A Törjön ki a frász! című horror-vígjáték Peter Jackson első nagyköltségvetésű mozija. Előzetesen úgy gondoltam, hogy az elején könnyedebb hangulatú, a főszereplő Michael J. Fox komikus tehetségére építő poénkodás lesz, aztán valamivel később kicsit elkomorodik az egész. Hát, nagyjából jól okoskodtam, már csak az a kérdés, hogy az arányokat is megfelelően sikerült-e belőni Jacksonéknak.

Kezdetnek bepillantást nyerünk Frank Bannister (Fox) trükkös szellemirtó munkájába, amiben társa két akkora, de akkora sztereotípus kísértet, hogy az kicsit csalódást keltő. Egy tudálékos, szemüveges gyógyegér fehér, meg egy nagydarab dumagép néger. Már ők sem viccesek, (pedig nagyon erőlködnek), de aztán előbukkan egy öreg tata, akire a gáz a legmegfelelőbb szó. A film humora tehát hozzám nem talált utat.
Maradt a remény az ijesztgetős periódusban, hátha összehoztak pár izgalmas, vagy kellően véres-mókás jelenetet. Sajnos ez sem jött össze. No nem az effektekkel volt a baj, azok még mai szemmel nézve is elfogadhatóak, akkoriban pedig egyenesen fantasztikusan nézhettek ki. A probléma az, hogy igen alapszintű filmes tapasztalatokkal is pontosan leírható előre ami történni fog. Na meg az sem használ a feszszültségnek, hogy szereplőink jól láthatóan szinte halhatatlanok, ezért teljesen szükségtelen, hogy szorítsunk nekik.
A színészi játékra fölösleges egy mondatnál bővebben kitérni, mindenki hozza a megfelelő szintet, talán csak Fox fáradtabb egy kicsit. Mondjuk nem csoda, hiszen ez a szerep csak ujjgyakorlat neki, semmifajta kihívás elé nem állítja.

Kiszámítható, de mégis kellemes kis film azért a Törjön ki a frász!. Halloween délutánra, lazításnak, agykikapcsolásnak például pont jó. Az újranézés mégis valószínűtlennek tetszik. 10/6.