah (4) polanski (1) poszt apokaliptikus (1) premier (1) radio (9) remake (7) reno (1) reznor (1) ritchie (1) road movie (3) robertdowneyjr (1) rob reiner (1) rodriguez (3) romantikus (55) romero (6) rövid (1) rövidfilm (6) sci fi (71) sorkin (1) sorozat (14) south park (6) spanyol (5) sport (9) svéd (1) szar (2) szatíra (2) szavazás (1) széria (1) szörnyfilm (6) tarantino (5) témázós (1) tenisz (3) tévé (12) thriller (72) tim burton (1) tom cruise (7) toplista (14) történelmi (3) trailer (5) trash (4) twitter (2) überszar (30) v (1) vámpír (7) vendégblogger (17) vendégposzt (1) video (1) videójáték (4) videoklip (15) vígjáték (110) wááá (1) western (18) woody allen (1) wuxia (1) zene (67) zen film (2) zombi (8) Sok címke

Mindenki számít!

NetworkedBlogs

"A Tarantino-mozi"

2009.07.28. 19:00 - paulkemp

33 komment

Gondolom a mai mozis személyiségek között megbújó, talán a filmes „Esterházy” névvel méltán (vagy esetleg méltatlanul) illethető Quentin Tarantino-t nem túl sok mindenkinek kell bemutatnom. Elég csupán annyit mondanom, hogy „Tudod ő rendezte a Ponyvaregényt meg a Kill Bill-t, meg ő is írta, sőt egy-egy szerepet magára is kiosztott benne. És ha még nem tudnád augusztusban jön az új filmje a ’Becstelen Brigantyk’, Brad Pittel a főszerepben.”

Talán akkor pont itt az ideje, hogy néhány szót ejtsünk róla, mert igaz, hogy aztán az ő életét és filmjeit szinte már minden szempontból szétcincálták (itthon Vágvölgyi B. Tarantino mozija, 2004), de az is, hogy őt nem lehet elégszer elővenni, s néhány gondolatot „papírra vetni”. S akkor kezdjük a legelején 1963-ban, mikor is megszületett, majd ne felejtsük el, hogy a mozi (videotékák és a mozi) volt az első számú szerelme, s egy ugrással érjünk is el 1987-be, mikor is megírja első forgatókönyvét, az 'Open road'-ot melyből két filmet is forgatnak (persze neki egyik sem tetszik).

Először a ’Tiszta románc’-ot (True romance, 1993), majd a ’Született gyilkosok’-at (Natural born killers, 1994), melyek azonos alapanyagból két tökéletesen különböző alkotás. Tony Scott (az előbbi rendezője) egy „könnyedebb” mozit hoz össze, mely inkább fókuszál a tragikusan végződő szerelmi szálra, mint bármi egyébre. Oliver Stone (az utóbbi direktora) pedig egy húzósabb filmet rak össze, rengeteg társadalom- és médiakritikával, melynek olyan sötét, s mégis már-már mágikusan (vagy legyen inkább örvényszerűen?) vonzó hangulata van, mellyel bármely celluloidra rögzített mű szívesen büszkélkedne.

Tarantino viszont mindkét filmnek hátat fordít, de a forgatókönyv (nem a filmeké csupán még a könyvé) sikere megnyitja előtte a lehetőséget, s hozzákezd második dolgozatához. Itt talán meg kellene állni, s gyorsan említést tenni, hogy Tarantino filmjei hogyan is keletkeznek (ebben az esetben: Chow Yun Fat-nek, vagy Ringo Lam-nek köszönhetjük), illetve az „író” hogyan építkezik (szintén Chow Yun Fat, de itt már említhetjük Renoir-t, Melville-t, s egy filmet a 'Pokol a metróban'-t), de nem fogjuk, mert már annyi mindenki, s annyiféle módon leírt, hogy ez teljesen fölöslegessé vált (tudom javasolni a már említett művet Vágvölgyi tollából, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá váljon, miről is van szó).

