Újabb gonosz/démoni gyerekes film. Ezek ugye általában működnek, vagy pontosabban felkeltik az érdeklődést. Az ártatlan gyermeki külső alatt rejtőző szörnyeteg ellentétére épülő mozik között vannak személyes kedvenceim (Az ördögűző, Ómen), klasszikusok, amiket ideje lenne pótolni (Elátkozottak gyermekei, The Bad Seed), könnyebb fajsúlyú, de színvonalas filmek (pl. Jófiú), és persze megtalálható a gyengébb eresztéseken (pl. A teremtés klinikája) át egészen a gagyiig (pl. A kukorica gyermekei) nagyjából minden. Az árva az utóbbi kategóriák mezőnyét erősíti, el is mondom, hogy miért.
Egy fiatal pár kisbabájuk elvesztése után, fájdalmuk enyhítésére és az űr betöltésére örökbe fogad egy 9 év körüli kislányt. Van esetleg kérdés? Jah, hogy miért nem egy kisbabát akkor már? Kettőt és könnyebbet. Ezután elkezdődik a kötelező körök futkosása, azaz első blikkre természetesen angyali tündéri udvarias az Estherke, aztán lassacskán besötétül az ég, majd jön a vihar.
Az árva nem egy jó thriller. Először is teljességgel életidegen és hiteltelen, másodszorra pedig eléggé baltával faragott módszerekkel próbál meg feszültséget teremteni. Szerintem legalábbis cinkes, ha a nézőre nem mindent lassacskán átitató hangulatisággal hozzák rá a frászt, hanem egy filléres trükköt variálnak kétféleképpen (hatásvadász zene -> tükör vagy nyitott ajtó -> hősünk felnéz vagy becsukja -> bumm az arcodba a kép, azt' vagy ott van valami vagy nem). Kreatív, mi? Mellesleg pofátlanul sokat nyúl a Jófiúból.
A karakterek pedig olyan ostobán viselkednek, hogy az már-már felbasz. Nem fogok a több mint egy évtizede szeretett feleségem helyett egy pár hónapja idehozott kis ribancnak hinni (itt nem ez történik). Ha 10 éves kisgyerekként kést nyomnak a torkomnak az éjszaka közepén, akkor rögtön dobok egy sárgát. Tiszta sor. De ugyanilyen biztos az is, hogy másnap reggel olyan szinten kiverem a balhét a szüleimnél, hogy az orosz cserediák az aznap délutánt már újfent az árvaházban tölti (nem, itt ez sem így történik). Ez csak két példa volt, a film gyakorlatilag ehhez hasonló ellentmondások láncolata, amik számomra teljesen élvezhetetlenné tették az egészet.
A casting összességében azért jól sikerült. A legjobb alakítást az anyát megformáló Vera Farmiga nyújtja, rá már nagyon kíváncsi vagyok az Egek urában is. A gonosz kislány szerepében Isabelle Fuhrman-nek kétségtelenül van egy jelenléte, bár néha mintha inkább affektálna. A két édesgyerek is hozza amit kell, a férj, azaz Peter Sarsgaard azonban egy leszedált víziló ábrázatával csapatja végig a játékidőt. Mindegy, mi történik körülötte.
Ugyan vannak momentumai, és a finálé bizonyos szemszögből nézve elég ötletes, ez mégsem tudja feledtetni a teljes logikátlanságot, ami végig jellemzi a filmet. 10/4.