Egy amerikai farkasember Londonban (An American Werewolf in London)

A legjobb teliholdra szőrösödős-karmosodós alkotás amivel eddig találkoztam. Landis jó érzékkel teremti meg a vidéki Anglia tájain barangolva a misztikus légkört, mely szerencsére a londoni cityben sem válik köddé. A szereplőink is jól játszanak, különösen Griffin Dunne brillírozik élőhalottként. De a film igazi főhőse Rick Baker Oscar-díjjal jutalmazott varázslata a maszkok terén. Az első átváltozás zseniális, szerintem se előtte, se utána nem volt még ennyire fájdalmas és látványos ez a folyamat. Humoros, szórakoztató és társainál sok tekintetben realistább produkció, mely a befejezéssel azért egy kis hiányérzetet hagyott bennem. 10/7.

Haláli hullák hajnala (Shaun of the Dead)

Edgar Wright és Simon Pegg humorbonbonjainak célkeresztjében ezúttal a zombifilmek álltak. Könnyed, tényleg sokszor röhögős menet, ami talán elbírt volna még pár liter vért és viccesen széjjelszakadó (vég)tagot. Mert hát horror, az aztán abszolút nincs. Pillanatokra sem parázunk, tehát azok is nyugodtan bevállalhatják, akik ódzkodnak a rémisztgetős moziktól (az elmúlt hetekben rengeteg ismerősömről derült ki ez. na de ki érti ezt?). Minden bizonnyal annál jobban élvezi az ember a Haláli hullák hajnalát, minél inkább jártas a húsevős élőhalottak világában, például nagy valószínűséggel én sem értettem jó pár utalást. Nem is ragozom tovább, erős vígjáték, bár másodjára már nem hinném, hogy ennyire jól lennék el rajta. 10/7.5.

Die Hard 3. - Az élet mindig drága (Die Hard: With a Vengeance)

Lassan, de biztosan behozom a lemaradásaimat. Főleg azért mert az időm limitált, a hiányosságaim, azaz a jó filmek, klasszikusok tárháza pedig végtelen. John McClane kalandjaiból eddig csak az elsőt és a negyediket láttam. Most került sor a harmadikra, és azért épp erre, mivel ez az egyik haverom kedvenc része a szériából. Nem kellett csalódnom, Bruce Willis és Samuel L. Jackson fantasztikusan dinamikus és jól működő párosa lazán elviszi hátán a filmet, Jeremy Irons főgenyaként jócskán háttérbe szorul. Ütős dumák és akciók, izgalmas helyzetek. Ízig-vérig akció-thriller, jó lenne ma is ilyen színvonalú darabokat nézni a mozikban gagyimódra gyártott tucatszar eksönözés helyett. A látvány (szorosan ugyan), de csak másodhegedűs lehet a sztori és a karakterek mögött. Jó lenne ezt nem elfelejteni. 10/8. 

Mátrix - Újratöltve (The Matrix Reloaded)

(A MÁTRIXRÓL KOMOLYABB POST VÁRHATÓ A HÉTVÉGÉN, ARRÓL MAJD OTT, HA KÉRHETEM)

A zseniális, minden idők legjobb akció-sci-fijei közé tartozó első rész csak a golyózáporokra és bunyókra koncentráló, lelketlen folytatása. Mivel épkézláb történetet nem sikerült összehozni, színészi játékról ugyebár nem nagyon beszélhetünk, tehát marad a bullet-time tobzódás. Félreértés ne essék, nem utálom a filmet, arra én képtelen lennék. Csak hát a rengeteg fárasztóan nevetséges kamu filozofálás enyhén gáz, a zioni buli is erőltetettnek, és nem odaillőnek tűnik, de a látvány esetünkben ha nem is mindenért, de nagyon sok arcunkat tenyerünkbe temetős pillanatért kárpótol. Mert hát az nem kicsit alázós, amikor az autópályás pusztításnál minden korlát nélkül szárnyal a kamera, vagy Neo és a Smith ügynökök balhéja (itt hangzik el a legégőbb monológ amúgy), vagy a Merovingi embereinek szarrá verése. A sztoriban szinte semmit sem haladunk előre érdemben, az egész egy előkészítésnek volt szánva a harmadik mindent vivő epizód elé. Ami aztán persze még nagyobb csalódás lett, de erről majd máskor. Korrekt látványmozi, de a Mátrix folytatásának kevés. 10/6.5.