Minden, amit az amerikai álomról tudni érdemes. Talán így kellene kezdeni, ha Sly egyik legnagyobb szerepét szeretném bemutatni, hiszen merész lenne kifelejteni a legfőbb, leghangsúlyosabb motívumot, melyet Rocky Balboa (Sylvester Stallone) karrierje magában hordoz. Mert mit is láthatunk meg a kiöregedett, sikertelen, már-már elfuserált olasz életében, ha nem a lehetőségek hazájának ígéretét?
Hiszen hol máshol eshetne meg egy név nélküli senkivel, hogy esélyt kapjon a nehézsúlyú világbajnoki öv elnyerésére, ha nem az Egyesült Államokban? S hol játszana végül minden az ő kezére, ha nem a tengerentúlon? Igaz két filmre van szükség, hogy a lehetőséget kihasználja, s a bokszvilág képzeletbeli trónján elfoglalja a helyét, de talán épp ettől válik a történet csak még jobbá, valóságosabbá.
De ne rohanjunk fejjel a falnak, vagy alapozás nélkül a világbajnoknak (csak a stílus kedvéért). Vegyük sorra a dolgokat, s csak utána feledkezzünk bele az „Ígéret földjének” legvonzóbb tulajdonságába. Tehát Rocky egyhangúan éli a mindennapokat Philadelphiában bokszolgat, egy lánynak, Adriannak (Talia Shire) udvarol, ki szégyenlősebbnek tűnik, mint akárki eddig a filmvásznon, s egy Gazzo (Joe Spinell) nevezetű piti uzsorásnak hajt be pénzt időnként.
Mint láthatjuk (s a filmben megjelenő környezetből következtethetjük) Rocky élete nem egy regény téma egészen addig a pillanatig, míg Apollo Creed (Carl Weathers) a nehézsúlyú világbajnok ki nem hívja őt beceneve (az Olasz Csődőr) miatt egy mérkőzésre. A háttérben természetesen az üzlet áll, hiszen Apollo régen talált megfelelő ellenfélre, s így más úton kell a fogyatkozó bukszát újra teletölteni.
Rocky természetesen mindent megtesz a lehetőségért, s mind Mickey Goldmill (Burgess Meredith) az edzője, mind a Adrian bátyja Paulie (Burt Young) a húsgyári munkás megtesz mindent, hogy hősünk a legtöbbet hozza ki magából. Ezzel nagyjából meg is van a képlet (melyben a szerepek időnként összekavarodnak a mára hat részessé bővült opusban), hiszen szinte az össze Rocky mozi ugyan-úgy épül fel. Tömören összefoglalva: kihívás – felkészülés – küzdelem, mely hármas tagoltságra egy-két drámai vagy romantikus mellékszál (ami persze kihatással van a „lényegre”) tekeredik.
Talán ezek után az elején erőltetett amerikai álom képletet fölösleges is tovább erőltetni, hisz mint látjuk ebben az esetben a névtelen senkiből, a világ egyik legnagyobb sportolója válik. Viszont a film nyersnek tűnő szimbolikáját, illetve Rocky személyiségét annál inkább érdemes az előtérbe húzni, hiszen a film legfőképpen e kettő mentén, azaz Sly játékán és a „húspüfölésen” keresztül válik igazán érdekessé.
Kezdjük az Olasz Csődörrel. Sly nagyon remekül formálja meg a buta (ennek a hangsúlyozása talán kicsit túlzásba vitték) ám annál hatalmasabb szívű sportolót, ki érdekes hangjával és lazaságával rögtön az egyik legszerethetőbb karakterré válik (akár a sportfilmek egészére értendően is). Jellemfejlődést nem igazán lehet nála tetten érni (még az egész Rocky sorozatot figyelembe véve sem), de talán ezt nem is kell a mondhatni „teljesen letisztult” karakter szemére vetni, hiszen ő gyermeki őszinteségében és végtelen egyszerűségében a zseniális.
A hús szimbolika pedig ugye legfőképpen a nyers hús püfölésben nyilvánul meg, mely bizonyos értelemben a boksz, mint sport definíciója. Hiszen ahogy a ringben halad az idő, úgy válnak a sportemberek egyre hasonlatosabbá a kampón lógó húsokhoz, melyeket azért tovább kell püfölni, a közönség és a sportteljesítmény érdekében.
Egy szerethető film, egy szerethető karakterrel, mely igaz a sorozat további részeiben már kevésbé fényesen tündököl, de talán az első kettő (illetve az öregkori merengés) mindenképpen kötelező darab, hisz nem csupán, mint sportfilm, mely olyan hőst szül Amerikának, aki tökéletesen beleillik az imázsába, hanem mint dráma (ha még kicsit kiszámítható és hatásvadász is) is működik.
