Kibővült szerzőgárdánk megmondja a frankót, és hosszabban-rövidebben elébetek tárja egy vagy több legkedveltebb ijesztgetős, mészárlós, trancsírozós filmjét. Hölgyeké az elsőbbség, úgyhogy kezdjük is rögtön edememmel mArival.
mAri:
Ha horror film, akkor nekem alapnak számít a Stephen King könyveiből adoptált jó néhány film. Vannak ezek között finoman szólva nem túl igényesek, de a jók közül nálam n01. az 1408. Engem rohadtul a hatalmába kerített az a szorongás, depresszió és kegyetlenség, ami persze fizikailag is megjelenik a filmben, és megviseli Cusack-et, mégis a lelkét tapossa tulajdonképpen halálra a szoba (kislányos jelenet, aki érti, érti.). Ajánlom figyelmetekbe az ősi klasszikusokat, mint a vámpír filmek ükanyját a Nosferatu-t, és a német expresszionista filmművészet nagyját a Dr. Caligari-t. Mindkettőt érdemes megnézni, a Nosferatu-ból építkezik a legtöbb vámpír film, horror és paródia egyaránt, míg a Dr. Caligari a teljesen leegyszerűsített, szinte csak sík díszletek között egy igen jó sztorit mesél el, nem kevés fordulattal :). Ami a mostaniakat illeti, nem nagyon vagyok oda a horror sorozatokért (pl.: Végső állomás, Fűrész stb.), nem az, megnézem, de nem hagy bennem túl nagy benyomást. Egyedül a Hannibal Lecter trilógia fogott meg, szerintem a harmadik rész is nézhető, nem hiányoljuk a vért és a hidegvért egy "cseppet" sem - haha. Ezeken kívül még elég nézős pl. a Más világ Nicole Kidman-el, a Sleepy Hollows legendája (Tim Burton és Johnny Depp kooperáció), az oroszoktól az Éjszakai/Nappali őrség, plusz egyszer mindenkinek látnia kell a Kört, és a House of wax-et is (utóbbit csak Paris Hilton halála miatt ajánlom, én is csak azért néztem meg). Végül, de persze nem utolsó sorban a film, ami premierje óta minden nemzedék kedvence: Hitchcock Psycho-ja. Ha még nem láttad, nem halhatsz meg. Súlyos szavak, de így érzek. Amilyen gyorsan csak lehet, nézd, és ha még telik is rá, vedd. Megéri! :)
paulkemp:
Kezdjük talán azzal, hogy Wes Craven 84-es rémálmától jobb horrorfilmet én még nem láttam. No persze nem csak Fred Krueger utánozhatatlan alakja (főleg az a pulcsi, mindig is akartam egyet), vagy Johnny Depp filmes debütálása teszi számomra az alkotást feledhetetlenné, hanem egy pici többlet is. Méghozzá, hogy a film bizonyos értelemben viselkedhet úgy a néző számára, mintha egy tizenéves elszakadása lenne a szülői háztól. Az első szexuális élmény (mely megrepeszti a tabuk falát, meg a keresztet), illetve a rácsok melyeket át kell szakítani, hogy túléljen (vagy legalábbis a belső ellenséggel meg kell birkóznia).
Hogy a feledhetetlen karakterek nyomvonalán haladjunk tovább, és hűek legyünk az ünnephez Carpenter idevágó alkotása semmi esetre sem maradhat ki. A fehér álarc, a kés a kézben és a hátborzongató zene, melytől minden egyes alkalommal feláll a szőr a karomon, mindenképpen örökre beleivódott a filmtörténetbe, és az én elmémbe is.
Carpenter-nél maradva A köd lesz az, mely zseniális költőiségével olyan hangulatot teremt, mely szintén méltán jegyezhető egy ilyen napon. De ahelyett, hogy még sok-sok szót pazaroljunk az öreg mesterre (mindannak ellenére, hogy megérdemelné), inkább említsük meg a bio-horror atyját Cronenberget. Ez egy felől alkalmat ad Stephen King felemlegetésére is, hisz a Holtsáv, minden esetlensége ellenére számomra az elsők között említendő.
