Edemem már értekezett a cuccról, ez az írás pedig ezúttal kicsit SPOILERES, szóval csak a bátrak olvassanak tovább, vagy akik már látták, vagy akik szarnak az egészbe bele, illetve akik úgyis csak a gyilokra és hentelésre kíváncsiak a filmből.

Az ihletet Clive Barker egyik rövid novellájából merítő Éjféli etetés első blikkre egész jónak nézhet ki hűvös, steril képeivel, izgalommal kecsegtető alapötletével és egy sajátos atmoszféra kialakulásának esélyével. Aztán mire bő másfél órával később egy értetlenkedő és kicsit dühös wáddöfákk hagyja el szánkat a stáblista pörgése alatt, nos addigra már csak az operatőrt lehet dicsérni ezen merénylet elkövetői közül. Senki mást.

Részben a prekoncepcióim áldozata lettem, ezt vállalom, de hát elég nyitott vagyok én mindenre, aminek legalább egy hangyányi értelme vagy ideológiája van. Azt vártam ettől a mozitól, hogy Vinnie Jones a színjátszás világegyetemének habitált doktorát, Steven Seagalt megszégyenítő mimikával levág és széttrancsíroz pár bliccelőt a nap utolsó metróján. És hogy mindezt saját elmebeteg szórakoztatására követi el, aztán majd szembetalálja magát filmünk pozitív hőseivel, végül pedig jól összeakasztják a bajszukat, mi meg izgulunk, félünk, borzongunk. Hát a lófaszt, ez milyen közönségesen egyszerű lenne már? Inkább tehetségünk erősen nullához konvergálásának ékes bizonyítékaként keverjünk bele egy, az embernél sokkal idősebb fajt, melynek már csak pár hírmondója maradt, akiket egy titkos társaság véd és táplál egy elhagyatott metróállomáson. De miért? És mivel szörnyeink minden jel szerint fűzött emberhús és metró fetisiszták egyszerre, ezért természetesen egzisztenciával és rokonsággal rendelkező polgárokat fogunk kibelezni nekik az egyik késő éjjeli szerelvényen, mert ez nem feltűnő, illetve mert az átsütött marhasteak már derogál annak az öt darab csoffadéknak, akiket természetesen meg kell őrizni, és távol kell tartani a világtól, mert ha kiszabadulnának, akkor minden bizonnyal még egy csapat vidékről március 15-ére a fővárosba rendelt újonc közlekedési rendőr is fél perc alatt bánna el velük. Ezt természetesen nem hagyhatja egy elég komoly csoport, aminek tagja a rendőrfőnök, de minden valószínűség szerint még az államok elnöke is. De, hogy miért??? Semmi haszna sincs belőle senkinek sem. Semmi értelme sincs az egésznek, ez a nevetségesen összehányt katyvasz már-már a Motel mélységeit döntögeti logika terén. Miért, miért, miért?

Na mindegy, kár napfény után kutatni a Mariana-árok legalján. Az operatőr néha tényleg jól beállított, és hangulatos képeket szállít, különösen az éjszakai városról. Az anno favágó focista Jones tökéletes a szerepre, a többiek szóra sem érdemesek, még ha tudnának is, akkor sincs esélyük színészkedni akár egy pillanat erejéig sem. A gyilkolászás kellően brutális, ám teljesen komolytalan, nagyjából a 300 csatáihoz hasonló, kicsit több vérrel és kirepülő szemmel. Félni vagy izgulni egy percig sem fogunk, a film teljes mértékben feszültségmentes, és összességében csak egy dologra jó, mégpedig arra, hogy színültig töltsünk vele egy öt hektoliteres fostartályt. Botrányosan összeszedetlen és színvonaltalan alkotás, amitől személy szerint óva intenék mindenkit. Aztán nehogy egyedül metrózzatok fiúk-lányok, mert jön a csúf gonosz Hókuszpók Vinnie Jones és kikloffolja a kobakotokat! Rettegjünk tehát együtt, és inkább taxizzunk. Ki tudja, lehet hogy a buszokon meg Danny Trejo gyűjtöget husit az évezredes civilizációval rendelkező mutáns mini küklopszoknak. 10/2.5.