Üde színfolt, végre nem a trenddé váló, ma a mozikat elárasztó kínzós-szexes-remake-ázsiai ihletésű horror egyik trónra szánt kandidátusa. A filmet már 2005-ben elkezdték volna forgatni, az akkori rendező még Patrick Tatopolous volt, ki hálivúdban dizájnosként tevékenykedett (köze volt az Underworldhöz, Riddickhez, Én, a Robothoz például). Költségvetési okok miatt a new york-i helyszínt a rendezővel együtt lecserélték 2006-ban, a forgatás áttelepült az Angyalok Városába, immár Ryuhei Kitamura felügyelete alatt, a felvételek 2007 elején el is kezdődtek. Kitamura jegyzi a Skyhigh-ot, az Azumit, valamint a j-kultszar Versust, a nevéhez fűződik egy 2002-es Godzilla mozi is, ez ott még mindig sláger. Idén, amerikában is debütált, én meg megnéztem. A cél az volt, hogy rettegjünk a metrótól, hellride a javából... nos, vidékiek előnyben!
Leon (Bradley Cooper) egy szabadúszó, nem túl sikeres, de ambíciózus fotós, barátnőjével (Leslie Bibb) éli átlagos életét, folyamatosan fotóz. Egyik késő esti nap a földalattinál segédkezet nyújt egy lánynak, kire rosszarcú fekák vetették magukat. Másnap az újságból értesül a leányzó eltünéséről, ez nem hagyja nyugodni hősünket, nyomozni kezd, megszállottá válik. Hamarosan rájön, hogy egy sorozatgyilkos (Vinnie Jones, ki sajnos túl hamar fedi fel magát nekünk) szedi éjszakánként áldozatait a metrókocsikban. Ez már csak olaj volt a tűzre, Leon megmutathatja, hogy nagyobb profi, mint Jean Reno, elkapja a gyilkost és folyton kattint... tervei szerint. (közben látomások gyötrik, a gyilkossal álmodik.... valószínűleg spirituális kapcsolatban állnak, ergó, egy nőt dugtak)
A film Clive Barker, 1984-es Books of Blood kollekciójának egyik (az úr legjobbjai között lévő) novelláját eleveníti meg, így, Barker kvalitását ismerve, az egyedi valőr garantált. És valóban! A meglepően komótosan beinduló, de a végére tolvajtempóra kapcsoló film, eleinte az old-school suspense múvik stílusát idézi, majd nekilát slasher-kedni, hogy misztifikált, dodonai végeredményt kapjunk, egy kerek, a végső konkluzióval ellentétben, meglepő vonalvezetéssel - ami, hogy ne legyen hibátlan, drasztikus kolerikussággal kapkod ide-oda, a lassabb első negyed után - megáldott sztorit, 100 percben, ahol jó arányban van jelen a brutalitás és nincsenek felesleges sorok a szövegkönyben, teljességgel lapidáris. Hogy ne egy szimpla sorozatgyilkosos történetet kapjunk, egy remek csavarral operál az Éjféli Húsvonat, csak hát... nem passzol a képbe, elüt a film addigi dikciójától, de önmagában tényleg mesteri (Spolier, Ha Nem Láttad, Tényleg Ne Olvasd! Szóval, sejthető volt, hogy Leon átveszi a hentes szerepkörét, csak nem kellett volna bezavarni ezzel a démonos maszlaggal, Mostmár Oké), csupán merészebb módon bemutathatott volna a társadalomnak. Lehetne még filozofálgatni jó pár dologról.... de majd beleláttok amit akartok (utána itt kibeszéljük)
Majd' minden pontját lehet dícsérni a filmnek, a zenétől kezdve a vágáson át a fényképezésig bezárólag. A színészi játék lehetett volna erősebb, főleg Leslie Bibb részéről, ha már ennyi időt kapott. Bradley Cooper hirtelen változása, az őrület felé sodródva, karakteridegen tettekkel karöltve nem igazán hiteles. Ellenben Vinnie Jones-szal, kire az ilyen szerepeket találták ki, a rejtélyes gyilkos, ki közelebbről vizslatva abszolút benevolens és ahogy azt megszokhattuk tőle, most sem a szavak embere. Sarkalatos pontja még a filmnek a több liter CG vér és sok-sok CG vonatozás, hiszen az, lehetett volna kidolgozottabb, egyébként a filmen rengetegszer érezni az ázsiai képviseletet. Összességében, nem lett ez rossz, a mai termést tekintve kifejezetten nem, kreatív, brutális, de pár sebből vérző is.
Midnight Meat Train (2008) - 10/6.5