A szokásos felvezető köröket tudjuk le gyorsan (minden ott van az első résznél leírva) és rágjuk át magunkat röviden, tempósan a nagyot szóló, többnyire pozitív visszhangot kreált, már-már kultikus státuszú [REC] című horror második részén, amely halkabban jött, de már küldenénk is. Balaguero és Paco Plaza második túrája a karantén sújtotta katalán panelba ígéretes rajtot vesz, de oly' drasztikusan kezd veszíteni értékeiből, hogy Lio Messi sem tehetne semmit.
Direkt folytatásról van szó, az első rész holttestjei még ki sem hültek, de mi már ismét behatoltunk, ezúttal egy kommandós osztag segítségével, akik, mint az később kiderül, egy pap hegemóniáját élvezik. Persze akad itt csavarnak csúfolt fordulat, amely annyira lepi meg az embert, mint annó Steinfer Kristóf nemi beállítottsága. És ennyi, a maroknyi debütáns próbál létezni, miközben a legnyilvánvalóbb mellett, olyan klasszikusokat idézgetnek, mint az Alien, vagy a The Thing - ez, az egy kézen megszámolható érdemei egyike.
Érezni, hogy a filmet csupán a hype készíttette el, az előd aratásán felbuzdulva, tíz percre elegendő cselekménnyel próbálták a sikert reprodukálni. Felesleges időhúzások, céltalan jelenetek sora tűzdeli a játékidőt, lelki szemeinkkel pedig láthatjuk a készítők feletti szövegbuborékban a hegyomlásnyi kérdőjeleket, hogy mit is kellene csinálni. Mert a [REC] 2, gyakorlatilag áll. Jól kezd, de ritmusát már azelőtt elveszti, mielőtt felvenné. A forgatókönyv végtelenül ostoba, ötlettelen, a légkör meg sem közelíti az előzmény hangulatát, ijeszteni meg sem próbál, az alakítások is nevetségesek. Persze szereplőink is meglehetősen hiteltelenül, bután lettek megírva, így a színészek eleve elátkozottnak ítéltettek. A legnagyobb gond előtt még egy pozitívum akad. Ez a sisakon helyet foglaló kamera, egységünk minden tagjánál.
A nagyérdemű engedelmével idéznék kicsit Roger von Oech-től, aki ugyan az életet hasonlította a fánkhoz, de ez nem filozófikus blog ugye; „A [REC] olyan, mint a fánk. Frissen és melegen isteni, bár néha megfekszi a gyomrunkat. A közepén a lyuk valódi rejtély, a fánk mégsem lenne fánk nélküle.” Erre itt a [REC] 2, mely próbálja betömni a nyilvánvalóan szexuális tartalommal bíró lyukat. De minek? Ez volt a vonzalma az első résznek, a ködbe veszett magyarázat, amit most totális baromsággal vérteznek fel, ami csak akkor lenne megbocsátható, ha így is működne a film. De nem, az ember komolyan jobban jár az előzetessel (hát mennyivel jobb, már a zene is), végezetül bíráskodom e spirituszt hullajtott, ám de jó sminkesekkel megáldott tréhalom felett, mely betűkkel annyit tesz, hogy szinte nézhetetlen, számokban pedig 10/2