Ehelyett inkább beszéljünk arról, hogy a ’Kutyaszorítóban’ (Reservoir dogs, 1992) színekkel megkülönböztetett karakterei hogyan teremtették meg szűk terükön egy elhibázott bankrablás után a még elsőfilmes rendező markáns és összetéveszthetetlen világát, kéznyomát. Mert ugye Tarantinot, mint a jó dumákkal és hangulattal operáló rendezőt tartjuk számon (mely természetesen legfőképpen a figuráiból jön), s nem mint azt a rendezőzsenit ki megújítja a filmművészetet. Bár igaz, hogy bizonyos értelemben megteszi ezt is, de inkább csupán megmutatja hová kell nyúlni, mi az ami a „most” generációját érdekli. Így talán nem nehéz azt kimondani, hogy Tarantino filmjei a ’b’-kategóriában helyezkednek alapvetően, de az utalásrendszer, a már említett hangulat és dumák s a karakterek az égbe repítik őket.

No meg persze a zene, hogy el ne feledkezzünk erről sem, mellyel kapcsolatban legyen annyi elég, hogy egy zenekar Londonban arra specializálódót, hogy a rendező által válogatott soundtrack-ekből mazsolázva fergeteges show-t produkáljanak (köztük a ’Kutyaszorító’ egyik legemlékezetesebb jelenetében, Mr. Blonde (Michael Madsen) magánszáma közben hallható Stuck in the middle with you-t, mely előadása közben el is játsszák a füllevágást).

Ezek után mondhatni a „Szenterdő” a lábai előtt hevert, s sorra kapta a felkéréseket a nagyobb stúdióktól, de ő csupán a Vészhelyzet egyik epizódját (’Anyaság’), s egy forgatókönyv (A szikla) csiszolgatását vállalta be, hogy aztán lelépjen Amszterdamba, s megírja a ’Ponyvaregényt’ (Pulp Fiction, 1994).

A filmet eredetileg Roger Avery írta, de miután Tarantino megvette tőle a jogokat, felforgatta az egészet, s mind az „f” betűs szóval, mind a francia újhullámmal (Band á Part, 1964 – a táncjelenet; A Bout de Souffe, 1959 – Vincent Vega; Jules et Jim, 1962 – Bonnie ügye; Nikita, 1990 – Mr Wolf) alaposan átitatta, s így az alig 8 milliós költségvetésű film (sok más egyéb díj mellett) 6 Oscar-jelölést gyűjtött be, s egyet, a legjobb eredeti forgatókönyvnek járót meg is kapta az akadémiától, s persze az elnyert Arany Pálmáról se feledkezzünk meg.

Műfajilag meghatározni szinte lehetetlen, annyit mondhatunk hogy valahol a posztmodern egén a neo-noir, akció, dráma, vígjáték négyszögében lenne mit keresgélni, hogy mégis elhelyezzük az alkotást. Az időben felbontott történetet – mely több szereplőn keresztül egy táskára, egy boksz meccsre, egy randevúra és egy sikeresnek nevezhető rablásra koncentrál, de összefoglalni egy mondatban szinte lehetetlen – viszont fölösleges lenne ilyen skatulyákon át látnunk. Egyszerűbb, ha mint Tarantino munkásságának legkiemelkedőbb alkotását említjük, s a ’Kutyaszorítóban’-nal kapcsolatos rendezői jegyeken keresztül tekintünk a mozira, melyek a kitűnő színészi játékokon keresztül még fényesebben csillannak meg. A kultuszfilmmé válás már szinte az első pillanattól kezdve elkönyvelhető volt, de az nem, hogy nem egy színész fordulóponthoz ért ezzel az alkotással pályáján, s a folytatás iránya nem éppen pozitív a legtöbb esetben. Tarantino mondhatni a popkultúrába írta magát (vastag, csupa nagy betűvel), s a szárnyalás csak folytatódott.

