Bérgyilkos
Bérgyilkos a célkeresztben
,,J. P. Keller egy hétköznapi fickó, kötelességtudó állampolgár. Amikor beidézik esküdtnek, zokszó nélkül megy. Közben galériákba jár, tévét néz, elkészítteti a horoszkópját, és szorgalmasan dolgozik a bélyeggyűjteményén. Néha azonban, amikor Dot felhívja, Keller összepakol, és elutazik, hogy megöljön egy vadidegent. Keller igazi profi: kimért, hideg fejjel gondolkodik, és kiváló a szakmájában. Egyesek szerint a hüvelykujja egy gyilkosé, de mielőtt kideríthetné, hogy az pontosan mit is jelent, valami szokatlan dolog történik. A célszemélyek még az előtt meghalnak, hogy ő célba venné őket. Lassan ugyan de Keller rájön: valaki meg akarja ölni őt. Most a bérgyilkos kerül célkeresztbe, és ha nem tesz valamit, a bélyeggyűjteménye befejezetlen marad..."
A második kötet valahol olyan akár egy filmfolytatás. Nagyobb, hosszabb, legtöbb esetben nem hozza az előd minőségét. Szerencsére Blockban nem lehet csalódni, azt műveli ,,hősünkkel” amit elvárunk tőle, sokkal több izgalommal. Ez a kötet sokkal jobban rávilágít Kellerre, egyre jobban megkedvelteti magát az olvasóval. Megismerjük milyen önkéntes munkát vállalni egy esküdtszék tagjaként, galériába járni, hogyan kell egy bérgyilkosnak felszedetni magát, majdnem minden pénzt elkölteni bélyegekre. Végül, pedig nyomozni, kijátszani egy ismeretlen embert, aki elvégzi alanyunk helyett a munkát, akiről nem tudni, mit akar. Esetleg Keller életére törni? Ebben a kötetben ezekre a kérdésekre választ kapunk, kérdés a gyűjtemény elnyeri-e végleges formáját vagy bérgyilkosunk eltűnik a süllyesztőben…
,,J. P. Keller visszatér, hogy ismét bebizonyítsa: minden problémának van megoldása. A New York-i bérgyilkos a saját törvényei szerint él és dolgozik, ámde bármennyire alaposan is dolgozza ki terveit, a végrehajtásuk korántsem zökkenőmentes. Most ráadásul folyamatosan sporteseményekre kell járnia, ami egyáltalán nem olyan kellemes kikapcsolódás, mint amilyennek hangzik. Keller egy baseballcsapatot követ Amerika egyik partjáról a másikra, kényszerűségből fogadóirodába jár, kosármeccsre megy Indianában, végül golfozik Arizonában. Az események hatására a nyugdíjon kezdi törni a fejét, de felbukkannak a Dalton testvérek, a nyulak, valamint a Bolyhos névre hallgató pitbull, és Kellernek be kell látnia: egy bérgyilkos mindörökké bérgyilkos marad."
Ezt a kötetet nagyon vártam, jobban, mint eddig bármilyen más könyv harmadik részét. Mit talál ki az író, mi lesz Keller sorsa… Hát nehéz erről most így hirtelen írni. Az eleje valahogy nem fogott meg, sőt egy részén abba is hagytam közel egy hónapra az olvasását. Lehet, mert nem voltam abban a hangulatban, ami hozzá kellett, pihentem egy kicsit, de azt hiszem megérte. Végigolvastam… Keller története véget ér (?), erőltetés nélkül, azt kapjuk, amit vártunk. Nem többet nem kevesebbet. Profi kivitelezés… Lebilincselő, izgalmas, pontosan, amire szükségünk van. J.P. Keller visszatér, befejezi a munkáját, sporteseményekre jár, követi azt, akit kell, fogadásokat tesz. Számomra a legjobb rész maga a ,,golfozás” volt. Kellert ismét felszedi egy nő, viccelődve azt is mondhatnánk, ez lesz a védjegye. Akik eddig nem tudták megszeretni ,,hősünket’’ azoknak most itt az utolsó esély. Egy olyan megbízás, ami valahol röhejes, de megbotránkoztató. Jelentkezzen az-az ember, aki nem ért egyet Keller tetteivel, mit miért tesz. Ebben a kötetben tényleg rájöhetünk, ő csak dolgozik, teljesít valamit, de vannak nála sokkal rosszabb emberek. Érződik, belefáradt, vissza akar vonulni. Az egész könyvet ez a cél mozgatja, de végül Kellernek be kell Látnia, egy bérgyilkos mindörökké bérgyilkos marad…
,,J. P. Keller nyugodt, eseménytelen életet él. A lakásában ott áll egy szupermodern tévé, minden reggel megveszi az újságot, sokat dolgozik a bélyeggyűjteményével. Érthető, ha vonakodva mond igent az utolsó melóra, a legutolsóra, elvégre most már végleg szeretne visszavonulni. Megérkezik hát Des Moines-ba, és miközben bélyeget vásárol, Ohio állam éppen a városban tartózkodó kormányzóját megölik. Minden bizonyíték Kellerre mutat, az ország összes rendőre őt keresi. Csapdába csalták, és ugyan milliói vannak egy bankszámlán, még arra sincs pénze, hogy alsónadrágot vegyen. Egy baseballsapkával a fején vezet, rajta Homer Simpson felirat, a kocsija egy Nissan, színe átlagos, az út végtelen, a pénze véges, arca egy gyilkosé. Nem így tervezte nyugdíjas éveit. Legrosszabb álmaiban sem. Ebből az álomból azonban nem tud felébredni, mert ez a valóság...”
Elérkeztünk a Bérgyilkos sorozat negyedik és valószínűleg utolsó kötetéhez. Kellet története véget ér, amit valahol sajnálok. Nem tagadom, ez volt a kedvenc sorozatom, amit örülök, hogy elolvashattam, majd részese válhattam ennek a világnak, amit az író felépített egy bérgyilkosnak. Ez az utolsó kötet valahol teljesen mást ad, mint az eddigi három kötet. Úgymond kapott egy második évados Prison Break-es tuningot, mert legfőképpen az olvasás közben nem egyszer jutott ez a sorozat eszembe. A miértre a válasz, egyszerű. Keller a könyv legnagyobb részében menekül, amit személy szerint nem bánok, sőt valami oly módon történik az egész, hogy öröm olvasni. Egy szó, mint száz, sajnálom a végét, de örülök, hogy részese lehettem.
Befejezésül, annyit szeretnék mondani, örülök, hogy anno levettem ezt a könyvet a polcról és elkezdtem olvasni. Az elején nem tetszett, de rá kellett jönnöm, ez egy hibátlan alkotás, egy olyan főszereplővel, aki a sajátos értékrendje szerint él, egy teljesen hétköznapi életet, fizeti a számláit, nem háborgatja a szomszédokat, viszont ha megcsörren a telefon…
Ezúton kívánok Lawrence Blocknak Boldog Születésnapot