De persze a Videodrome sokrétű, s rettentően gyomorforgató kockáinak nyomába sem érhet, mely véleményem szerint szintén hatalmas mérföldköve a horrorfilmek világának (habár lehet, hogy a film valójában nem is az). Persze nem egy alkotás van még, mely nyugodtan kerülhetne ebbe a sorba, s a teljesség igénye nélkül még álljon itt a Psycho, mert Hitchcock zsenije mindenképpen ide kívánkozik. S persze Ridley Scott fantasztikus űr horrorját sem szabad elfeledni, hisz az Alien nélkül azt hiszem szegényebbek lennének az univerzum fantáziájának rossz szörnyei fiúi.
Végezetül pedig két alak csupán a múlt ködös homályából, hisz ha Ed Wood-ot, kit persze lehet csupán Burton (ja igen akkor legyen már itt a Sweeney Todd) tett naggyá, de ettől függetlenül is meg kell említeni. S persze hazánk szülöttje, a világtörténelem legzseniálisabb Drakulája, Lugosi Béla semmi esetre sem maradhat ki, hisz hol is lenne a világ anélkül az arc nélkül, mely több, mint 100 filmben (bár ezek között még itthon készített alkotások is találhatóak) ott volt, hisz talán mást nem is kellett tennie.
VVega:
A horrorvígjátékok közül egyértelmű favorit a Gonosz halott második felvonása, ami mesterien vegyíti éjfekete humorral a zsáner elemeit. Bruce Campbell játéka szintén a film egyik alappillére, a párviadal, amit saját lemetélt kezével vív filmtörténeti klasszikus.
Slasherből mindennemű habozás és kétség nélkül választom a Fekete karácsonyt, mely a Halloween-t megelőzve tette le a műfaj alapjait. Nyomasztó, feszült és elgondolkodtató, mindeközben érdekes karaktereket mutat be, és még vicces is tud lenni. Zseniális.
A gyomor helyett a lelket támadó alkotások között pedig Stanley Kubrick Ragyogása viszi a pálmát. Nicholson élete második legnagyobb produkcióját nyújtja, de a feleség és a kissrác is ideális választás volt. A legdurvábban feszült jelenetek a labirintusszerű szállodában tett bringázások. A kamera fantasztikusan mozog, sohasem tudhatod, hogy épp mivel fogod szembetalálni magad a folyosók fordulói után.
Természetesen egyik sem tud felnőni az egyetlen és eredeti, zsigeri borzongást és heveny hányingert kiváltó Kis "Retardált Mangaszemű Okádék" Vukhoz.
FlasH:
Na, azt hiszem én itt kitűnök a sorból. Hogy miért? Mert nem szeretem a horrorfilmeket. Ez így nem teljesen igaz, hiszen semmi bajom velük, egyszerűen csak nem nézek horrorfilmeket. Nem is tudom őszintén, hogy miért. Még mikor fiatalabb voltam (értsd 12-13) láttam az akkori popkultúrában menő darabokat, mint Sikoly, Tudom mit tettél tavaly nyáron, és később A kör filmeket. Azok nem voltak nagy hatással rám, mert nem félelmetesek. Kicsit sem. Pár éve mikor filmfanatizmusom kezdett kibontakozni láttam talán utóljára horrorfilmet. A Blair Witch Project volt az, s ezt egy elég jó filmnek tartom. Azóta kb egy darab horrorfilmet sem láttam. Ha jobban belegondolok, ebben a műfajban a legnagyobb a lemaradásom, hiszen nem láttam olyan filmeket mint a Psycho, Alien, The Shining, a Romero filmek, sőt, egy darab Saw filmet sem láttam. Tudom hogy vannak, meg hogy biztos nagyon jók, de engem valahogy hidegen hagynak. Talán be kéne próbáljak egy klasszikust, s akkor valóban értékelni tudnám a műfajt? Vagy annyira tetszene a stílus, hogy minden trash horrort megnéznék? Nem tudom, egyenlőre még jegelem a dolgot. Bár mi tudna jobban meggyőzni mint 20+ horrorfilmkritika? Szóval ha egy kedvencet kell mondani, akkor Blair Witch Project.