Először gyorsan összehozta ’A négy szoba’ (Four room, 1995) utolsó epizódját, egy ’Alfred Hitchcock bemutatja’ rész alapján, majd Robert Rodriguezzel közösen megálmodták és megírták az ’Alkonyattól pirkadatig’-ot (From dusk till dawn, 1996), mely talán a legjobb western-vámpír film a világegyetemben, hatalmas dumákkal, karakterekkel s feledhetetlen fegyverekkel, mely szintén sok más alkotásból építkezve nyeri el a közönség tetszését (Romero-tól a Peckinpah-ig, a ’Gonosz halottaktól’ a ’Satanico Pandemonium’-ig)

A ’90-es évektől ő már ’97-ben elköszön mint rendező, hiszen utolsó filmjét az elmúlt évezredben ekkor hozza össze. A ’Jackie Brown’ hozza azt, amit ekkorra már egy Tarantino filmtől elvárnak, s ráadásul Robert De Niro és Bridget Fonda még némi új színt is tud vinni a már felismerhető karakterekbe. Bár igaz, hogy a Jackie Brown és Ordell Robbie pénzének kapcsolatából felépülő történet izgalmas és fordulatos, viszont nem a ’Ponyvaregény’. Pedig a legtöbben valami hasonlót vártak a rendezőtől, de ő ehelyett egy sokkal érettebb alkotást tett le az asztalra, mely így megosztotta mind a nézőket, mind a kritikusokat.

A mozi egyébként Elmore Leonard ’Rum Punch’ című regénye nyomán készült, s egyértelműen a 70-es évek hangulatában tobzódik. Érdekességként megemlíthetjük (ha már eddig is helyet kaptak a filmes utalások), hogy most már saját magát idézi: Ms. Brown a táskacserét követően abban a ruhában rohangál, amit Mrs. Mia Wallace is visel a túladagolásának estéjén.

’97 után hat évet kell várni, hogy újra Tarantino mozira ülhessen be a publikum, de ekkor csupán egy film első felét tekinthettük meg, majd csak egy évvel később a másodikat, melyek azért a szokásos markáns kéznyomokat magukon viselték (a hangulat, a zene, a karakterek, a dialógusok). A ’Kill Bill’ tehát két részben (2003, 2004) került a mozikba, mely talán még jobban kétfelé választotta nézőit.

A bosszúálló menyasszony történetét taglaló mozik inkább egy alkotásnak tekinthetők, melyben 9 fejezeten és egy epilóguson keresztül tárul föl előttünk egy még a megszokottól is véresebb történet. A filmek kapcsán emlegethetőek a spagetti westernek, a blaxploitation (a hetvenes évek Amerikájában a néger hősöket felvonultató, fehér amerika ellenes mozik), a kínai wuxia (hagyományos kínai harcművészeti film), a japán jakuza, szamuráj és kung-fu mozik (a konkrét filmek felsorolásától, most tekintsünk el egy kivétellel, a ’Lady Snowblood’-dal (1973, Toshiya Fujita), mely lényegileg a film alapját szolgáltatja), melyek folytán egy olyan mixtúra keletkezik, mely egy roppant humoros és élvezhető bosszú filmet eredményez, ami azért mégis egy szórakoztató popcorn mozi (mint a Tarantino filmek általában).

A Sin City csupán érdekességként említhető, hiszen Rodriguez Frank Miller adaptációjában inkább csak mint barát vesz részt Tarantino, s a néhány, időben itt elkövetett sorozat epizódot sem kell túlságosan megbolygatni, hiszen elég csupán mint köztes időtöltést tételezni a karrierben, mielőtt megpróbálja Rodriguezzel fiatalságuk moziélményét újrateremteni.

Az egész egy poszter körül kezdődött, melyen két film (’Dragstip Girl’, ’Rock all Night’) egyéjszakás vetítését reklámozták. Rodriguez, miután megtudta, hogy Tarantino-nak is megvan, közölte, hogy mindig is szeretett volna egy ilyen dupla mozit készíteni, s jó lenne, ha az egyiket ő, a másikat pedig barátja rendezné. Az ötletre Tarantino rögtön rávágta, hogy rendben és Grindhouse (amerikai terminus, az összes B-kategóriás műfaj összefoglaló neve) lesz a címe.

