A következő bejegyzést NYUSZISZ követte el, kitől itt olvashattok még.
Tod Browning, Bram Stoker regénye alapján készült Draculájával megteremtette a klasszikus vámpírfilmet. Bár ismert az 1922-es Nosferatu, de a szürreális, művészfilmbe hajló, modern némafilm nem vált olyan népszerűvé, mint a Dracula. Az első vámpírfilmmel azonban mi magyarok büszkélkedhetünk, ugyanis Lajthay Károly, Magyarországon és Ausztriában filmezett Drakulája egy évvel korábban elkészült a Nosferatunál, csak sajnos a második világháború alatt nyoma veszett.
Lugosi Béla már több éve alakította színpadon a vérszívó nemest, amikor felkérték a filmszerepre. A korábbi aszott szörnyelképzelésekkel ellentétben, ő egy új értelmezést adott a karakternek. A Lugosi-féle Dracula ugyan olykor ijesztő tekintetű, ám mégis egy művelt nemesember, aki megállja a helyét az angol társasági életben, s mint elegáns és jóképű gróf vonzó a hölgyek szemében.
A történet szerint egy Renfield (Dwight Frye) nevű fiatalember érkezik Erdélybe a gróf kérésére, hogy előkészítse egy angliai ingatlan vásárlására és az utazásra. Erdélybe érkezve különös (igazi, magyar anyanyelvű) falusiakkal ismerkedik meg, akik meglehetősen babonásan viselkednek, és előre siránkoznak a gróffal való találkozása miatt. A felvilágosult férfit mindez nem billenti ki nyugalmából. Dracula kastélya rendkívül nyugtalanító, még akkor is, ha sejtjük Renfieldnek nem eshet bántódása, míg nem teljesíti küldetését. Valamennyi idő múltán egy hajón meg is érkeznek történetünk fő helyszínére, s különös események veszik kezdetét London utcáin.
Mint a kor filmjeiben, természetesen nem találunk különleges technikai megvalósításokat. A belógatott mű denevérek ma már nevetségesen hatnak, mégis maga az atmoszféra mindezt feledtetni tudja. Az ódon díszletek olyan klausztrofób környezetet teremetenek, melyek a mai horrorfilmekben sincsenek talán és igazán nehéz is megragadni, de valószínű ez az oka annak, miért is annyira félelmetes ma is, hiszen nem találunk benne véresen erőszakos jeleneteket sem vámpírfogakat, csak magát a borzongást érezzük. Teljessé természetesen a színészi játékok teszik. Valamennyire talán mi is át tudjuk érezni Lugosi Béla jellegzetesen lassú, magyarosan angol beszédéből az egyediséget, de bizonyára az idegen nyelvűek számára számít igazán egzotikusnak. Dwight Frye mintegy versenytársa lehetne a színésznek, bár komikusan őrült karaktere inkább csak oldja a feszültséget, a modern vámpír megteremtése Lugosi érdeme.
Különösen az ifjúság körében számít ma nagyon népszerűnek a vámpír-téma. Valójában ez régóta fennáll, szinte nem is lehet kimeríteni a karakterben rejlő lehetőségek tárházát. Véleményem szerint ezért is érdemes egyszer legalább megtekinteni, honnan is indult a klasszikus hős pályafutása a mozgóképen, nem is annyira az a lényeg, hogy láthassuk mekkora utat tett meg, hogyan fejlődött jelleme, vagy külleme, inkább a csodát kell megszemlélni, mely annyi műre tudott és tud hatással lenni a mai napig.
