Az Alien (vs. Predator) ad randevút a 13. Harcos-nak az eddig leginkább tévéfilmeket jegyző Howard McCain meglepően szórakoztató vikinges-űrhajós sárkánygyík kaszabolásában.
A sztori elég szimpla, de érdekes: egy űrhajó zuhan a Földre, konkrétan a mai Norvégia területére a vikingek korában. Csak egyetlen ember éli túl, és őt is hamar elfogja Észak zord népének kisebb csoportja, akik jól rá is kenik egy ellenséges falu lemészárlását. Azonban nem telik el sok idő, és kisebb gondjuk is nagyobb lesz annál, hogy megtudják honnan jött és mit akar az idegen, ugyanis rejtélyes támadás éri otthonukat. Ezt a fiatal király-aspiráns egy medvének tulajdonítja, emberünk viszont váltig állítja, hogy egy iszonyat monszta a tettes, akit indirekte ő hozott magával...
A törzs természetesen gyorsan befogadja a talpraesett idegent, és el is nevezik Kainan-nak (James Caviezel). Az ehhez hasonló ismerős klisék végigkísérik a filmet, ami alapötletén kívül semmiféle meglepetéssel sem fog szolgálni azoknak, akik láttak már kettő és fél hasonló múvit. Minden előre megjósolható már jó negyedóra után, a kérdés csak az lehet, hogy miképp sikerült kivitelezni a cuccot?
Szerencsére váratlanul színvonalasan. A lény jól néz ki, az effektek kevés kivétellel szépek, a harcok ütősek. Az operatőrnek sikerül pár nagyon kúl képet és beállítást a vászonra dobni, azért azonban megrovás jár a produkció készítőinek, hogy nem használják ki eléggé a tájban rejlő lehetőségeket. Ahogy a Rogue legerősebb pontjává vált az Ausztrál környezet gyönyörű fényképezése, ugyanígy meg lehetett volna tenni mindezt az erdőkkel és fjordokkal. Na de legyünk elnézőek, hiszen nem rosszak a viking folklóros részek sem, mindannyiunk örömére a közhelyes érzelmek sem veszik át a film kormányrúdját (a szerelmi szál teljesen harmadlagos, szinte ott sincs), az Outlander megmarad kardozós látványfilmnek. És ez így van jól.
Ráadásul még attól sem kell tartanunk, hogy az eksön élvezeti értékét egy idő után a nulla felé kezdi konvergálni az ezerszer hallott dialógusok harmatgyenge tolmácsolása. Hiszen Caviezelen kívül itt van még az öreg uralkodó szerepében John Hurt, valamint a rövid epizódszerepében semmi különöset sem mutató, de mindig nagy király Ron Perlman, aki a film legjobb halálát is magáénak tudhatja.
Egy kicsit kevésbé átlagos, nem ennyire nagyon klisé kipipálgató befejezésnek ugyan jobban örültem volna, de az Outlander összességében véghez viszi amire született: profittermelés szűk két órán keresztül tisztesen elszórakoztat minket. Legyen egy 10/7.
