Interjúkon alapuló dokumentumfilm, amely a tudományos, politikai, és vallási élet elismertebb figuráit vallatja arról, hogy miért hisznek abban, amiben hisznek. Már önmagában is kényes téma, de ha ehhez még hozzá vesszük azt, hogy az interjúkat a kritizálásban világbajnok – és egyébként hihetetlenül intelligens és vicces – Bill Maher készíti szókiforgató stílusában, akkor készpénznek vehetjük, hogy a végeredmény az év legellentmondásosabb filmje. 

 

 

Sajnos nem csak az egyházak nem fognak tudni dűlőre jutni a nyíltan ateista Maher Religulous című alkotása felett , de a kritikusok sem: a film ugyan zseniális és vicces, de mint dokumentum teljességgel komolyan vehetetlen, és részrehajló – márpedig ezen műfaj esetében ez elfogadhatatlan. Látszik ugyan, hogy Bill felkészült az egyes vallásokból, de még szembetűnőbb az, hogy meg sem próbálja komolyan venni ezeket a teremtéstörténeteket, és ezzel együtt az interjúalanyait sem. A riportok többsége elszabadult gyorsvonatként sodródik menthetetlenül az alanyok kiakadása felé – amely legtöbb esetben be is következik. Természetesen Maher is tisztában van azzal, hogy az emberek nem szeretik, ha hülyének nézik őket, és ezt könyörtelenül ki is használja az interjúk oldalvágányra tereléséhez (mára maradjunk a vasúti hasonlatoknál). 

 

A showman ”piszkálására” az utómunkálatokat készítő gárda még rásegített egy lapáttal. Sokszor bárgyú eszközökkel teszik nevetségessé a szerencsétlen interjúalanyokat: elbambulások, tikkek, kínos szünetek maradtak bent a végső anyagban. Ilyenek persze minden interjú alatt előfordulnak, de a jóhiszeműbb riporterek ezeket kivágatják a közönség elé kerülő változatokból. Jelen esetben ezek a ”hibák” még kapóra is jöttek Maher számára: míg saját maga biztonságosan lavírozik az előre elkészített kérdések folyamán, addig minden eszközzel az interjúalanyok egyensúlyból való kibillentése ellen dolgozik. Övön aluli ütés, olcsó módszer - egy ilyen legendás tévésnek semmiképp nem lenne szabad saját véleményét mások gyengeségének a reprezentálásával igazolni. 

 

Megkérdőjelezhető erkölcsi kódexe ellenére a Religulous egyáltalán nem rossz film. Vicceske, de  semmitmondó tévés termék. Egy elbukó próbálkozás világnézetünk nehezen bevehető falainak ostromlására. Erre valószínűleg Bill barátunk is rájött, és az utolsó öt percben nagyon odamondóan szummázza az ateista világvége nukleárszagú teóriáját, amelyet a film során mindvégig próbál ráerőltetni a kérdezettekre – többnyire kevesebb sikerrel... Talán a végjáték már át is esik a ló túloldalára -  én személy szerint egy elkeseredett próbálkozást látok benne az eredetileg talán manipulatívnak szánt mű megmentésére. 

 

 

Semmiképpen sem szabad komolyan venni a filmet. Tízes skálán erős hatos, mert összességében jól szórakoztam, de dokumentumfilm-fanok (vannak ilyenek?) messziről kerüljék el!