1991-ben Arnold Schwarzenegger ígéretet tett a filmvásznon („Hastala vista baby.”), s ígéretét betartotta: 1984 és 1991 után 2003-ban is eljátszotta az „elő szövetet a fémvásznon”. 2009-ben viszont már politikus, s nem színész. A Skynet meg egyébként is hatalmon, a háború elkezdődött, elidőzni a múlton nincs lehetőség, új hősökre van szükség, hogy az emberiség túlélje egyik leglátványosabb antiutópiáját.
Valamikor 1984-ben (The Terminator, rendezte: James Cameron) kezdődött az egész, s akkor még senki nem tudta, hova tart mindez. Egy éjszaka furcsa elektromos jelenségek között egy meztelen férfi bukkant fel az éjszakában, s nem sok idő kellett ahhoz, hogy mindenki számára teljesen tisztává váljon, hogy egy jövőből jött gép (Terminátor) „bőrébe” bújt be Arnold Schwarzenegger, ki akkor már túl volt New York-i kalandjain Herculesként, s kétszer Conan bőrébe is belebújt.
A történet 1991-ben folytatódik (legalábbis a mozikban, hisz a filmben már 1997-et írunk, The Terminator 2: Judgment Day, rendezte: James Cameron), hisz Sarah Connort nem sikerült elpusztítani, s így John Connor a jövő reménysége megszületett, hogy megvívja majd csatáját az emberiségre törő Skynettel (az időparadoxon témáját most inkább hagyjuk). A kamasz fiú életére, most nem Kalifornia állam kormányzója tör, sőt ő lesz ki életét megpróbálja megmenteni, hisz a Skynet újabb gépet küldött, hogy kitörölje vereségének lehetőségét is.
A próbálkozás persze ismét sikertelen, de Johné is, hisz egyértelmű, hogy a jövő nem kerülhető el. S az atomháború víziójának valóráválása elkerülhetetlen. Így 2003-ban (The Terminator 3: Rise of the Machines, rendezte: Jonathan Mostow), a dolgok kezdetüket veszik, s a Skynet fellázad teremtője az ember ellen, de persze tesz még egy kísérletet, hogy elpusztítsa Connort. A kísérlet sikertelenül végződik, bár egy-két jövőbéli társát sikeresen likvidálja, s az atomtámadások sorozata végülis valósággá válik.
Ezzel a rövid áttekintéssel pedig el is érkeztünk 2009-be. Hisz idén veszi kezdetét egy újabb trilógia, mely a Skynet elleni háború krónikájának elmesélését vállalná magára (majd a pénztáraknál eldől mi lesz belőle). A hírmorzsák hosszas csepegtetése valamikor véget ért, s a hivatalos előzetesek hoztak némi bizonyosságot életünkben. Mostanra biztosak lehetünk benne, hogy a látvánnyal nem lesz semmi gond (ráadásul ami felrobbanhat az fel is fog), s ráadásul Christian Bale és Bryce Dallas Howard neve is egészen előnyös dolgokkal kecsegtet.
De mielőtt ennyire előre rohannánk, nézzük meg, hogy mit tudunk a film történetéről. Tehát a 4. rész, „Az üdvözülés” (vagy éppen ahogy a Salvation-t sikerül magyarosítani, hisz ennek esetlegesség már régóta ismeretes), egy posztapokaliptikus mozi. 2018-ban járunk, s Connor (Christian Bale) az ellenállás vezére, ki hősi csatákban próbálja a Terminátorok-hordáit visszaszorítani.
Az élet a képek alapján elég sötét és egyhangúan lehangoló (legfőképp a túlélés a cél). A jövőből érkező idegen, Marcus Wright megjelenése viszont felborítja a hétköznapokat. S így az ismeretlen idegen és régi barátunk, John Connor útnak indul, hogy behatoljon a Skynet-központ "szívébe", hogy kiderítsék, milyen titok lappang az emberiség kiirtása mögött.
A rendezést Joseph „McG” McGinthy Nichol-ra bízták (ki talán a Charlie angyalai ezredfordulón túli kalandjai kapcsán lehet ismerős), de ebből még ne vonjunk le nagy következtetéseket (bár, hogy instrukciói között szerepelt Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? c. regényének elolvasása, elég kecsegtetőnek tűnik). A filmet úgyis a látvány és a hang (és persze Bale) fogja a hátán elcipelni. Melyek közül az utóbbi biztos remek lesz, hisz Danny Elfman neve garanciát szolgáltat erre.
A vizuális megjelenítést nehéz egyelőre megítélni (ahhoz látni kellene az egészet). Az eddig elkészült előzetesek alapján úgy tűnik, egy nagyon komor hangulatú világgá sikerült az Új-mexikói forgatási helyszínt varázsolni (díszletekkel és számítógépes utómunkálatokkal). Martin Laing (ki olyan filmek kapcsán említhető, mint Tim Burton denevérembere, a Titanic vagy a City of Ember) neve ebben a tekintetben is sok jót ígér, főként ha hozzávesszük H. R. Gignert, ki ugye az Alien kapcsán lehet ismerős egyeseknek. S ráadásul még Stan Wilson is csatlakozik ehhez a társasághoz, hisz a speciális effektusok nagymestere (mely címet méltán érdemelte ki) is felelős az új Terminátor film kinézetéért.
Christian Bale-t pedig már lassan senkinek nem kell bemutatni, hisz a valamikor pszichopata gyilkos (Americai psycho), oly gyorsan vált Hollywood egyik legfényesebb csillagává, hogy szinte követni sem tudtuk (Batman Begins, The Dark Knight, The Prestige). Az ő színészi játékával valószínűleg semmi gond nem lesz, amit lehet azt ki fogja hozni a karakterből. Kétséges viszont, hogy Sam Worthington mit fog produkálni, hisz a mostanában jól futó ausztrál színészek névsorában még halványan írott betűkkel sem lehet felfedezni az övét.
Női vonalon Claire Danes sajnos (vagy éppen az a váltója tekintetében nem – nálam inkább ez) lecserélték, de a helyére az a Bryce Dallas Howard került, ki Nicole Kidmantől átvette Grace megformálásának lehetőségét (Lars von Trier karaktere a Dogvilleben és a Manderlayben), s ettől jobb ajánlólevelet alig ha kérhetnénk tőle.
Mint ahogy ebből is kiolvasható, a film inkább egy látványos, nagyon erős hanghatásokkal megtámogatott sci-fi környezetbe ültetett akciófilmnek tűnik, melybe talán Christian Bale-nek sikerül belecsempésznie valami pluszt. S bár valahol ott él a remény a kontextusban, hogy számot próbál adni majd a film a gépről és az emberről, de ehhez én sok reményt nem fűzök, de majd meglátjuk.