Nyugodjatok meg, jó blogon jártok. Izgalomra semmi ok, nem vertem be a fejem és ébredtem fel más személyiséggel, valamint a gyógyszereim sem gurultak el. Csupán újból lemerülök a kultúrától és a színvonalas filmektől mérföldekre lévő mély szakadékba, ahol például olyan rettenetek találhatóak, mint a Kis Vuk. Innen kiáltok majd fel nektek, hogy mit kerüljetek el nagy ívben épp. Igen, én ilyen bátor vagyok. Na jó nem ám. Igazából a sok HSM-es post és ezeknek még több bugyuta kommentje vett rá, hogy nekem ezt látnom kell. Meg az, hogy már nagyon rég hallattam gúnyos kacajokat egy béna produkció felett. Hiányzott, na. Szóval abszolút elfogulatlan (pff) High School Musical kritika.
Sztori az nincs, de ki várt mást? Őszintén, kezeket a magasba. Senki? Gondoltam. De azért gyorsan bepötyögöm azt a már tíz évvel ezelőtt is cinkes klisét, amit a film a magáévá tesz (persze nem szó szerint, hisz a cucc 13 éves tünci kiscsajoknak készült). Troy (Zac Efron) és Gabriella (Vanessa Anne Hudgens) egy szilveszteri partin találkoznak és ennek örömére énekelnek is gyorsan egy dalocskát, majd számot is cserélnek. Kb egy hét múlva Zac sulijában futnak össze újra, van ám nagy meglepődés és örömbódottá. Gabriella ideköltözött ugyanis. Ezt még nem is mondtam: Zac persze kosáristenség, Gabriella meg Einstein tizenévesen, mellekkel. Szóval mindketten nagyon elfoglaltak és nem is gondoltak rá eddig, hogy énekelhetnének is ám. De most megteszik jól a sulis színdarabban. Ez aztán kiveri a biztosítékot a csapattársaknál és a tudós haveroknál is. A mű felettéb műanyagízű és főleg értelmetlen, nevetséges konfliktusrendszeréről mindjárt bővebben is olvahattok.
Komolyan mondom az első 10-15 percen meglepődtem. Mondom mi lesz itt, a végén még egy viszonylag nézhető rágógumit kapunk? De a készítők gyorsan megingatták és rövidesen porrá zúzták eme bennem felmerülő kósza gondolatot. A fő konfliktus ugyanis abból fakad, hogy valaki nem csinálhat egyszerre többfajta dolgot. Magyarul: aki kosaras, az nem énekelhet vagy süthet szabadidejében, aki szeret tanulni az pedig nem kedvelheti a hip-hop-ot például. WTF? És ezt halál komolyan beletolják az arcunkba, a kosarasok és a stréberek pedig megbotránkoznak és tervet szőnek, hogy elválasszák az álompárt, akik így majd jól rákockulhatnak a saját szakterületükre. LOL. A filmben amúgy is percenként fordulnak 180°-okat a szereplők céljai és véleményei, a karakterek pedig simán szembe köpik magukat. Egy példa az iméntiekre: a színdarabot rendező tanárnő végig fúj hőseinkre, nem is akarja engedni nekik, hogy énekeljenek a szereplő válogatáson, mert késtek. Majd amikor befut a csaj, aki zongorán kíséri az éneküket egyszerűen odafordul az ő általa favorizált üdvöskékhez és azt mondja nekik, hogy "ilyen a show biznisz" és Zac-ék persze elénekelhetik a dalt. LOL.
Az elején volt még egy téveszmém. Azt hittem, hogy csak a darabban fognak danolászni és táncikálni a népek. Hát nagyon nem. És ráadásul mindezt olyan izzadtságszagú koreográfiákkal és szövegekkel teszik, hogy bármelyik D kategóriás Britney imitátor klipje maga a művészet e mellett. És még van lejjebb. Szerencsétlenségükre a filmben szereplő fiatalok néha megpróbálnak színészkedni. Ezek azok a percek, amiket én a földön fetrengve röhögtem végig. De ekkor még mit sem sejtettem arról, hogy mi vár rám az utolsó 10 percben (a film kb 100 gyötrelmesen hosszú percből áll, a forgatókönyv kb 30-ra lenne elegendő...)
Tehát a finálé. Hát ilyen szánalmas, kiábrándító, a filmkészítést megcsúfoló zárást még az életben nem láttam. Gyorsan leírom: a srácok megmachinálják a kosárdöntő eredményjelzőjét, valamint kotyvasztanak valami irtó büdöset a tudós versenyen, így Zac és Gabriella mégis elmehet a meghallgatásra. Azt azonban nem tudjuk meg, hogy nyertek e. Rögtön vissza a döntőre, ahol egy utolsó másodperces Zac tempóval persze nyernek embereink. Mégcsak nem is lassítva mutatják ám. Durván 10 másodperccel a meccs vége előtt kapcsolunk ugyanis vissza, Zac rohan és rádob, nyertünk, kész. Gabriella befut a pályára és elmondja, hogy persze ők is nyertek (ezt mi nem látjuk), majd tetézve a dolgokat, odamegy hozzájuk a dög ellenlábas szöszi és gratulál nekik a szerep megszerzéséért. De nem ám undorral, ahogy ilyenkor ezt megszokhattuk, nem nem nem. Tisztaszívből. Majd mindenki összejön mindenkivel, fölöslegessé téve az itt taglalt két percen kívül történt összes dolgot. Dramaturgia rulez, valamint egydimenzós karakterek csili-vili műanyag heppiendje.
Összefoglalva: a nevetséges, amatőr és szánalmas jelzőtrió a legkevesebb amit a Szerelmes hangjegyekre aggathatunk. 95 percig nem történik semmi érdemleges, illetve az utána jövő tömény két perc mindent értelmetlenné tesz. Én ilyen fost tényleg nagyon régen (hol van már a kis róka...). Ne nézze meg senki sem, aki nem 10 és 16 év közötti lány. Sőt, inkább az se nézze meg, akire ez ráillik. 10/1.
