Az Underworld nevezetű vámpíros-vérfarkasos franchise megélt már két részt, mindegyik nézhető volt egyszer a maga középszar módján, és még pofás profitot is termelt. Ezért pedig idén megérkezett a filmszínházakba a harmadik epizód is, ami viszont nem az eddig megismert történetet szövi tovább, hanem a két faj háborújának kezdetére katapultál minket, hogy jól megokosodjunk a vérontás miértjét illetően.
A filmtől történetileg nem várható, és nem is elvárt több, semmint hogy adjon egy nem teljesen vérciki ürügyet a kardozós-karmolós mészárlásra. Ez nagyjából teljesül is, és mi felednénk a szánalmas színészi játékot, és az ezerszer hallott dialógusokat is, csak áztassa már hektószám a vásznat a sűrű, vörös folyadék. De ez a drága mozi ott döfi belénk a tőrt, ahol az a legjobban fáj (mindenki szabadon választhat). Ugyanis nincs elég jól megkoreografált és brutális összecsapás. Nem érdekel engem, hogy mekkora vicc a vámpírok néptelen erődje, de hát azt már nem nyelem le szó nélkül, hogy a mutáns metszőfogú elit alakulat csak pár vérszegény pillanatot kap! A vérfarkasok technikai kivitelezése a 35 millás büdzséhez mérten szép és ütős, inkább a vámpírok viselkedése zavart kicsit. Rég láttam egy rakáson ilyen töketlenül impotens bandát. Leginkább a Steve nélküli liverpooli támadóalakulathoz lehetne hasonlítani őket. Mert hát azon már hasunkat fogva kell szakadni a röhögéstől, hogy egy száz valahány fős szőrösbundájú csapat pillanatok alatt, érdemleges ellenállás nélkül mássza meg a várfalat, majd körülbelül akkora küzdelemre késztetik őket a páncélos Nap utálók, mint Federer a Bikát a melbourne-i ötödikben. Szóval egyértelmű csalódás a nagy csata, ami miatt tulajdonképpen egyáltalán elkészült a film.
A Sonját megformáló Rhona Mitra dögös, de keveset látunk belőle, továbbá én amúgy is vitán felül Kate Beckinsale mellett török lándzsát. A nagy vámpír vezér Viktor szerepében Bill Nighy botrányosan ripacs, a korábbi részekből (amik igazából később történnek ugye) már megismert, itt épp lázadást szító kiválasztott Luciant alakító Michael Sheen karizmatikus főhősnek bizonyul, szerintem még biztosan találkozunk vele további hasonló szerepekben is.
Fáradtan fotelbe huppanós másfél órás agyzsibbasztásnak megfelel, de kipihenten ne nagyon álljunk neki. Gyengécske 10/4.