A Pixar stúdió kezei által kiadott művekből, legalább egyet mindenki ismer. A Toy Storyval olyat tettek le az asztalra a srácok, amit a mai napig nem sikerült überelnie, egy animációs filmnek sem. Ez persze nem azt jelenti, hogy a többi művük gyenge lenne. A Szörny RT. vagy a Némó nyomában is egészen korrekt alkotás, de a siralmas Verdákat is nekik köszönhetjük. Andrew Stanton fejében a Wall-E projekt már a Toy Story elkészülte előtt megfogant, de, mint látható, csak most jött világra teljesen...
A készítők a távoli, posztapokaliptikus jövőbe dobnak minket. A Földet ellepte a szemét, az emberek élhetésének nincs más módja, minthogy evakuáció után, az űrben, egy hatalmas luxushajón tengessék tovább napjaikat. A bolygó magára maradt, teljesen kihalt. Illetve mégsem! Egy csöppnyi robot, Wall-E a planétán maradt, feladata a szemét összeszedése és ő ezt nagy szorgalommal csinálja is. Mindennapos robotolása egyre elviselhetetlenebb számára, hisz a magány nagy úr, egyedül ő sem bír vele megbírkózni (na jó, van egy bogara). Reményvesztve óhajtozik egy pár után, miközben újra és újra megnézi kedvenc romantikus filmjét. Fogalma sincs arról, hogy valaki van-e odakint, hisz már több száz éve vesztegel e helyen önmaga társaságában. Ám, a többi robottól eltérően ennyi idő alatt Wall-E rengeteget fejlődik, érzelmeket teremt, személyisége képződik. Egy nap gyökeres fordulatot vesz léte, mikor odafentről egy űrhajó landol, majdnem Wall-E fején. Az érkező utas a felszíni élet után kutat. Főhősünk szerelembe esik, első látásra, de, hogy mi is lenne a helyes cselekedet maga sem tudja, hisz a mi robotunk nem a bátor, inkább a kiváncsi fajta. Kisebb huzavona után sikerül összeismerkedni EVA-val, ki szembesülhet Wall-E munkája során talált "kincseivel", például egy élő növénnyel. Nem is kell több, EVA visszaindul az űrbe, ám Wall-E ennyi várakozás után nem akarja veszni hagyni, utána indul, felfedezve egy teljesen új, számára ismeretlen világot. Love is in the air... in the space.
A Wall-E egy csodálatos mese a szerelemről, reményről, ahol a szavaknak nincs jelentése, mert anélkül is mindent megért az ember, a metakommunikáció remekül kivitelezett, és itt valóban a szem a lélek tükre, persze nem némafilmmel van dolgunk, tíz-tizenöt percnyi beszédet hallhatunk az emberek szájából (mellesleg, pixar történelmében előszőr láthatunk hús-vér embereket is a vásznon), de valódi eseményeket, lényeget nem befolyásolja. Az érzelmek tárháza, ugyanakkor egy olyan szociális képet fest fel, mire nem kell 700 évet várnunk, hisz ha nem is ennyire tragikus módon de a jelenség ma is megvan. A környezetszennyezésre felhívó jelek, rögtön szembeötlenek, valamint, mai, elkényelmesedett világunkat is kritizálja. A filmben minden ember ocsmány módon kövér, járni nem tud, mindent a gépek tesznek helyettük. Sokunknak is elég az MSN, webcam, mikrofon trió egy valódi találkozás helyett, lassan a seggünket is az interneten töröljük ki. Persze, korántsem csak az internet hibáztatható a couch potato generáció terjedésének, de inkább térjünk vissza a pixar műre.
A 180 milliós büdzséből gyönyörű látványt teremtettek számunkra. A Kung Fu Panda még csak közelében sincs annak, amit pixáréknál elkövettek. Lefolyik egyszerűen, ám ez inkább a film első harmadára igaz, amíg kedvenc bolygónkon tevékenykedünk, az utána következő helyszínváltás steril mivolta, mondjuk szándékos, ezzel is üzenve valamit. Ha már itt tartunk, ami nem tetszett az az űrhajón lévő hirtelen tempóváltás és akciózás, a játékidő nyújtásának éreztem, teljesen megfelelt volna az addig látott love story. Ahogy megszokhattuk, a válogatott zenék is minőségiek, rögtön a kezdő képsorokkal megszólaló muzsika megalapozza a kellemes hangulatot. A Wall-E jóval több egy mesénél. Elgondolkodtató, mondanivalóval bíró, érzelmekkel túl fűtött, mikből a megcélzott korosztálynak kérdés, hogy mennyi jön le. Ehhez hozzájön robotunk gegtengere, és a mosoly garantált, miközben a Johhny ötös hasonmás filmjét lessük. A legszebb számomra az egészben a két robot közti párbeszédek hada, ami ugyan legtöbbször két szó ismételgetésében merül ki, de mégis végtelenül aranyos. 10/8.5 Utóbbi idők legjobb animációs filmje.