Ezekután született meg az Európában két külön alkotásként, újravágva, hosszabb verzióban vetített ’Terrorbolygó’ (Planet Terror, 2007) és ’Halálbiztos’ (Death Proof, 2007) (ez valószínűleg az amerikai sikertelenségnek, illetve a mozi különböző szerepeinek, a tengeren innen és túl köszönhető). Az előbbi igaz, már a 1988-as The Faculty forgatása alatt megvolt, s a forgatókönyvet is írogatta már gazdája. Ez az alkotás a klasszikus zombifilmek előtti tisztelgés, azok újraélesztése. A másik mozi már kevésbé ilyen régi elképzelésen alapszik. Tarantino-t a tényleg létező halálbiztos autók (60 mérföldes sebességig ütközésnél elvileg semmi baja nem történhet a vezetőnek) ihlették meg, s készített így egy bodycount filmet.

Tehát úgy tűnhet, hogy a két vagy egy film tisztelgés a 70-es évek amerikai mozi világa, kultúrája előtt. Ezt tovább erősíti azoknak az álelőzetéseknek a leforgatása, melyek tekinthetőek akár kísérő rövidfilmekként is. Ez és a poszterek, a Terror Bolygó hiányzó részlete, illetve az Újvilágban való együttvetítés próbálta azt a sajátos hangulatot megteremteni, mely elrepítette volna a nézőket abba a világba, melyek valószínűleg a film rabjaivá tették a két rendezőt (bár lehet inkább csak az idősebb Tarantino-t).

Igazság szerint Tarantino-nak mindig is a párbeszédei és a karakterei voltak nagyon erősek, s így értelemszerűen ezek szegezték a nézőket a mozivászon, a televízió vagy éppen a monitor elé, s persze ezek miatt nézték meg újra és újra őket. A Kill Bill első és második része óta, sőt talán még ezek előtt is ez megkopott. Már nem volt ugyanaz, mint régen, az a bizonyos egyedi hang, él hiányzott belőle, ami a korábbiakban megfogó volt (na persze nem szabad elfeledni a film szinte legvégén elhangzó Superman-es fejtegetést, mely azóta is az egyik legkedvesebb Tarantino-tól származó elméletem). Itt viszont nem elég, hogy ezek a dialógusok sem az igaziak, de még érezhető is rajtuk, hogy igazából férfiak szájába kívánkoznak.

A ’Halálbiztos’ sikertelensége után egy kis csönd, aztán felrepültek a hírek, hogy Tarantino egy Második Világháborús filmet készít elő. Aztán jöttek sorba az információk, a trailerek, s lassan csak azt vesszük észre, hogy hamarosan (a cannes-i bemutató után) hazánkba is megérkezik Brad Pitt és az ő Brigantyjai, mely úgy tűnik talán feledteti velünk a melléfogásnak tekinthető legutóbbi filmet.

Címkék: film karrier tarantino

A bejegyzés trackback címe:

https://halfpecssquad.blog.hu/api/trackback/id/tr741248712

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dzsoni szánsájn · http://www.halfps.blog.hu 2009.07.28. 19:14:01

kiváló írás, olvasmányos, infódús, grat

nyuszisz 2009.07.28. 19:37:52

Nagyon bírtam az Aliasban (is), melynek több részében szerepelt, már nem emlékszem, hogy került oda, valószínű a kedvenc sorozata volt.

koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2009.07.28. 21:19:49

Tarantino rendezései közül nekem egyedül a Kill Bill jött be, a többi lehet kult meg klasszik akkorse tetszett.

A Tiszta Románc persze jó, a Született gyilkosok dettó, Tommy Lee Jones a legnagyobb arc benne:):)

A Kutyaszorítóban forgatókönyvét elküldték James Woodsnak, aki nem kapta meg, mert az ügynöke nem adta neki oda, később mikor ez kiderült Woods kirúgta.

