Ez a megtekintésre erősen ajánlott film, 2006 legjobbjai között van, nem is vitás. A rendezői székben Spike Lee, aki nem pont a szarról híres. Immár negyedik alkalommal dolgozik együtt Denzel Washingtonnal és nem utoljára, elég csak figyelembe venni, hogy a Belső Embernek már a folytatásán munkálkodnak. A forgatókönyvet az a Russel Gewirtz, aki előszőr alkothatott mozivászonra, de a hamarosan bemutatásra kerülő Righteous Killnek is ő írta a szkriptjét, ahol DeNiro és Pacino akciózik immár másodszor. No, de most már nézzük a filmet, mely mindössze 39 nap alatt leforgattatott.

A történet egy bankrablásra fókuszál, de nem akármilyenre. A tökéletesre. Ilyet már milliószor láthattunk, de a valódi célt, az inditékot a rendőrök sem tudják. Még szerencse, hogy a főnök, Dalton Russel beavat minket a film elején, hogy a gazdagságon kívűl mi motiválja... "mert képes rá". Ennél többet nem is lehetne mondani szpojlermentesen, még ha fizetnének sem. Az gondolom nem titok, hogy azér' kapunk csavart, na meg persze tényleg egy perfekt getawayt. Roppant okos módszerrel zsebelik be a pénzt a rosszfiúk (?), nem túl eredeti, de okos, meg kell hagyni. A hangulatos főcím után, ahol egy indiai sláger alapozza meg a kedélyeket, rögtön a dolgok közepébe kerülünk és a kötelezően lassú jelenetek alatt sem fogunk unatkozni, mert ha a fejünket nem is kapkodjuk izgalmunkban (az egyébként igen feszes film alatt), a színészek kárpótolnak, főleg Denzel, kinek ez a stílus rettentő hitelesen áll. Anéha etikai, erkölcsi kérdéseket feszegető filmmel a legnagyobb bajom, csupán az utolsó tíz perc. Az csak szimplán nem kellett volna, az addigi tempóhoz, hangulathoz nem passzolt. Külön dícséretet érdemel az operatőri munkásságokért felelős Matthew Libatique, aki igen stílusos beállításokat és kameramozgásokat alkalmazott. Többekközt a Requiem egy álomért, a Pi, a Tigrisek Földjén, a Fülke, a Gothika, a Forrás, a 23-as Szám, a Vasember és természetesen a következő Spike Lee filmben is ő válallja a lencse túl oldalán végzendő feladatokat. Ha belegondolunk semmi egyedit nem találunk, de rég volt már hasonló minőségben kivitelezett film a témában. Mellesleg csak én szurkoltam a rablóknak?

Mint fentebb már írtam, Denzel Washingtonnak nem feladat már a ravasz túsztárgyaló szerepe (az a baj Denzellel, hogy nem tudom melyik a kedvencem tőle, a Mandzsúriai jelölt vagy a Tűzben edzett férfi. Mer' már egyikre sem emlékszem). Jutalomjáték volt ez neki, ő pedig azt tette amit kell, szórakoztatta a nézőt. Clive Owen a rabló köntösét öltötte magára, aki moralitása mellett, kissé életuntnak hat. Az angol csókának szintén nem volt nehéz dolga. Jodie Foster is itt van, de minta nem lenne. A két férfi mellett eltűnt. Feltűnik még William Dafoe és Christopher Plummer, de karakterüknek hála, semmi említésreméltót nem produkáltak. Számomra meglepetés Spike Lee legsikeresebbje, az Inside Man, amit ha kissé rövidebre vágnak és egy sebességgel fentebb kapcsolják, többet ért volna el 10/8-nál. De azt hiszem, ez sem rossz eredmény.