Közeleg a Terminator Salvation általam egyfelől érdeklődve (teljes egészében jövőben romboló Terminator mozi? Hellyeah!), másfelől rettegve (pár betű: Mc "Charlie angyalai" G, PG-13) várt június 4-ei hazai bemutatója, (ami ugyebár nálunk magától értetődően nem világprömier, a minden bizonnyal szánalmasan szar Éjszaka a múzemban 2 meg miazhogy ez csak természetes) szóval eljött az ideje, hogy megállítsuk a Skynetet, de amíg ez összejön, addig is elkezdjük leverni a port a széria korábbi darabjairól.
1984-ben James Cameron még nem számított akkora rendező istenségnek, mint manapság. Ez nem is csoda, hiszen a zöldfülű direktor képzeletbeli imdb-s adatlapján mindössze egy 12 perces rövidfilm, és egy bűnrossz B mozi, a Piranha 2: Repülő gyilkosok szerepelt. Ezek után következett az igazi bemutatkozás, kezdetét vette a filmtörténelem egyik legjobb akció sci-fi sorozata, melynek első részének apokaliptikus jövőbeli nyitánya után két alak megérkezését látjuk a '84-es jelenbe. Egyikük méltóságteljesen landol, másikuk épphogy túléli az utazást. Mindkettejüket azonos cél vezérli: egy Sarah Connor (Linda Hamilton) nevű nő megtalálása, de míg az előbbi feladata Sarah megsemmisítése, addig utóbbinak mindenáron meg kell védenie őt. Ja és amíg az első utazó egy gyilkolásra kifejleszett cyborg, addig a testőr "csak" egy ember.
Sokáig a második részt tartottam a jobbnak, már ha elfogadjuk, hogy egyáltalán létezhet az eredetit, az úttörőt felülmúló folytatás. De mostanában, csak úgy, mint a Star Wars és a Gyűrűk Ura esetében arra az álláspontra jutottam, hogy az első epizódok színvonalát maximum beállítani lehet, de felülmúlni semmiképp sem (ha tudtok ilyen második részt, akkor kommentben megvédhetitek az álláspontotokat). A Terminator széria sok tekintetben az Alien-sagaval mutat rokonságot. Hiszen A Halálosztó amellett, hogy elgondolkodtató SF, sokkal inkább thriller (néhol már-már horror), mint akció. Cameron atmoszféra teremtő képessége fantasztikus, a díszletek, a zene, és a lenyűgöző utolsó fél óra alatt tapasztalható nagyjából konstans torokban szívdobogás, ahogy utoljára feszülnek egymásnak az izom- és csavarkötegek, nos ezek így együtt egyszerűen leírhatatlanul hatásosan működnek még ma is. Mert ha nem lenne mindenki számára teljesen egyértelműen országos egyes a párharc (a Skynet arénában játszva), akkor már a '84-be való megérkezés utáni boldogulás, kocsi és fegyverszerzés nehézségi szintjének egymás mellé állításával bizonyossá válik, hogy az ember itt nagyon underdog helyzetben van. Csak saját találékonyságában és eszében bízhat, mert nyíltsisakos harcra még csak gondolni is őrültség lenne, főleg a rendőrkapitányságon lezajlott incidens után. De Sarah Connor és Kyle Reese (Michael Biehn) rendelkezik egy olyan tulajdonsággal is, amellyel mikrochipes ellenfelük sosem fog: mindennél erősebb motiváció hajtja őket (nem, nem a munkakörgazdagításra, vagy a 6 havi évvégi jutalomra gondolok), hiszen az életükért, tágabb értelemben véve egész fajuk jövőjéért harcolnak. Gép és ember küzdelme sosem volt még ennyire egyoldalú és ennyire izgalmas egyszerre. A körmünket is lerágjuk, már ha csak belegondolunk hőseink helyzetébe: nincs kihez fordulni, senki sem tud segíteni, senki sem fog megmenteni. Neked kell szembenézned egy megállíthatatlan és majdnem elpusztíthatatlan gyilkológéppel, aki egyetlen parancsot követ, akinek létezése akkor válik majd teljessé és ugyanabban a pillanatban értelmetlenné, amikor a te szemedből eltűnik az élet.
A filmben számtalan időparadoxon szerepel, hiszen például John Connor a jövőből a nála fiatalabb apját küldi vissza.
A trükkök és akciójelenetek minden bizonnyal a kor csúcstechnikáját képviselik, és attól hogy mai szemmel nézve már kicsit darabosan mozog a T-101-es, még nem lesz kevésbé félelmetes. A rendőrség leamortizálása, a kamionos üldözés, és a gyárban megvívott utolsó összecsapás mind-mind zseniális akciójelenetek. Cameron amúgy azt nyilatkozta, hogy a film legnehezebben kivitelezhető képsora az volt, amikor a Terminator ráugrik Sarahék kocsijára, és beüti a szélvédőt.
Érdekesség továbbá, hogy a Halálosztó szerepét először Lance Henriksennek, majd később Michael Biehnnek szánták, Schwarzenegger pedig a pozitív hős, Reese lett volna. De Arnie felvetette Cameronnak, hogy mi lenne, ha ő játszaná a cyborgot. Az ötlet mindenkinek egyaránt tetszett, és azt hiszem hálával tartozunk a döntésért, hiszen Arnold összenőtt a figurával, ő maga "A" Terminator. Kommandó, Predator és Conan a barbár ide vagy oda, bizony ez élete szerepe, még úgy is, hogy alig beszél többet bő 10 sornál talán. A film elején feltűnik a fiatal Bill Paxton is, így a stáblista már majdnem összedobja az Aliens különleges alakulatának felét (Paxtont, Biehnt és Henriksent is vitte magával Cameron).
A Terminator egy ügyes szorival rendelkező, hangulatilag elképesztően erős, hibátlan és magával ragadó alkotás, mely akárhányszor újranézhető. 10/10. Legközelebb minden idők (egyik) legjobb akciófilmje kerül terítékre.