Az európai horrorgyártás már évek óta lazán alázza az amcsit, a franciák pedig még az európai országok közt is a királynak számítanak e téren. Pedig az egész nagy "francia forradalom" alig pár éve kezdődött, pontosan 2003-ban, amikor bemutatták a galloknál a Magasfeszültséget, vagyis a Haute Tensiont. Rendezője a fiatal Alexandre Aja volt, aki a forgatókönyvet barátjával, Gregory Levasseural közösen írta, hamar befutott, következő filmjét már a tengeren túlon forgatta. A filmet a közönség egy része utálta, egy picit nagyobb része imádta. Nekem máig a kedvenc horrorfilmem.

A sztori annyi, hogy egy fiatal lány a barátnője családjánál tölti a hétvégét, amikor az éjjel közepén a családra tör egy szerelő külsejü alak, és innen megindul a tortúra, a menekülés, és feszültebbnél feszültebb jelenetek következnek, míg elérünk a végkifejlethez, ahol aztán teljesen átértelmeződik a sztori, a néző pedig csak pislog. A végkifejletet sokan támadják, hogy nem logikus, szerintem pedig így az eddig zseniális film csak mégjobb lesz. Szerintem a dolog teljesen elfogadható magyarázat. Aja ugyanakkor a sztorit megtöltötte rengeteg utalással régi nagy kulthorrorokra, ezzel tiszteletét kifejezve a nagy elődök elődöknek. 

A film végig nagyon félelmetes és feszültségteljes, igazi adrenalin bomba, a cím helytálló. Nagyon realista, premier plánban mutat nagyon durva, sokkoló jeleneteket, viszont nem öncéluak, ugyanis ezek a jelenetek növelik a feszültséget és a realizmust. Igazi tortúra film. A színészek jó választások, különösen a főszereplő, meg a karaktere is jó, nem az a védtelen buta liba, igazi fighter, aki az eszét is használja. A gyilkos karaktere is el lett találva, csendes, titokzatos, kíméletlen, ráadásul nagyon profi.

A film egyik különösen nagy pozitívuma, hogy a forgatókönyv nagyon végiggondolt, a gyilkos itt nem hagy kiskapukat az áldozatoknak, ha bemegy egy szobába, megnézi, mennyire vizes a csap, használta-e valaki, nagyon logikusan gondolkozik, a forgatókönyv hibátlan. A rendezés is zseniális, Aja feszültség mellett hangulatot is tud varázsolni, a hangeffektek is jól a helyén vannak, és hatásosak, a film zenei felhozatala is egyedi, megtalálható a filmben olasz gagyipoptól kezdve egyészen Muse dal részletig, ami egyben a film theme songja is, de a komponált, "klasszikus filmzenék" talán még hatásosabbak.

Bár most meg fogom kapni, hogy mennyire felülpontoztam a filmet, de nekem ez a film egyszerüen hibátlan, évente egyszer mindig újranézem. A maga egyszerüségével zseniális, mint említettem, a kedvenc horrorfilmem, imádom, a francia horrorgyártás legkiemelkedőbb darabja, Alexandre Aját azóta a horror egyik mesterének tartom, még ha a Tükrökkel mellé is lőtt, egyszerüen letett már két olyan filmet, ami miatt mindig is tisztelni fogom. Ez nekem egy 10/10 mindenféle gondolkodás nélkül.