A film igaz történetet dolgoz fel, és ez most nem csak egy hatásvadász frázis. A mű alapjául szolgáló önéletrajzi könyvet a filmben Tom Cruise által megformált vietnámi veterán, Ron Kovic írta. És tényleg július 4-én született.
Kovic kőkemény zászlólobogtató melldöngető republikánus családba született, fiatalkorában a birkózásban jeleskedik (mi a rákért megy valaki birkózónak?? ezt sosem értettem), majd követve a családi hagyományokat jelentkezik a tengerészgyalogsághoz, hogy aztán nagyapjához és apjához hasonlóan megvívhassa a maga háborúját a haza dícsőségére. Ugye ő nem tudhatja, hogy az oroszok nincsenek ám a spájzban, na meg azt sem, hogy szeretett hazája épp legnagyobb modernkori traumája felé menetel rendíthetetlenül. Fiatalság, bolondság, a vezetők (és szülők!) könnyen palizzák be, és küldik vágóhídra egy nemzet színe javát.
A háborús filmekben tapasztalt Oliver Stone ezúttal nem sok időt tölt a harcmezőn, de az a pár perc olyan, mint egy sűrített, gyorstalpaló pokoljárás. Brutális, mellbevágó, a háborút fiatal fejükben elképzelő szereplőink számára pedig több, mint kijózanító eseménysor. Vagy ahogy a plakáton is áll, az ártatlanság elvesztése, de a bátorság megtalálása helyett szerintem sokkal inkább maga a bűnbeesés.
Kovic megsebesül, mellkastól lefelé megbénul, és hazatér. Azaz csak azt hiszi, hogy hazatér, hiszen azt a legnagyobb jóakarattal sem lehet meleg otthonnak nevezni ami szülőföldjén rá vár. Kellemetlenséget jelent mindenkinek, még saját családjának is, próbálják elfelejteni, az állam nem hajlandó tudomást venni és normálisan gondoskodni róla és társairól, a társadalom egy része megveti őket és bűnbakot csinál belőlük. Megtűrt emberré válik abban az országban, amiért majdnem az életét adta, vagy máshogy mondva: a mór megtette a dolgát, a mór mehet. Kovic egészen Mexikóig "fut", ahol rá Charlie (Willem Dafoe) személyében egy barát, ránk pedig egy kellemes meglepetés vár. (Lehet, hogy mégis túlélte a Szakaszt?:)) Ők produkálják a film legjobb jelenetét: két nyomorék veterán veszekszik a kihalt mexikói országúton, azon vitatkozva, hogy melyikőjüknek kellett több csecsemőt ölnie. Hősünk ezután visszatér az Államokba, és halott bajtársa családjánál tett látogatása az alkotás másik csúcspontját hozza.
Cruise élete egyik legerősebb alakítását nyújtja, meggyőző fiatal háborúpárti titánként, és méginkább bravúros a reményét és életcélját elvesztő, majd újra megtaláló veteránként. Az Oscar legnagyobb esélyese volt, a GG-ot is elnyerte, de a hihetetlenül erős mezőnyben a szobrocska Daniel Day-Lewis ölében landolt. Stone viszont elnyerte a legnagyobb elismerést ezért a Szakasz inverzének is tekinthető filmjéért (ott a háború a főszereplő, itt csak díszlet, háttér). Érdekesség, hogy a filmben mind Dafoe, mind Berenger az emlegetett filmben megformált szerepét ismétli meg, valamint feltűnik a majdnem teljes Baldwin-klán is. Meg kell említeni és dícsérni John Williams fantasztikus dallamait is.
Okos és érzelemgazdag háborús dráma, a kirobbanó formában lévő Tom Cruise-zal. Nekem jobban bejött, mint a Szakasz. 10/8.
