A július eleji premierhez képest, kicsit megkésve érkezik Statham bácsi legújabb kalandjának véleményezése. Ennek oka, hogy nem voltam Pécs csodás, bár mostanában egyre poszt-apokaliptikusabb utcáin. Moziba meg ugye csak otthon megy az ember, legalábbis én. Hazajöttem, megnéztem.
Az első Crank (2006) a nagyipari filmfogyasztásom egyik nyitódarabja volt. Részben ezért, részben pedig tagadhatatlan egyedisége miatt élénken emlékszem rá. Kedvenc brit akcióarcunk, felejthetetlen bosszúhajszát zavart le, szűk kilencven perc alatt. Az akkoriban erősen tompuló akciófilmes trendeknek (korhatárt mindenáron lenn tartó, kötelező köröktől hemzsegő darabok voltak akkoriban), erőteljes kritikát állított, igaz hatása nem volt.
Három évvel később, megérett a pillanat, hogy a kedves írok, feltámasszák Chev Cheliost. Ez jelen esetben ugye szó szerint értendő, hiszen hősünk kb. két kilométer magasból pottyant alá. Innen kezdődik a második rész, mikor is a zuhanást túlélő testet elcseni a nyílt utcáról a triád, Majd nemes egyszerűséggel kivágják a versenyző szívét, aki érthető okokból kissé mufurc ábrázatot ölt magára és lopós kófic személyét kiderítendő és lehetőleg minél brutálisabban kivégzendő, nekiiramodik a 96 perces non-stop hajszának. Érvként e cselekedet mellett szól, hogy az ideiglenesen beültetett műszív (anyagában plexi), bizony hajlamos lemerülni, ami ugye rossz. Tehát, mindaddig, amíg nincs meg a saját szerv, addig kopasz pajtásunk kénytelen akkumulátorokat nyalogatni, vagy poliészter ruhás vénasszonyhoz dörgölőzni. Mindeközben ömlik a patakvér, röppen a husi, és a sörétes illetlen helyekre suhan be.
Az hiszem a film titka az, hogy megfelelő módon kell hozzáállni. Ha így teszünk nem fogunk csalódni, mert egy percig sem akar több lenni, annál ami. Könnyed, döbbenetesen pörgős, vérgőzös actionmuvit tálalnak nekünk. Itt a főhős mindent túlél, a párbeszédek legtöbbjének a konklúziója a „fuck you Chelios” mondat, szerelem pedig csak testi formában jelenik meg (értsd: nincs nyál, hurrá). Az meg csak a hab a tortán, hogy vannak kifejezetten ötletes megoldások (googleearthös helymeghatározás, filmvégi godzilla harc, stb…), elképesztő mennyiségű, meztelen női test, és jó adag humor, mely többször csap át a „meglehetősen perverz” kategóriába. Ami még további kellemes meglepetés, hogy még az utolsó percekben sem válik zavaróvá, a kézikamera+villámvágás kombó, ami azért normál esetben, amellett hogy pergő dinamikát ad a képi világnak, igen fárasztó is. Az is lehet, hogy megszoktam. Az egyetlen, negatívum, a karakterkészlet. Egy-két kivételtől eltekintve meglehetősen zavaró bagázs. Illetve azok lennének, de ide még ők is illenek. Egy másik kérdés, aminek a értékrontó mivoltát mindenki ítélje meg, hogy teljesen olyan, mint az első rész. Ilyen értelemben, tehát csekély eredetiséget ítélhetünk oda. Vagy felfoghatjuk úgy is, hogy kaptunk még egy Crank-et. Én inkább erre hajlok. Annak ellenére, hogy csak viszonylag liberális, fiatal, nem epilepsziás férfiaknak ajánlom jó szívvel, butaság lenne 10/8-nál kevesebbet adni.
