Hú. Ki nem várta ezt a filmet az ígéretes előzetesek után? Nyilván aki nem hallott róla, de aki igen az egy pofás thriller-horror cuccban reménykedhetett, melynek középpontjában egy megmagyarázhatatlan esemény áll. M. Night Shyamalan neve ma már nem garancia a minőségre, ezúttal hitet önthetett volna még rajongóiba. A rendező/író úr munkásságát tán nem kell bemutatni, de ha mégis... Legjobb filmje szerintem, a 99-ben nyitott, Bruce Willis főszereplésével készült, Hatodik érzék. Szintén Bruce-szal jött egy évre rá a Sebezhetetlen, ami megintcsak jól sikerült. Következő munkája Mel Gibsonnal, a Jelek. Nos, ennek én csak az utolsó húsz percét láttam... Majd jött a Falu... A kritikusok már nagyon nem szerették az indiai származású férfiút, szerintem egynek elment. Akárcsak a Lány a Vízben, amit jelöltek a legrosszabb film, valamit rendezés kategóriában is a Golden Raspberry díjátadón. 2007-ben egy Green Effect című forgatókönyvvel állt elő, de nem érdeklődött iránta egy komolyabb stúdió sem. Egy hónapra rá, alapos átírás után végül a 20th Century Fox-hoz került, immár Happening címen futva...

Az esemény alapja tulajdonképpen végtelenül egyszerű, Shyamalan nem is szarozik, rögtön a közepébe csap. Hirtelen furán beszélnek az emberek, visszafelé sétálnak vagy épp megdermednek, vagdossák, mélybe vetik magukat, őrületes öngyilkossági hullám indul az USA keleti partján. Főszereplőnk egy tanárbá, Elliot Moore (Mark Wahlberg) aki épp azt taglalja diákjainak, hogy eltüntek a méhek a színről. Ha hihetünk Einsteinnek, akkor ezekután négy év maradt kedvenc fajunknak, az embernek hátra. Nincs mit tenni, fogni kell a pakkot, a családot és menekülni... de vajon mi okozza eme eseményt? Terrorista támadás? A CIA kisérletezget? Ufók? Tokio Hotel? A tény az, hogy az igazság odaát van...

Gyerekek, most őszintén ezt mér' kellett? Legalábbis ilyen formában... Amondó vagyok, Shyamalan nem tud mit kezdeni magával. Nagyok az elvárások, nem bírja a nyomást. Persze anyagilag nem bukó, nézik sokan, de a hájszkúlmjuzikelt is... Nem szeretnék spoilerezni, lelőni a nagy poént, igaz aki olvasgat a neten már belefuthatott az, ezúttal elég nevetséges csavarba. Bár az alapszitu tényleg jó, jó is lehetne, de itt valamit nagyon elszúrtak. Sokszor logikátlan, értelmetlen hülyeségeknek vagyunk szemtanúi, amit nem is bánnék, ha nem lenne rémisztően unalmas film. Valahol a közepén el is bóbiskoltam negyedórára, de gondolom nem akkor pörögtek, mint a turmixgép. Lassú, klisés, vontatott...áh, nem...nem tudom elmondani mekkorát csalódtam, nem is erölködöm vele. Egy jó pontja mindenképp van a filmnek. Mégpedig, hogy az öngyilkos jelenetek rohadtul viccesek lettek, én hangosan röhögtem, nyilván nem ez volt a film célja és lehet, hogy én vagyok beteg, de ez akkoris odaver, plussz a beállítások, az operatőri munka, maguk a képek. Mellesleg egy csepp vér nincs a filmben, káosznak nyoma sincs, félni, feszengeni nem fogunk, maximum attól, hogy még mindig nincs vége. Szóval az előzetesek átbasztak a palánkon rendesen, Shyamalan üzenete sem hatott ezúttal, mert bár értette mindenki, de két ásítás közt senkit nem érdekelt...

A remek színészi játék valahol a nagy menekülés közben elveszhetett, de én lennék a legboldogabb ha a film az aktorokon ment volna el. Mark Wahlberg. Nekem személy szerint nincs bajom vele, Shootert bírom, We own the night kedvenc, de most az égadta világon semmit nem kellett játszania, csak bambán, rémülten néznie, ez nyilván karakteréből fakadó ok, amit akár Shyamalan számlájára is írhatnánk, de kap ő eleget. Zooey Deschanel erősíti a női ágat, de ő szintén csak meredten bámul, igaz szép szemekkel rendelkezik, de tehetség sem ártott volna mellé. Van még John Leguizamo, ki alig kap negyedórát, de akkor uralkodik. A kötelező kisgyerek és ellenszenves, konzervatív, vén hülye picsa (legutálatosabb jellem, amit valaha filmre álmodtak) sem maradhatott ki. Utoljára, felmerül bennem a kérdés, hogy a filmben látottak valóban megtörténhetnek-e? Mert, bár szépen el van magyarázva, de elég irreálisnak tűnik... no mindegy, ha igaz, majd megesik.. A pont? Nem több 10/3-nál. Pedig jól indult...