Egyébként frankón olvasmányos valóban:)

flimo13 2009.07.28. 22:49:32

Nekem a nagy többséggel ellenben bejött a Halálbiztos is, és a Kill Bill-t raknám második helyre. Természetesen "az ehhez a melóhoz puska kellett volna" film után.

tiktaktiktak 2009.07.28. 22:56:53

ez egy szedett-vedett iromány tele pontatlanságokkal, aki kicsit is követi Quentin munkásságát, tudja, hogy a második világháborús mozit kb. 10 éve tervezgette
- méghogy azonos alapanyagból készült a Tiszta románc és a Született Gyilkosok

Index címlap, röhögnöm kell

Bérgyilkos Bohóc 2009.07.28. 23:02:46

Tarantinoval kapcsolatban nagyon vegyesek az érzéseim. Eleinte tetszettek az eredetinek tűnő stílusjegyek, de az idő előrehaladtával önmagukat ismételve egyre unalmsabbak lettek. Pl. először még tetszett a cikkben is említett "tarantinós" filozofálás is, de később ez is egyre inkább ásításra késztetett, ami odáig fajult, hogy a Death Proofban már kib*szott idegesítő lett a sokszor félórás okoskodás a semmiről.

dzsoni szánsájn · http://www.halfps.blog.hu 2009.07.28. 23:17:45

@tiktaktiktak:
és mondta valaki, hogy nem? le van írva valahova, hogy 25 perccel ezelőtt álmodta meg?

te vagy a Vágvölgyi, ne tagadd

Korbuly · http://fuckit.blog.hu 2009.07.28. 23:20:03

Király poszt!
Egyébként meg a brygantikat az év filmjeként várom. Eddig minden amit vártam és láttam is, rohadt nagy csalódás volt.
(Terminator, Transformers, Public nmy, HP, stb...) Úgyhogy ha ez is szar lesz, akkor felkötöm magam :D

dzsoni szánsájn · http://www.halfps.blog.hu 2009.07.28. 23:32:50

@Korbuly: lesz még itt jóság... district 9, a sima 9 (nem, nem a Nine, bár az sem hangzik rosszul) és én vacsovszkiékban is bízom (na meg a pandorumban, egyedüliként az univerzumban)

chromeshelter · http://halfps.blog.hu/ 2009.07.28. 23:33:14

Bár számomra nem kedvenc rendező, de a most is emlegetett Jackie Brown marha nagy film, és tök "kiment a fejemből"... újra is kell néznem valamikor. Amúgy nálam is Kill Bill (2) a favorit tőle..

N.Zoli 2009.07.28. 23:35:15

A parbeszedeket en is nagyon csipem. Intelligensek, alpari nyelven es sokszor temaval. Az egyik kedvencem, a "hadd mondjam el mirol szol a Like a Virgin" kezdetu. A valo eletben elkepzelhetetlen, hogy osszeul tobb vadidegen egy asztalhoz es feszultsegoldaskent egy bankrablas elott elkezdjek a popzenet elemezni, ahetvenes eveket es Madonnat. Emellett mindenki teljesen kepben van es ervel a sajat velemenye mellett alaposan es szorakoztatoan.

A masik dolog, az osszes film olyan, mintha a hetvenes evekben jatszodna, vagy keszult volna, igazan az autokbol, mobilokbol(maroktelefon) es egyeb technikai eszkozokbol derul ki, hogy ez csak illuzio. A legtobb zene is a hetvenesbol valo.

Az uj filmben lesz Lalo Schifrin es Ennio Morricone is. sokat agyaltam meg korabban milyen soundtracket valogat egy masodik vilaghaborus mozihoz, tan Marlene Dietrichet? Ide nem vagnak a hetvenes slagerek. szerintem igy jo dontest hozott. varom mar a filmet es amig nem latom nem adok senki velemenyere.

Gringo 2009.07.29. 00:30:30

@tiktaktiktak: Én azért nem fogalmaznék ilyen élesen, de néhány dologban igazad van.

