A játékot gondolom senkinek sem kell bemutatnom, ez a produkció pedig a legendás FPS 2005-ös filmre álmodása. Mielőtt láttam volna, szinte nem is találkoztam a baráti körömből olyannal, akinek igazán tetszett volna. Nulla elvárással ültem le elé, de titokban már előre gagyit sejtettem. Lássuk, mi kerekedett ki a dologból.

A sztori nem nagy szám, igazából csak szükséges rossz. Egy, történetesen a Marson elhelyezkedő kutatóbázison beüt a hepaj, hullanak az emberek, valami elszabadul és az öreg tudós segítséget kér kétségbeesetten. Ez máris több a soknál, a Földön azonnal riasztják a kommandós elitek elitjét, a mindannyiunk által ismert összetevőkből álló ilyen-olyan szupercsapatot (nem, nem Rosszfiúékat). A vezetőjük Sarge (Dwayne "The Rock" Johnson), említésre méltó karakter még John Grimm a.k.a. Kaszás (Karl Urban).

Valami ezüstös, ruganyos anyaghoz hozzáérve el is jutnak a Marsra, ahol a bázison látszólag minden redben van, kivéve a lezárt részt. Hőseink neki is vágnak és innentől kezdve egy jó ideig elég vértelen és elég vontatottan előrehaladó menetnek vagyunk részesei, de mondhatnánk úgy is, hogy a szokásos klisés felvezetés. Lesznek itt ismerős momentumok a Penge II-ből, a Csillagkapu-ból, de a legmeghatározóbbnak a Kaptár feeling bizonyul. A szörnyek elég lassan bújnak elő, így egy jó ideig konkrétan egy zombi filmet nézünk. Van pár ütős balhé, csak feszültség, az nincs. Embereink sorra haláloznak el, majd fény derül a szörnyek eredetére és a titkos projekt mibenlétére is. Erre az időszakra nem is vesztegetnék több szót, ugyanis a mozi a Földre való visszameneküléssel mutatja meg igazi oroszlánkörmeit és válik elsöprő lendületű akcióhengerré. A minőségbeli fordulat körülbelül olyan, mintha egy másik direktort ültettek volna a székbe. A karakterek egyike ugyanis elhagyja a kétdimenziót, ezzel már nem is remélt izgalmakat csempészve az alkotásba. Beindul a zúzás is ezerrel és végre valahára sor kerül a film első és egyben utolsó FPS nézetbeli, véres és emellett vicces, lenyűgöző mészárlására. Ez a csúcspont, kétség sem férhet hozzá.

Az elején a műfaji átlagba süllyedő, majd onnan kiemelkedő, szórakoztatóvá és pörgőssé váló kaland, ami nekem eléggé bejött. Persze meg kell említeni, hogy ugyan játszogattam a gémmel, de sosem voltam Doom fan (azt hiszem már nem is leszek). A várakozásaimat felülmúlta, jó kis akciófilm. 10/7.