A vészjóslóan közeli jövőben a konzolgeneráció Bill Gates-eként üstökösként szárnyaló Ken Castle (Michael C. Hall - tudod, a Dexter. Nem. Persze, hogy nem a rajzfilmfigura. A sorozatgyilkos.) megeremti a Second Life hús-vér változatát. Azaz a gyáva, ostoba vesztesekből álló fogyasztók fizetett, élő emberek fölött nyernek irányítást gecidrágán, hogy aztán másra ne is legyen gondjuk többet az életben, mint hogy infúzión keresztül nyeljék a kólát, valamint hogy körbe sáncolják a hájas seggüket csipsszel és fánkkal. Ez azonban csak az ugródeszka az igazán nagy show-hoz. Hiszen a Sims is mekkora ratyi már, COD-ozzunk inkább. Így jött létre a világ legnézettebb műsora, a Slayers. A napjaink pornósainak megfeleltethető réteg igába vonása után a fejlesztők halálraítélt bűnözők agyát hackelték meg, és dobtak meg néhányakat egy joystickkal, hogy igazi robbanós gladiátor játékokon csámcsoghassanak az erről jó pár száz évvel lecsúszók. Természetesen eljön a kiválasztott (most éppen Gerard Butler megformálásában), aki ellenszegül mindezeknek.
A Játék határok nélkül a végsőkig egy pillanatra sem lassító, folytonosan vibráló, harsány és feszes menet. Célja természetesen a vásári szórakoztatáson kívül semmi más sem lehet, hiszen a faék egyszerűségű történet magvát jelentő társadalomkritikát csupán hajszálvékony filccel rajzolja fel, és karakterekről vagy párbeszédekről sem nagyon beszélhetünk. A stílus engem azonban elkapott. Ide tökéletesen illik a sok kézikamerázás, a videoklipes betétek is ülnek, valamint a vágások is hangsebességgel érkeznek. Végletekig lecsupaszított, belülről üres, kívülről csillogó hentelés ez, mely épp annyira véres és gusztustalan, mint az általa elénk vetített jövőkép. Két heccsát között Butler újfent bizonyítja, hogy ő lehet korunk legnagyobb akciósztárja, hiszen mind a kar izma, mind a karizmája bőven megvan hozzá. Hall pedig borzasztóan ripacskodja végig a rámért perceket egy egydimenziós, szinte felesleges ripacs szerepben, szóval ő is hozza ami ide kell. A filmben feltűnik még Ludacris, Milo Ventimiglia, John Leguizamo és Amber Valletta is.
Gyorsabban jön és megy, mint ahogy beburkolsz két sajtburgert, de nem is akar többet és legfőképpen pillanatok alatt véget is ér. 10/6.