Több millió eladott könyv, őrült rajongók tömegei, akiknek létszáma Harry Potter fantáborát ostromolja. Elkerülhetetlen, hogy a kvadrológia filmre kerüljön, kezdve az Alkonyattal. Na most, egy jó ideje két szó kering az agyamban, amiket a cucc sikeressége fogalmazott meg; miért is?
Mire fel a nagy hepaj? Stepheni Meyer sztorija semmi unikumot nem tud felmutatni (ellenben, az említett Potter úrral, ugye), milliószor látott elemek köszönnek vissza, gyatrább tálalásban. Shakespeare leghíresebb szerelmespárja, vámpír köpenybe burkolva, ami minden bizonnyal 4-500 évvel ezelőtt nagyot ütött volna, de így a huszonegyedik században borzasztó elcsépelt.
Bella (Kristen Stewart) új városba kénytelen költözni, a Washington állambéli Forks-ba, ahol apjával élhet együtt. Az új közeg természetesen új barátokkal is jár, így botlik hősnőnk Edward-ba (Robert Pattinson), majd egyenesen bele is esik. Ez a kapcsolat igen távolságtartónak bizonyul, egészen addig, míg Ed meg nem menti a lányt egy balesettől. Bella konstatálja, hogy Ed nem hétköznapi, emberfeletti erőkkel bír... Ed egy vámpír.
Az már más kérdés, hogy ezt ha nem vágják a képünkbe, nem is gyanakodnánk, hisz ezek a vérszívók kasztráción estek át, minden mi egy vámpírt azzá tesz ami, hiányzik, Meyer kisasszony ragadozói abszolút nem fenyegetőek. És ezt ne fogjuk fel pozitívumként, nagyon gyenge alibi. A film valójában a rendezéssel és a forgatókönyvvel bukik meg (mindkettőt nő követte el, gyanús ez a feminizmus - mellesleg a rendező, Catherine Hardwick jegyzi a remek Lords of Dogtownt is, például), mert a lyukas markoknak hála, elképesztő unalmas lett a film, bevallom, valahol a közepén pár percre el is szundítottam, nem féltve a nyakamat. A közhelyes dialógusok, a lassú cselekmény roppant fárasztóak, főleg úgy, hogy szereplőink percenként böknek ki egy mondatot, az is három szóból áll, mindezt álmosító, életunt baritonnal.
Színészeink játéka is, csak jóindulattal sorolható az 'elmegy' kategóriába, Pattinson szürke játéka volt a legjobb, míg Stewart az Into the Wild után, óriási csalódást okozott, alakítása értékelhetetlen, annyira próbálja eröltetni a rácsodálkozó tinit, hogy mi érezzük magunkat kényelmetlenül. A romantika, a karakterek közti vágyódás nem érzékelhető. Cam Gigander (Never Back Down), mint gonosz vámpír, egyszerűen röhejes volt, mint a legtöbb, három szereplőnél többet foglalkoztatott jelenet és a hanganyagok 70%-a.
Hiába próbálja hitelesen ábrázolni a leányzók nehézségeit az író, ha semmi más nem működik (főszereplőkön kívűl, a fiatalságot is csúnyán a végletek közt mozgatja, meg ott van erre sok más sorozat..), a kamaszok beleélhetik magukat, találkozhatnak ismerős helyzetekkel, csak így a vámpír téma felesleges, de kell, egy berögzött szindróma, értem én. Valószínűleg ha infantilis tinilány lennék, nekem is jobban elnyerte volna tettszésem 10/4