Tényleg van pontatlanság a postban. A Kll Bill-hez ötletet adó egyik film címe nem Lady Snowball, hanem Lady Snowblood. Ez elég durva hiba.
A tiszta Románc forgatókönyvének tényleg semmi köze a Született gyilkosokhoz. Nem is tudom honnan jött ez, még sosem hallottam ilyet.

Egyébként tetszett ez a kis összefoglaló. Azoknak jön jól, akik még a Tarantino filmekhez is fiatalok. Sajnos röpül az idő, pedig mintha most lett volna, hogy szájtátva néztük a moziban a Ponyvaregényt, és nem értettük miért hagyják el a termet sorban az emberek, akik Bruce Willis meg Travolta miatt jöttek be a filmre.

paulkemp · http://halfpecssquad.blog.hu/ 2009.07.29. 01:06:26

@Gringo: köszönöm az észrevételeket, javítottam őket, a Kill Bill-es csupán figyelmetlenség volt, a másikat meg benéztem, az emlékeimre hagyatkoztam, s nem néztem utánna.

borisz 2009.07.29. 01:08:28

@Gringo: "A tiszta Románc forgatókönyvének tényleg semmi köze a Született gyilkosokhoz. Nem is tudom honnan jött ez, még sosem hallottam ilyet."
@tiktaktiktak: "- méghogy azonos alapanyagból készült a Tiszta románc és a Született Gyilkosok"

ez a két film eredetileg egy kb 500 oldalas könyv volt, nagyjából a true romance a sztori első fele, a nbk meg a második, de azt mondták neki, hogy ez megvalósíthatatlanul hosszú.
ekkor kettészedte és lett belőle ez a két film.

egyébként a harmadik bekezdést szerintem gondold át még egyszer, mert eléggé érthetetlen és kusza, amúgy tetszett az írás nagyja :)

paulkemp · http://halfpecssquad.blog.hu/ 2009.07.29. 01:12:14

@borisz: erre tudsz valami hivatkozást mondani, mert nekem is valami hasonló rémlett, de most hogy utána néztem elbizonytalanodtam

victor vacendak 2009.07.29. 01:25:13

A Deathproof rendezői 2 órája volt elétem leghosszabb, legszörnyűségesebb filmélménye.

VVega · https://debugme.eu/ 2009.07.29. 01:34:07

@victor vacendak: barangold be ZS-földet! Ajánlanám a GiAnts és a Roller Blade Seven c. jóságokat :D

Abban persze egyetértünk, hogy főleg a második fele halálunalmas. A jól megszokott emlékezetes dialógusok helyett kegyetlenül megfáradtak követik egymást végeláthatatlanul..

paulkemp · http://halfpecssquad.blog.hu/ 2009.07.29. 02:37:45

na vissza alakítottam a bejegyzést, mert úgy tűnik mégis csak az én emlékezetem volt a helyes www.tarantino.info/wiki/index.php/Open_Road

csirkepogo 2009.07.29. 06:47:01

Ha a "Szenterdő" Hollywood akar lenni, akkor FAIL! :D

bubastis2 2009.07.29. 08:04:15

"most tekintsünk el egy kivétellel, a ’Lady Snowball’-lal (1973, Toshiya Fujita), mely lényegileg a film alapját szolgáltatja)" - ez nem Lady Snowball, hanem Lady SnowBLOOD, shurayukihime :)

ugyhogy 2009.07.29. 08:30:23

Te a modoros blogba is irsz, ugye?

pecs2010 2009.07.29. 08:33:20

Sziasztok,


Előre bocs, hogy offolok, de a "Most játsszák "-ba miért nincs benn se a Harry Potter, se a Nászajánlat, se a Brüno?

Salvatore Bonanno 2009.07.29. 08:53:45

A poszt nagyja tetszett, grat!
Én szerettem a CSI duplarészt, amit rendezett. (Amelyikben élve eltemették a srácot.), de abszolút kedvencem a Kutyaszorítóban.

