Rom-kom. Tudjátok, mikor Hugh Grant beleszeret valami átlagos angol, vagy éppen nemangol nőbe, az kezdetben tudomást sem vesz róla, mígnem kettesben maradnak, egymás szeméből kiolvassák a "dugnálak!" felkiáltást és összejönnek, majd az egyik csalódik a másikban, az kiköt egy új pasinál - vagy Grant, vagy a nő - de hosszas szünet után az újboli találkozás alkalmával mélyről jövő érzés vezérletével valamely Dupla Kávé slágert kezdik dalolni - az esetek többségében a 'Se veled, se nélküled' az a bizonyos... Nos, Marc Webb nagyfilmes debütálása nem ilyen.

Tom íróként dolgozik. Üdözvlőkártyák szövegeit ötli ki (például, egy kisebb szpojler - the roses are red, the sky is blue, fuxk you whore). Egy szép nap - az első napon - találkozik főnöke új asszisztensével, Summer-rel. A fiúnak a lány kell, célját el is éri, de több, mint 300 nap után a lány közli a fiúval, hogy jobb lenne ha többé nem találkoznának. Tom értetlenül fogadja a döntést, mi pedig az ő segítségével felgöngyölítjük az eltelt napok emlékeit, hogy meglássuk, vajon hol hibázott...

A (500) Days of Summer igazi meglepetés. Megtalálható benne rengeteg romkom klisé, és nem nevezhető hibátlan alkotásnak sem, de ahogy az egész felépül az kiváló.  A sztorit egy nonlineáris narratíván keresztül követhetjük, tucatnyi stílusos és váratlan technikai megoldással (pl, mikor a képernyőt ketté vágják és egyszerre láthatjuk mi történik, és mi az amit Tom szeretne), egy raklapnyi utalással. És bár sokszor tapasztalt formulákból építkezik, roppant eredetin, üdítően frissen hat. Erénye és talán egyetlen komolyan felróható negatívuma is, hogy borzasztóan jókedvű film. Mikor hősünk erősen depresszív hangulatban van, akkor is adnak okot a nevetésre, így persze nehezebb azonosulni, hogy csak felfutunk a dombra, de le már nem, viszont így is érezhetjük mi zajlik héroszunkban, hiszen mindenki volt már szerelmes puszta naívságának köszönhetően és ehhez nem kell tinédzser korunkat szomorkás, angol garázspankokra való pogózással tölteni.

Szóval vizuális téren üt, a válogatott zenék is helyükön vannak, a forgatókönyv kiválóan szórakoztat, elsőrangú a rendezés, és színészeink is brillíroznak. Joseph Gordon-Levitt hatalmas figura, nem egy gumiarcú, de abszolut kifejező pofákat tud vágni. Zoey Deschanel pedig valóban szerelembeejtő - ahogyan kiáltja, hogy 'pénisz!',  az valami meseszép -, kettejük alakítása varázslatos, feldobják az amúgy is remek dialógusokat. Összegezve, nem egy tipikus szerelmi történet, nem fogunk könnyeket ejteni, ellenben másfél órán át kiválóan szórakozunk, többször hangosan felnevetünk és a stáblista után is jókedvűen töltjük a napot. Remeklő színészek, ügyes megoldások, indie is meg nem is, a lényeg, hogy az utóbbi évtized legjobb romkomja, egy új dimenzió. 10/9