A feldolgozások ideje leáldozóban van filmes berkekben, ami talán nem is olyan nagyon nagy baj. Az újrakezdés, mint új trend viszont még elég gyerekcipőben jár, hogy messze menő következtetéseket vonjunk le belőle (a kép egyébként is felemás, néhány fantasztikusan jól sikerült alkotás mellett csapnivalóak is akadnak). A legújabb ide csoportosítható alkotás nem kis feladatot vállalt magára, hisz talán a legnagyobb rajongótáborral büszkélkedhető sci-fi mozit indította újra a kezdetektől.
A Star Trek nem egyszerűen egy film, sorozat, s ezernyi más formába öntött üzlet, hanem azon kevés űrhajós jelenségek népszerűbb változata, mely inkább tudomány, mint fikció (na jó ez így kicsit erős, de talán mégis helytálló). Nos ezzel a J. J. Abrams munkája gyökeresen szakít, ami minden fanyalgásom ellenére nem tett rosszat a USS Enterprise-nak és legénységének. Szóval az újragondolt Kirk kapitány, Spock meg a többi ismerős új kalandok felé repülnek űrszekerükön megújult külsővel és belsővel.
A történet a Star Trek legfényesebb pillanatait idézi, hisz talán kétségtelen, hogy az időutazós részek (mellyel ugye az újrakezdés meg is van magyarázva) voltak a legkimagaslóbb alkotások az azóta tengernyi, sőt óceánnyivá duzzadt kalandok sorában. Ebben az esetben a Romulán Birodalom egy bányászhajója érzi úgy, hogy a jövőben történetek miatt a múltban kell igazságot tennie. Így az éppen pelyhedző állú James T. Kirk (Chris Pine) még csupán kezdeti szárnypróbálgatásain van túl, s a híres csaláson, mellyel kijátszotta a teljesíthetetlen vizsgát, melyet egyébként bizonyos Spock (Zachary Quinto) készített a kadétok okulására.
De a történetbe talán fölösleges is túlzottan belemélyedni, hisz a hangsúly áthelyeződik a látványra, s a karakterek kibontásába, mely nem feltétlen a keretből következik. Az előbbi csillagos ötös, hisz talán még soha nem látott vizuális orgiába csöppenünk bele már az első pillanattól. Űrcsaták, jég borította világok, s látványosabbnál-látványosabb momentumok garantálják, hogy szemeink egy pillanatra se kalandozzanak el a földöntúli tájakról.
Az utóbbi már ízlés kérdése. A két legfontosabb karakter a helyén van, hisz mind Spock, mind Kirk szerepére a választás egyértelműen jó, a többiek (talán ez a két humorzsák, Dr. McCoy (Karl Urban) és Scotty (Simon Pegg) kivételével, no meg persze Uhura (Zoe Saldana), de az ő karaktere nekem rettentően unszimpatikus volt) kissé elnagyoltak, s kevésbé kerülnek fókuszba, de hát ez talán mindig is így volt.
S talán így is van ez jól, hisz a jövőből érkezett ellenség helyett már inkább Spock és Kirk ellentéte viszi előre a történetet, megfelelő humorral s persze akcióval megfűszerezve, de ez utóbbi, úgy, ahogy az egész űrhajós keret a háttérbe szorul. Ezzel persze elveszítjük az elődök legfontosabb szereplőjét, magát az USS Enterpriset, de nyerünk helyette egy kiforrottabb karaktereket mozgató, hihetetlen látványos fikciót, mely mindenki örömére önfeledt szórakozást ígér. Reméljük hamarosan folytatódnak a kalandok új, ismeretlen világok felé.
