A Coen testvérek legújabb filmje a zsidó kultúrában járatlan nézőt könnyen zavarba ejti, hiszen a tengerentúli filmgyártás kétfejű gólemje, oly módon néz szembe gyökerével, hogy a celluloid szalagot mélyre meríti a „Vörös-tengerben”. Így Ethantől és Joeltől szokatlanul nem egy könnyed vígjátékot, s nem is egy vérben, pszichopatákban tobzódó történetet kapunk, hanem egy meglepően őszinte mesét a saját bőrükön tapasztalt 60-as évekből. De ne feledjük, hogy meséről beszélünk, s így csak nyomokban van köze a megélt valósághoz.
Ez az írás a Kultline-on folytatódik, Mari kritikája itt olvasható, ez pedig chromeshelteré.
