Stephen King rövidke kisregényének filmváltozata annyira üres és semmilyen, hogy még fikázni sem lehet igazán jóízűen. Na persze azért megpróbálom, de nem akarom hosszúra nyújtani a dolgot, mert igazából nincs miről beszélni. Bárcsak a készítők is így gondolkodtak volna...

A sztorin olyan ordas lyukak tátonganak, mint amilyeneket John Rambo szerkesztett a burmai hadsereg szerencsétlen sorsú (értsd: Rambo 50 mérföldes körzetébe vezényelt) katonáira. Egy poros, jellegtelen kisvárosban a kölkök átveszik a hatalmat és (majdnem) minden egyes felnőttet legyilkolnak. Erre a szektavezér szerepében tetszelgő Isaac bujtotta fel őket. Szintén az ő vezetésével építik ki a társadalmukat. Ezután három évet ugrunk előre az időben, a városba egy fiatal párocska érkezik...

Azt, hogy hogy éltek el ennyi ideig, és hogy hogy a viharba nem tűnt fel senkinek egy városka kiírtása, na meg hogy a gyerekek miért nem öregedtek egy napot sem...na azt ne tőlem kérdezzétek. Itt abba is hagyom a fasságparádé részletezését, mert nem ér ennyi karaktert. A film egyetlen ismert arca Linda "John Connor anyja" Hamilton, de ő is ugyanúgy játszik, mint mindenki más a szereplők közül. Ripacskodva. Az alkotás amúgy nélkülöz olyan kellékeket, mint például feszültség, izgalom, vagy egyetlen egy épkézláb jelenet. Rendezőnk (Fritz Kiersch) hatalmas antitalentum, hiszen írtak neki egy remek zenét a filmhez, de ő még ennek segítségével is képtelen akár egy picit is fenyegető atmoszférát teremteni.  A finálé speciális effektusai pedig már-már a ZS kategória talajára terelik ezt a csodát.

A filmmel kapcsolatban az első dolog ami, eszembe jut az az, hogy na és? Kit érdekel? Unszimpatikus karakterek unalmas, semmitmondó vergődése. Még jó, hogy 99 HUF-ért vettem papírtokban King rajongó tesómnak. Neki se tetszett. 10/2.5.