edemem:
Két kezemen megbírnám számolni, hány olyan horror van amit igazán szeretek, ennek oka nem csupán az, hogy leginkább a pöcegödör aljáról merítek (manapság futó amerikai remake-ek túlnyomó része), de persze véletlenül, hanem az is, hogy nem addikt módon keresem a műfaj képviselőit, - havonta ha kettőt megnézek akkor sokat mondtam (ez a hónap kivétel ugye) - a klasszikusoknak titulált alkotások sem hoznak mérhetetlen lázba. Na de, vegyük sorra pár szó erejéig, hogy mi is az a tucatnyi remek (?). Leginkább James Bond kalandj.... vagyis, izé, az most nem... Amerikának bemutatva Európa felé kacsintgat ártatlan szempárom, nem véletlenül, hisz nagyon megerősödtek mostanra, de bőven akad remek régebbről is a francia, olasz, spanyol tájak látványosságaiból. Ha egyet kellene mondanom a nem túl populáris EU-palettáról, akkor Alexandre Bustillo és Julien Maury rendezőpáros À l'intérieur-jét említeném (angolosan: Inside), mely nem ijeszteni próbál, inkább félemlíteni, rémiszteni, lélekre hatni és ez sikerül is a több hekto vér, undorító jelenetek és már-már művészfilmes megoldások közepette. Ázsiai horrorokat is sorolhatnék, de most hétvégén nem játszik a sok csíkszemű. Persze a jenkik is szállítanak szökőévente valami jót és eredetit. A Fűrész első része kifejezetten jó volt, de szigorúan egy patronos, a Titkok Kulcsa (Skeleton Key) abszolút nem volt félelmetes, de volt egy hangulata mi megfogott, az amerikai Átkon (nem a kastélyoson, hanem a hippóba áztatott sárga kisgyerekesen) majd' összeszartam magam, de ez csupán a mozi és annak hanghatásainak tudható be (mert amúgy rettenetes film), a Sikoly első része is a jobbak közé sorolható, az Amytiville-i Horror szintén, a feldolgozott Texasi Láncfűrészes, valamint a Darabont-féle Köd, igaz, ez nálam nem horror, de annak titulált... rémlik még egy film, mit nagyon fiatalon néztünk valami partin... Rejtélyek Könyve 2? Vagy valami ilyesmi. Rettentő B, valójában gagyi, de hát, fiatalság = bolondság. Hogy klasszikusabbakat is említsek... Freddy Krueger karrierjét nem követtem végig, három filmjéhez ha volt alkalmam, nem akkor eresztések, de nézhetők. A Dark City-vel vagy az Alien-nel még nagyobb közhely lenne előjönni, vegyük úgy, hogy meg sem említettem őket, mint jó horrort. Kedvencek temetője, szigorúan az első rész, Freaks 1932-ből, '65-ből az Iszonyat (Repulsion) Polanskitól... de tudjátok mit? Meguntam a listázást, legyen elég ennyi, biztos van amit szeretek és kimaradt, de kell valami jövőre is, nem? Ő, igen, van még egy horror, mit 14 perc után el kellett kapcsolnom, annyira sokkolt, egy bizonyos hájszkúlmjuzikel.
ChrisDry:
Egyetlen nagy kedvencről emlékeznék meg, de mivel erről lesz még szó bővebben a nap folyamán, ezért csak röviden, tömören. Eme régi film meglepően jól ötvözi a sci-fi és horror elemeit még ma is. Mondom mindezt úgy, hogy 1982-es alkotásról, mégpedig nevezzük nevén most már, a Dologról van szó. Pláne, hogy egész kicsi koromban láttam, lehettem vagy 8-9 éves, így elég hatásos élmény volt. Persze azóta volt sok rémisztgetős alkotás, ami meglepően jó volt, de személy szerint, még mindig ez borzolta fel az idegrendszeremet. Mindezt úgy, hogy mellőz mindenféle digitális technikát -akkor nem is volt túl sok- néha igencsak túlszárnyalja a napjainkban horror-nak kikiáltott alkotásokat. Kurt Russell karizmatikus személyisége is egyik legjobb választás volt...
Az egyes jelenetek vérességét abban az időben jó néhány kritikus túlzónak tartotta. Mindazonáltal a film időközben nagy megbecsülésre tett szert, rajongói vannak. Sokan kultfilmnek és a horror műfaj követendő példájának tartják.
A Ti kedvenceitek?
