Két rész után persze nehéz, de talán már ennyiből kikerekedni látszik, hogy ez a sorozat nem az a sorozat, hisz a közös körvonalak is annyira elmosódnak, hogy nehéz felismerni őket. No persze nem a föld nagyvárosai felett az eget picit túlzásba vitten díszítő repülő objektumokról van itt szó, mert ugye az alap azért közös. Méghozzá annyira, hogy mindkettőbe jöttek az idegenek, akik mégsem olyan jó fejek, mint amennyire elsőre tűnnek.
S talán ennyiben ki is merült minden hasonlóság a két sorozat között, mely nem csak a bő húsz év hatása (bár tagadhatatlan, hogy azé is), hanem az alapvető koncepcióé is, hisz a 80-as években a „báránybőrbe bújt farkas” látogatóink semmit sem terveztek előre, s az emberiségnek is jó sokáig tartott, míg leesett, hogy itt ugyan nem egy baráti sörözés keretein belüli jövőmegváltó performansz zajlik, hanem – ridegen és tömören – etetéssel, egybekötött háború.
Ne feledjük el az ilyenkor (lásd. BSG Starbuckjának nem változtató műtétjét, durván ugyan ennyi idő elteltével, vagy zongorázd végig annak kapcsán ugyanezt) szokásos szereplő cseréket, melyek között néhány feltűnőbb nembeli változás, vagy kevésbé azonosítható összevonás, esetleg teljes hiány és eddig ismeretlen vonal is megtalálható. Persze, hogy a konkrétumok se maradjanak el, ugye ott a „pr”-szakemberünk, ki anno még nő volt, s nem is gondolkozott annyit, mint mostani hímnemű kollégája (ebből következtetéseket meg mondjuk ne vonjunk inkább le), aztán ne feledjük a szerelmesből terhessé avanzsáló lány esetét E.T.-vel, akihez hozzá adhatjuk az elvakult I(sten)degen hívőt, kiből az új évezredre egy lázadó (ámde annál inkább álló farkú) tizenéves FBI-os anyuval rendelkező izé lett, kinek majd biztos nem a legkellemesebb körülmények között kell majd ráébrednie imádata tárgyának valódi énjére (aki ugye mellesleg majd lehet azonosítható lesz Willivel, kinek ugye polgári foglalkozása mások álmában való lemészárlása, de ez nem ide tartozik).
De ha már itt tartunk, akkor ugye anno nem volt pap, s szövetségi ügynökök sem rohangáltak túl sokat az antigravitáció előnyeit élvező hüllők után, de hamarabb érkező űrbéli vendégek sem épültek be a földi civilizáció minden fontosabb területére. Arról meg aztán tényleg szó sem volt, hogy terrorista csoportok bőrébe bújt „élőszövet a hüllővázon” jellemzővel rendelkező 'L'-k kergessék az őrületbe e eddig ismeretlen foglalkozásokat űző férfiakat és nőket.
Persze az eddig vázolt dolgok nagy része csupán aktualizálásról, jobban átgondoltságról árulkodik, de közben odáig feszegeti, s bővíti a kijelölt keretet, mely akár a későbbiekben kínossá is válhat (lásd főleg a papot, meg persze „az isteni terv része” kijelentést), vagy akkorát szólhat, melyet régen láttunk a TV képernyőjén.
Tehát összességében két rész után tényleg nehéz akármit is az iromány tárgya által kijelölt kereten belül mondani, de az el-el csíphető foszlányok alapján elénk táruló képből úgy tűnik, hogy ismét (akár csak a már említett BSG) egy remek remaket kapunk (ami azért sejthető végkifejlettel bír), mely még arra is képes, hogy a már sokak által leírt „fikát is ránk ossza”: mert ugye ami szép az jó és kívánatos.
