Csúnyán lebőgő produkcióról van itt szó, kérem. Az évekkel ezelőtt Oscar-jelölt 9 rövidfilm nálam ugyan kimaradt, de az egészestés változatot nézve pár perc után az az érzésem támadt, hogy Shane Acker rendező úr Tim Burton Google Docs accountjának összekukázott cafatjait próbálja meg eladni újra. Ez önmagában még nem is lenne katasztrófa, hiszen mások leszívását sokan megoldják ügyesen bőnyállal, de a 9 - bár pofás kis falat - erősen fogazik.
Lehet, hogy egy tizenegy perces rövidfilmet meg lehet úszni átgondolt univerzum megalkotása nélkül, de nyolcvan perc alatt bőven kibukik, hogy a 9 hacukáján több a folt, mint a zsák. Az őrületes plot hole-ok és a logikátlanság felett még akár szemet is húnynék, mert elviekben animációs-gyerekes produktumról van itt szó, de arra már nincs mentség, hogy az egész film olyannyira száraz és ötletszegény, hogy a látványon kívül semmi nincs ami magával ragadhatná a nézőt.
Az igazat megvallva engem a kilenc kinézete sem fogott meg: a nagy gonosz robotok elképesztő dizájneri fantáziátlanságról nyújtanak tanúbizonyságot, a helyi betmenként funkcionáló babzsák-amazon-harcos karaktere pedig egyenesen nevetséges. Apropó, harc. Ebből van bőven, olyannyira is, hogy mire elkezdenek a készítők valamiféle magyarázatot kerekíteni a mekdonelc ájkendi köré, már bőven le fogod szarni az egész filmet (nem fogod leszarni, mert remélhetőleg meg sem nézed).
Jót igazán nem tudok írni a 9-ről... Jah, de: tök szuper, hogy megvettek egy csomó híres színészt babzsákhangnak. Tényleg.
