(Elnézést mindenkitől aki ilyen hajnalok hajnalán csak azért kelt fel, hogy a Magnólia c. filmről bepötyögött szavaimat igya, sajnos nem volt rá érkezésem, de a jövő héten mindenképpen sort kerítek rá. Szerencsére edemem gondoskodott róla, hogy a hét utolsó napján se maradjatok kanapén ugráló szcientológusos mozi nélkül, köszönet érte - VVega)
Robert Redford hetvenen túl is rendez (sőt! producerkedik és színészkedik is), számszerint hetedik alkalommal. A forgatókönyvet az a Matthew Michael Carnahan tudhatja magáénak, aki a meglepően kellemes "A királyság" szkriptjét is jegyzi.
A Gyávák és hősők már szinte politikai-dráma, ahol egy remekül felépített sztorit kapunk mely élesen támadja az USA kormányrendszerét, s társadalmunkat is szemtelenül, ám jogosan kritizálja. Melyik a jobb ha végül ugyanoda jutunk, harcolni vagy tétlenül várni? Mit tehet (a tömeget felépítő) egyén a birkák közt? Mire megyünk tehetséggel, puszta elhivatottsággal és bátorsággal kényszerképzetekkel tartkított, láthatatlanul manipuláló világunkban?
Többnyire e kérdéskörben mozog a film kevés akcióval és rengeteg dialógussal, 3 szálon keresztül haladva, melyek valahogyan összefonódnak. Egy szenátor (Tom Cruise) egy tapasztalt újságírőnőnek (Meryl Streep) ad exkluzív interjút a hadsereg új stratégiájáról, melyet ezekben a pillanatokban vetnek be. A szenátor mindent elkövet, hogy a cikk az ő érdekeit szolgálja, meggyőzze a népet, hogy a háború szükséges, a hadsereg csak jó. Eközben egy afganisztáni bevetés során két amerikai katona (Derek Luke, Michael Pena) zuhan ki az őket cipelő helikopterből. Mozogni nem nagyon tudnak, a tálibok közelednek, a felmentés nem. A harmadik szálat követve egy idealista egyetemi tanár (Robert Redford) és egy motivációt vesztett, a rendszert kiismerő diák (Andrew Garfield) beszélgetését láthatjuk a tanuló jövőjét illetően. Mindhárom, látszólag egymástól távol eső szituációban ugyanazokkal a problémákkal szembesülünk... vagyis, hogy az rtl megint szánalmas szart ad vasárnap este.
Okosan összerakott forgatókönyv mellé remekül alakító színészek dukálnak. Cruise ebben a beképzelt, ripacskodó szerepben antipatikusabb nem is lehetne a bárgyú mosolyával, épp ezért hiteles. Streep és Redford zsigerből kirázza már az efféle alakításokat, szóval panasz nem érheti őket. A két katona szerepében Luke és Pena megmutattja, hogy bizony többre hivatottak. Garfield pedig brillíroz, ahogy azt a Boy A-ben is tette. De komolyan, hihetetlen erőteljes amit művel.
Külön érdem, hogy nem bizonyul oly szájbarágósnak, ahogy azt sejteti és származása ellenére a produkció nem a szokásos (ál)patriotizmussal elégítene ki minket, inkább szemen köpi azt, ezért sem jöhet be annyira az amerikai nézőknek. De persze bárki más is fanyaloghat, ha nem fogékony könnyed politizálásra és a szövegek alatti filózás helyett az alvásba fulladó unatkozást választja. A feszes kezdés után konstatálva a keretet, könnyen érdeklődésünket veszthetjük, de ha...ha... ha nem, akkor 10/8
