Most először és utoljára itt is megjelentetem az egyik új projektünkre szánt írásomat. Egyrészt mert a reklám az jó, a reklám az kell. Másrészt, mert már egy hete új filmes írás nélkül kell élnetek. Ne is mondjátok, tudom. Erre pedig popcore postja a filmről.
A plakátra nézve rögtön az jutott eszembe, hogy maradtál volna az árnyékban Sherlock. Guy Ritchie már előző filmjével is csak arra volt képes, hogy visszaböfögje önmaga halvány utóízét, de az legalább még ő volt. A Sherlock Holmes modernizálása viszont az átlagos álomgyári akcióvígjáték trend fürdőskurvája, meglepően bárgyú történettel és valószerűtlenül gagyi trükkökkel.
Eltelik 20 perc, de én már átéltem a kínok kínját, olyan szinten érdektelen az egész. A cselekmény nem halad semerre, hőseink felbukkannak itt-ott és szevasztok. A színészek mondjuk jók, nem az ő hibájuk, hogy nem tettek alájuk karaktereket. Mert ugye mire menne Schumacher a Hungaroringen egy kétkerekű zöldtrabanttal? Aztán az akciójelenetek. Szegény Downey úgy pofozkodik, mint egy tizenéves kislány, akinek a nagyok pöcsöslányt rajzoltak az összes Hannah Montanából, de minden füzetén ám. A duplán mutatott, lassítós narrálós verekedős jelenetek ülnének a film legalján, ha később nem lépne munkába a Kis Vuk teljes grafikus stábja, hogy összeanimáljon pár olyan szcénát, amit még a film+ sem merne bevállalni. Hát hogy néz már ki az a hajó?! Aztán a zene. Régen nem hallottam ennyire ambivalens, izzadtságszagú dinamizmust megcélzó aláfestést, ami igazából röhejesen ütemtelen és romboló jellegű. A halálba idegesített nagyjából. Aztán a nyomozás, mert ugye valami ilyesmit is szokott csinálni ez a pipás-drogos-kalapos, nem? Hát itt mondjuk nem, inkább csak felvesz egy pózt néha, és ledarálja az adatokat, hogy időt spóroljon a rohanásra és még gagyibb effektek durrogtatására. Meg humorizálásra, bár meglepő módon a poénok 80% nem működik. Persze itt meg kell jegyezni, hogy az alvó ember lassú, és ritkán röhög.
Még Downey sem tud mit kezdeni a vegyesfelvágott House-Bond-Chuck Norris kombóval, ja meg még ugye Holmes-nak is kéne egy kis tér. Jude Law lenne még a legelviselhetőbb Watsonként, de Rachel McAdams túl gyönyörű ahhoz, hogy egy ilyen sótlan unalmas szarból ne emelkedjen ki még ennyivel is. Az amúgy karizmatikus Mark Strong pedig kartonbábúnak is kevés a főgonosz szerepében.
Insomniások figyelem! Megérkezett a gyógymód. Filmként mondjuk szinte minden fronton elbukik, és nem is a modernizálás ténye miatt, hanem mert kurvára érdektelenül teszi azt. Egy pillanatig sem tudott lekötni a nagy rejtély, vagy hőseink sorsa. A forgatókönyv kukába való, a látvány kritikán aluli, az összhatás hatalmas csalódás. Persze jön a második rész...
