The Streets - Everything Is Borrowed (2008)
-Ki a franc az a Mike Skinner?
Ez a kérdés még a zenei téren tájékozottabb egyének szájából sem tűnik furcsának – ma Magyarországon. Nem akarok belemászni ennek a miértjeibe, (az simán megérdemelne egy külön cikket) de tény, hogy tőlünk nyugatabbra egy ilyen kérdés után minimum furcsán néznek az emberre. Mike Skinner ugyanis (különösen a szigetországban) egy legenda. A The Streets művésznevet használó fiatal birminghami zenész 2001-ben az Original Pirate Material című albumával robbant be a köztudatba. Az akkor még erősen a UK Garage / two-step / hiphop vonalon mozgó Skinner lemezét azonnal felkapta a legtöbb zenei lap, majd a 2002-es amerikai megjelenés még több pozitív kritikát hozott hősünk számára. Skinner volt az első előadó, aki a közízlés számára addig túl száraznak, és monotonnak minősülő garázszenével be tudott futni. Titka valószínűleg a vetélytársaira kevésbé jellemző vokálok erőltetése, a zenei összetettség, és igényesség, valamint a mély mondanivaló. Ezek az erények szerencsére megmaradtak a szeptember 15.-én megjelent negyedik albumra is, viszont forradalmi újításokkal találkozhatunk az Everything is Borrowed hanganyagán.
-Milyen a lemez?
Vidám (a korábbiakhoz képest), érett, letisztult, és zeneileg az eddig legjobban átgondolt megjelenés. Skinner ugyan még mindig megmondja a frankót, viszont mind a szövegek, mind a zenék elszakadtak a gyökerektől: kokainaddiktok, és a brit party élet bemutatása helyett most egy vidám, tisztán látó lirikus világelméletét hallhatjuk minden eddiginél változatosabb zenei alapokra simulva. Zongora, vonósok, funk, light rock, smooth jazz, és persze az egyszemélyes banda védjegyévé vált álmos-odamondós hiphop mind megférnek a 11 számos lemezen. Én személy szerint az előző, kicsit talán gyengébb lemez után nem gondoltam volna, hogy a The Streets lesz még valaha jobb. Szerencsére nem jött be az elképzelésem, mert Skinner összeérett. Kellett neki 6-7 év, és jó pár elvonó, de úgy tűnik a garage királya kilépett a csiszolatlan gyémánt kategóriából, és megtalálta önmagát.
-Az év lemeze?
Valószínűleg. Számomra legalábbis az új Unkle lemez mellett mindenképpen a legjobbak között a helye. Töltse le mindenki, aki tudja, mert persze nálunk nem lesz megtalálható a boltok polcain….
