Kicsit régebbi és nem nagyon idézett film ez. Fontosnak érzem, hogy írjak róla valamit, mert régen lepett meg ennyire film. Még akkor is, ha belátom, hogy még párszor látnom kell ahhoz, hogy teljes mértékben értékelni tudjam. Történt egyszer, hogy egyik este, a pajtásokkal, District 9 után közvetlenül, valami könnyed, hentelős butasághoz támadt kedvünk. Rendeltünk egy komoly adag pizzát, kóla maradt még bőven és kiválasztottuk a Signalt.A filmről annyit tudtunk, hogy emberekről szól, akik megnéznek egy tévéadást, minekután abban látják gondjaik megoldását, hogy módszeresen leölik, azt aki szembejön. Ez így egy zombimozi, okos versenyzőkkel. Elégedetten hátradőltünk, miszerint vérbő, brutális, survival horrort fogunk látni. (Innentől picit spoileres!)

Az első chapter (mert a film bizony három részből állt, ami már eleve gyanús, a célunkat tekintve), ennek a műfaji besorolásnak hiba nélkül megfelelt. Szőke, közepesen vonzó nő, aki csupa vér, menekül. Ebben segít neki egy néger fiatal, aki történetesen a megbolondult férj pajtása. Megjelenik a szerető, a férj kiszabadul, az utcákon hullák hevernek, mert mások is megbolondultak ugye. Tudjuk a tv. Vége az első résznek. A transmission 2, egy lakásban indul két ismeretlen szereplővel. Egy (első ránézésre is) feleséggel, aki a férjével beszélget, aki nem mellesleg szétvágott torokkal üldögél, viszonylag mélabúsan. Nemsoká betoppan, a férj, aki jelen fejezet központi figurája. Műfajában ez már teljesen eltér az előbbitől, ugyanis éjfekete komédia ez, némi pszichothriller vonallal. A cselekmény kezd kuszulni, de nem a kaotikus értelemben. Csupán bonyolódik, de ezt olyan furcsa dinamikával teszi, hogy ha nem figyelünk lemaradunk. Elméből, elmébe vándorlunk. Kacagunk, de nem csukott szemmel. Harmadízben már teljesen átváltunk keményvonalas pszichothrillerbe. Annak is a kissé követhetetlen, de midenesetre többször újranézős fajtájába. A történet itt már a szerető köré szerveződik, aki keresi az időközben eltűnt lányt, miközben a férj üldözi. Ez az üldözés egyébként a film egyetlen igazán gyenge pontja, mert az előzőleg furcsa dinamika, itt lelassul, önismétlővé válik. Szóval a harmadik környékén, már nem nagyon hittem, hogy Lewis még felkelhet és tovább verheti a szeretőt. Az ötödiknél pedig komolyan idegesíteni kezdett. A befejezés, azonban gyakorlatilag mindent helyrehoz. De csitt!

Izgalmas, hogy három műfajilag eltérő szkeccset, egy történetre illesztenek rá, hogy elmesélje azt. A jótékony káoszt tovább növeli, hogy három különböző rendező produktumai ezek. Ehhez mérten, (egyébként is), a sztorinak fantasztikus, műfajokon átvezető és azokat ügyesen felhasználó íve van. Valamint ezek klasszul passzolnak is fő(bb)szereplőhöz. Lány-kétségbeesett menekülés, férj-irracionális bolondság, szerető-a történet higgadt megoldása. Érdekes megfigyelni, hogy ezalatt, hogyan halványulnak el egyes és erősödnek fel másik elemek. Például a tévéadás, az első részben abszolút a központban van, hiszen ő mindennek az okozója. A másodikban kiesik, mert egész egyszerűen nem illik bele. Elég mélyen járunk benn, a szereplők agyában, hogy ne érdekeljen minket, hogy pontosan mitől ilyenek. A harmadikban szintén kicsit eltűnik, azonban végül a dolgok kvázi megoldója, de mindenképp megmagyarázójaképpen fontos szerepet kap. Ugyanez van a hölgyivel is. Az elején minden arra mutat, hogy Ő a főszereplő, utána gyakorlatilag egy sora sincs. Annak ellenére, hogy érte folyik a film gerincét adó harc. E két spoilerdús példával, csak a mozi kiváló arányérzékét, akartam bemutatni. (Ami ahogy korábban beszéltem, komoly válságba kerül.)

Összefoglalva ez tulajdonképpen egy pszichofekete komédiahorrorthiller szkeccsfilm. Viccet félrerakva, leginkább a pszichoth., mely bírja a műfaj legkeményebb darabjainak, a korábban említett kellemes követhetetlenségét (Ami egyébként rendesen hasonlít, a Maradj! c. darabra), mely az izgalmassággal, és a humorral együtt dolgozva egy nehezen befogadható, még nehezebben "hovatehető", abszolút többször nézhető mozit alkot. 10/8