Ellen Ripley (Sigourney Weaver) halott, s úgy tűnik vele együtt pusztult az emberiséget fenyegető (már csupán létezésével is) idegen faj is. Persze semmi sem ilyen egyszerű, hiszen az emberi fantázia és tudásvágy (no meg hülyeség) sokkal nagyobb, mint azt várnánk. Így Jean-Pierre Jeunet dirigálásával újra megjelenik a Halál.

200 év telt el az utolsó találkozás óta, a technika hatalmasat ugrott a fejlődés létráján, s a Cég is a múlté már. A vágy viszont, hogy az idegeneket tudományos kísérletekre használják mélyebben szunnyad, mint, hogy két apró század kimossa az emberek fejéből. Így fordulhat elő, hogy Ripley egyszer csak magához tér, s hamar kiderül, hogy mind őt, mind a benne valamikor növekvő királynőt klónozták, mellékhatásként pedig átadtak egymásnak egy-két tulajdonságot.

Tehát a kísérletek elkezdődtek, a tojásokból kikeletek az arctámadók, s a nem rég hajóra szállított alanyokat „meg is erőszakolták”. Természetesen a lopott hibernálókból előkerülő férfiak és nők nehezen lehetnének önkéntesek, hiszen már csak a kalózok jelenléte is rácáfol minderre. Mindez pedig egy katonai űrhajón (újra a végtelentől körülölelve) kívül a peremen játszódik.

Ezek alapján ránézésre kész is a recept. Ott vannak a dögök, megvan Ripley is, néhány mellékszereplő, kiket nyugodtan be lehet majd áldozni a film folyamán, s persze ott van ismét az űrhajó, mely eddig a legjobban működött szerintem a filmek történetében. Viszont ennyit elmondani nem elég, hiszen Jeunet teljesen szabad kezet kapott, s így lényegileg magával hozott mindent, ami szerinte egy film készítéshez nélkülözhetetlen. Így pedig a film gyökeresen eltér minden eddigi Alien mozitól.

Elsőször is teljesen más ritmusban folyik le, illetve akció alig-alig akad benne, viszont hála Jeunet stábjának, az eddigiekkel szemben a szörnyet nyáladzása, úszása vagy akármily közben hosszú-hosszú perceken keresztül csodálhatjuk. Ez egyébként az egész filmre roppant mód jellemző, a díszletek, a jelmezek, a sminkek első osztályúak, s a bennük mozgó színészek sem hagynak túl sok kivetni valót maguk után.

A kalóz hajó legénysége, roppan fantáziadúsan, átgondoltan felépített közösség (mely igaz hordoz magába némi vásári komédiás jelleget, de hát mit is várjunk Jeunet-től). Ripleyt a szokásos formájában hozza Weaver, de most valaki felnő mellé, hisz a Callt alakító Winona Ryder legalább ugyan olyan jónak tűnik, bár egy picikét lehet túl is szárnyalja. A hajó legénységével kapcsolatban sincsen semmi kivetnivaló, bár az ő társaságukat nem élvezhetjük túl sokáig (ami talán nem is nagy probléma).

A film legnagyobb buktatója a történet. Egyfelől nem tartja magát az Alien Franchise-hoz, s sok mindent roppant mód szabadon kezel, mely nem tesz jót. Másfelől, hiába az új szörny (mellyel már-már emberi arcot kap a Halál), semmi nem marad meg a lendületes akció jelenetekből, az igazán klausztrofób érzésből, s így a kimagasló látvány ellenére szinte jellegtelenné válik az alkotás. Mindettől függetlenül persze roppant mód élvezhető, hisz a sci-fi szerelmeseinek ez valószínűleg elégséges, hogy megtekintsenek egy alkotást.