VVega · https://debugme.eu/ 2009.07.29. 09:14:49

@pecs2010: mert sajnos nem láttuk még őket, ezért írás sincs róluk :)

paulkemp · http://halfpecssquad.blog.hu/ 2009.07.29. 10:44:09

@csirkepogo: igen tisztába vagyok vele, időnként használom ezt irónikusan, s ha végül is érthető, h miről van szó akkor gondolom nem olyan nagy baj

borisz 2009.07.29. 14:17:31

@paulkemp: huuhh, próbáltam rákeresni, mielőtt beküldtem a kommentet, de emlékeim szerint még az offline világbeli valamelyik cinema, vagy vox magazinban írták, és annyira meglepő, de visszafelé nézve evidens volt, hogy jól megmaradt az agyamban ez az állítás.

droidkiller 2009.07.29. 16:01:49

korrekt összefoglaló sztem, grat. érdekes amúgy, hogy pont most jött ki a "konkurencia" is egy tarantinós cuccal:
filmvilag.blog.hu/2009/07/28/tarantino_nyomaba_eredunk

pecs2010 2009.07.29. 16:14:57

@VVega: Akkor gyorsan nézzétek meg kérlek, mert érdekel a véleményetek, adok is rá...
Mint meleg, főleg a Brüno-ról alkotott véleményetek érdekelne :D
Hétvégén tervezem megnézni...

hesgotcancer · http://hesgotcancer.blog.hu 2009.07.29. 19:32:55

Tarantino egy irritáló pöcs, méghozzá az esetek 90%-ában (értem ezalatt az interjúkat, nyilvános megjelenéseit stb.), rendezőként pedig három nézhető filmre futotta a "tehetsége" (az első háromra célzok természetesen). Nagyon nagy bummal tört be a filmiparba, és tényleg szép amit véghezvitt, de mindig is nagyobb volt a füstje, mint a lángja.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2009.07.29. 20:17:29

A Jackie Brown egyszerűen annyira nem jött be, hogy sose néztem végig, de talán még csak egybefüggő 10 percet se láttam belőle. (Ebben valószínűleg jócskán ludas Leonard is, akit szívből utálok.)
A Pulp Fiction tetszett, nagyon korszakalkotó volt, mégse ment annyira mélyre. A kutyaszorítót csak jóval később láttam hasonlóan a ponyvaregényhez, ez is csak úgy bekerült az "aha, jó(pofa) volt" kategóriába.
No, és akkor jött a Kill Bill...
Meg nem tudnám mondani, mikor söpört el film ilyen elementáris erővel, egyből az örök kedvenceim közé lépett, tökéletes alkotásnak érzem. Olyan hangulata van, hogy az embernek végig mosolyoghatnékja van az elragadtatástól. Minden "epizódja" külön film szinte, tökéletesen ötvözve annyi mindent, amit fel se lehet sorolni. És akkor ez még csak az első rész volt...
A másodiktól előre féltem, nem akartam csalódni, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy fel lehet venni ugyanonnan a fonalat, és mégis. Már nem volt olyan sokkoló, de még mindig hihetetlenül erőteljes.
Kill Bill. For ever!

Korbuly · http://fuckit.blog.hu 2009.07.29. 21:39:00

Nos, akkor a Tarantino életműhöz szeretnék hozzászólni...érdemben is. :)
Kutyaszorítóban: Elsőre nem tetszett, egyáltalán. Talán mert a PF után láttam csak, de második nézésre már vhogy kifejezetten zseniális :D
Pulp Fiction: Felesleges írni bármit is róla. A kedvenc Filmem (nagy f-fel.)
Jackie Brown: Igazából, ez ilyen semmilyen-film. Totál jellegtelen. Szórakoztató, de kevés.
Kill Bill: Nekem az első rész a kedvencem. A végén a havas kert, az vmi orgazmus a szemnek :D
A második rész már annyira nem begyere, az elsőhöz képest legalábbis.
Grindhause; DeathProof: Hát...mivel elvakult Tarantino-fan vagyok, ezért nem írom hogy szar, ugyh maradjunk annyiban hogy a Rodrigez féle agymenés sokkal-sokkal jobban bejött. :D
A Brigantyk meg igenis kurvajó lesz!


süti beállítások módosítása