Tudjátok milyen érzés, amikor az ember lát egy trailer-t, és azt gondolja magában: woow, ez végre lehet valami jobb, izgalmasabb, frankó témájú és kivitelezésű dolog? Persze, mint milliószor ezelőtt, most is csalódnunk kell: sikerült a PR-os fiúknak összevágni trailer-ként azt a szűk 3 percet, ami miatt nem volt szívük kidobni az egészet a kukába.
Ha pontosan akarom megfogalmazni azt, amit erről a filmnek nevezett dologról gondolok, akkor azt kell, hogy mondjam: ez egy nagy kalap szar. Sajnos a készítők túl komolyan akarták venni magukat ezzel az "ördögűzős" alappal (teszem hozzá azt is ímmel-ámmal rakták össze, direkt vagy indirekt, ezt homály fedi), és ha ez nem lett volna elég, még csúnyán bele is estek a "tükörben meglátjuk, hogy hirtelen a hátunk mögött ott van valaki, és rohadtúl megijedünk" klisébe. Szerintem nem tudták eldönteni, hogy egy komoly, vagy egy tini horror-t csináljanak. Viszont érdekes módon, volt két olyan pillanata a filmnek amit élvezni is lehetett. Az egyik egyből a kezdő jelenet. Baromi hangulatos a kékes-szürkés képi világ, ez a késő őszi/téli hangulat a parkban, az álomképekkel. A második említésre méltó jelenet Gary Oldman-hez fűződik. Mint rabbi, a zsinagógában, persze áram kimaradás idején, kénytelen találkozni a fordított fejű pitbull testében megtestesült gonosszal. Az ő karaktere az egyetlen, mellyel lehetett volna mit kezdeni. Nem fut el sikítva mikor kialszanak a lámpák, hanem, amit töretlen hittel rendelkező Isten szolgájaként elvárunk tőle (legyen bátorsága szembe szállni, sőt parancsolni az átkozottnak) meg is teszi.
Lehet,hogy velem van a baj, de nem tudom megérteni, miért nem hagynak föl a meg nem született iker sztorival. Semmi különleges nincs már az élő ikrekben sem, nemhogy a halottakban. Igaz, ennek a témának a lekörözhetetlen legalja még mindig Lindsay Lohan kisasszony klasszikus filmje a Tudom, ki ölt meg. 10/1.