Hogy, amolyan köziróniával élhessek, örvendetes ha valaki azt csinálja, amihez ért/tehetsége van (hogy aktuálisak legyünk, lecsupaszítva, ún. renner-i karakter legyen álá The Hurt Locker) és nekünk is csak jót jelent, hogy John Hillcoat annó a filmgyártás rögös útjára lépett és nem kengurufarmerként dolcsevitázik. Mert Hillcoat látszólag képben van, mi sem tükrözi jobban ezt, mint 2005-ös remeke, Az Ajánlat (The Proposition). Az ausztrál rendező legutóbbi munkája, Cormac McCarthy könyvét festi vászonra, akinek előzően adaptált műve,a Nem Vénnek Való Vidék (No Country For Old Men) a Coen testvérek tolmácsolásával 4 Oscar- díjat érdemelt, míg az írás tárgyát képző, Az Út (The Road) Pulitzer-díjat hozott az amerikai írónak. Ez, a papíron remek páros joggal sugall minőségi produktumot, így Az Út akaratlanul is nagy elvárások szökőárjával kell, hogy szembenézzen.
McCarthy keresztény felütésekkel tarkított poszt-apokaliptikus road-movieja az empírikus Apát és a reményt ébrentartó Fiút követi az úton, egy, a földi normáktól deprivált, hosztilis világban, hol a jó és a rossz fiűk közti differencia nehezen definiálható, hiszen mindenki a túlélésért küzd csupán. Az olykor demagóg, de példaértékű Apa mindent elkövet a Fiú biztonságáért, úticéljuk dél, ahol már a melegebb időviszonyokkal megelégednének. Persze nem ők az egyetlen élők, útjuk során a kannibalizmussal is találkoznank, így az Apa tartogat revolverében még két lövetet, hogy ne essenek áldozatul és jó fiúkként távozzanak.
A kataklizma maga rejtély marad, a feltehetőleg nukleáris tél során nem mászkálunk molinók szaggatta nagyvárosokban (pedig megengedhetné a büdzsé) melyek utalást adhatnának, az atmoszféra megteremtése sem túl intermodális, első látszatra nem is kíván többnek tűnni a film egy Sztalker - Mad Max féle házasság gyermekénél, de Javier Aguirresarobe (Újhold) monoton, de karakteres képei mellett, szociometria órán is tanulmányozható a film belső tartalma, akármilyen üresnek hat - a katasztrófa mitsem számít itt, a nevelődés ellenben igen. Hiszen a fiúnak számolnia kell a ténnyel, hogy apja nem lehet mindig vele, készen kell állnia mihamarabb, hogy folytassa az utat, igaz, ebből a szempontból a finálé mint valami enklávé ékelődik be, gyakorlatilag az Út értelmét veszti.
Kiváló színészi alakítások jellemzik a filmet, mely, hiába Nick Cave és Warren Ellis elvárt kvalitásű komponálása, és a jó szövegkönyv, akkor működik a legjobban mikor csend honol a képernyőn. A visszavonulás gondolatával teljesen feleslegesen kacérkodó Viggo Mortensen roppant erőteljes teljesítményt nyújt, egy ilyen világban mindenki hasonló apukát szeretne. Az egykori Aragorn igen széles repertoárt vonultat fel most is. A Fiú pedig, akit Kodi Smit McPhee játszik méltó partnere, amennyire lehet (mellettük még feltűnik Charlize Theron, Robert Duvall és Guy Pearce is). Összességében, mind vizuálisan, mind tartalmilag jól összerakott film, de nem sokkal több 10/7
"I will kill anyone who touches you. Because that's my job"
