A 2007-es [REC] újrája amerikai köntösben, de a másolat szó jobban passzolna ide, hisz gyakorlatilag majd' kockáról-kockára ugyanazt kapjuk, így bármi pozitívumot hozunk fel a Quarantine-nal kapcsolatban, az a spanyolok érdeme. Sajnos. Ez a remake, mint sok másik, teljesen feleslegesen született, jobban járnak a jenkik, ha a filmszínházkba leadják a [REC]-t.

A rendező, John Erick Dowdle, nem sok sikerrel büszkélkedhet, ez az első komolyabb alkotása, mit szemügyre vehetünk. Januárban várunk tőle egy nagydobást, mikor is a két évet csúszó The Poughkeepsie Tales-t mutatják be, mi szintén mockumentary és naná, hogy megtörtént eseményt dolgoz fel, bővebben itt, Szóval, Dowdle látta a spanyol horror rettentő nagy elismertségét, gondolta, egy rókabőr neki is hozhat valamit. hát fogott 12 milliót meg egy fénymásolót.

A legszembetűnőbb különbség az, mit rögtön az első percekben tapasztalunk, hogy a főszereplő Jennifer Carpenter, közel sem olyan helyes, mint az eredetiben Manuela Velasco. Ez legyen a legnagyobb gond, nincs igazam? A sztoriba csak címszavak erejéig mennék bele, mert így is érthető, na meg azon nem változtattak, így ha olvastad a [REC] bejegyzést, mindent tudsz. Tévések, tűzoltók, ház, karantén, viszlát. Azér', hogy ne érje szó a ház elejét, a két Dowdle (mer, hogy az írópár egyben testvérpár) írt még 15 percnyi bónuszt, ám ez a közjátékot, vagy a végeredményt nem viszi el a spanyolok által kitaposott ösvényről semerre.

A legtöbb új, illetve más jelenet a film elején zajlik, még a tűzoltóságon, ami a káoszt illeti, ott csupán új perspektívából követhetük pár jelenetet, ezenkívűl a karakterek és azok tetteik is, 90%-ban nem változtak. De vonatkoztassunk el a remake tényétől, próbáljuk meg az alaptól függetlenül vizslatni az amerikai karantént.Ennek fényében is tud szórakoztatni, de az ember jóval többet várt. A költségvetésnek hála több és hatásosabb a brutalitással ékeskedő jelenetek sora, viszont az igazán frusztráló, félelemkeltéssel bíró képsoroknál a kamera és a fények jóval kevesebbett mutatnak ahhoz, hogy magunkhoz kapjunk, így abban a szekundumban, hogy megijednénk egyből helyre is áll a szívünk (hm, akkor ez tulajdonképpen kedvező az egészségünkre). Néhány pillanat pedig abszolút feleslegesen tolja a játékidőt, meglepően könnyen unalmassá válhat a film. De a klisék, idióta cselekedetek mellett, megvan a sajátos légköre, ám nem mutatja be elég hatásosan a karantén alá zárt helyzetet (ellenben a [REC]-cel), karaktereink könnyedén kontaktusba kerülhettek a külvilággal. A zene hiánya jól sült el teljesen és a maradék hanghatás is bravúros. Jennifer Carpenter már-már irritálóan hiteles tud lenni, ami egyáltalán nem probléma, neki ötöst adunk, viszont a kameramanunk egy raklapnyi diazepamot bevehetett volna, mert az eddig megszokott mockumentary-khoz képest is őrjítően rezgett a keze. De ismétlem magam, szinte ugyanaz, mint a spanyol film esetében, csak sokkal légneműbb, ha az eredetit láttad, ezt felejtsd el, untatni fog. Ha még nem, akkor bepróbálhatod, de utána kéretik felíratni a háziorvossal a spanyolok remekét. 10/6