Volt elfekvőben egy Kubrick kritikám, Hitchcockot meg sokféle okból kifolyólag jó ideje nem láttam, szóval úgy döntöttem, hogy elindul a Kubrick-sorozat és amíg a Hitch filmek kitartanak, addig felváltva jelentkezik a két rovat.
Kubrick-sorozat, első rész. A Gyilkosság Stanley Kubrick korai alkotásai közé tartozik (1956-os), konkrétan a harmadik egészestés játékfilmje és valószínűleg sokan nem is tudják, hogy ez egy Kubrick mozi. Például a rendező nálunk kapható díszdobozában sem szerepel.
A film története egy lóversenypálya fogadóirodájának kirablásáról szól. A terv kitervelője, a banda agya a börtönből frissen szabadult, új életre vágyó Johnny Clay (Sterling Hayden). Összeállítja a csapatot, mindenre gondol, egyszerűen hibátlan az elgondolása. Vagy mégsem?
A sztoriról nem is írok többet, mert körülbelül ennyit lehet spoilermentesen. Foglalkozzunk inkább a karakterekkel. Noha sokuk hátteréről, korábbi vagy épp aktuális életéről nem tudunk meg sokat, mégsem tűnik hiteltelennek egyikőjük sem, mindenki motivációja abszolút érthető, némelyiküké pedig átélhető és megérthető, noha csak pár jelenetben van felvázolva. Érezni a potenciált a fiatal Stanleyben na. Van itt felesége gyógyulásának reményéért beugró tag, javíthatatlan bajkeverők és a felesége megbecsülését kivívni szándékozó örök vesztes figura is.
Én nem tudom, hogy korábban voltak-e ilyen stílusú filmek a zsánerből, de az biztos, hogy Kubrick fantasztikusat alkot mind időkezelés, mind jellemábrázolás, karaktervezetés és főleg feszültségkeltés terén. Haladunk a fősodor eseményeivel szépen előre, de közben (mindig a kellő pillanatban) vissza-vissza ugrunk és megnézzük, hogy aktuális emberünk milyen úton került képbe vagy, hogy épp mit tett pár órával/perccel ezelőtt. Aztán végül persze állandóan utolérjük magunkat. Ezáltal az izgalom egyre csak fokozódik az érdeklődés pedig másodpercekre sem lankad. Kétszer konkrétan felugrottam a fotelből és tátott szájjal nézve tekertem vissza, amikor felocsúdtam pár másodperc után. Ha hozzáteszem, hogy a szereplők találozásai nem kevés fordulatot tartalmaznak és Kubrick nem egyet nyakon öntött nem kevés ironikus, néha tanító szándékú (néger parkolós srác jelenete) fekete humorral...akkor remélem, hogy nem csak nekem jutott eszembe (azaz nem értelmezem félre/látom rosszul) két mai fenegyerek neve. Bizony, Tarantino és főleg Guy Ritchie is sokat köszönhet ennek a műnek stílus és dramaturgia szempontjából. Jó pár, ma már kötelező kelléknek számító megoldás is fellelhető a műben, na.
Színészek. Nagy valószínűséggel merem állítani, hogy a fogadó iroda egyszerű alkalmazottját, a pitiáner George Peatty-t megformáló Elisha Cook Jr. ellopja a showt a főszereplőnek titulált Haydentől és ő válik az igazi főhőssé. A mimikája tökéletes, ezt van időnk megfigyelni mert elég sok közelit kapunk róla és úgy általában mindenkiről. Elképesztően nagyot alakít és csak az ő árnyékában tűnhet kevesebbnek Hayden produkciója, ami szintén kifogástalan. Igazából szinte mindenki hibátlanul oldja meg a rábízott, néha csak pár pillanatos szerepet, ezért is működhet ilyen jól az egész mozi.
Egy sorban összefoglalható, mégis bonyolult történet, remek színészekkel és tökéletesen eltalált befejezéssel. Stanley Kubrick már pályája ilyen korai szakaszában is remekül összerakott filmet tett le az asztalra, ami műfajában véleményem szerint máig viszonyítási alap lehet és minden filmbarát számára tökéletes, tartalmas szórakozás. Mivel nem tudok mibe belekötni és zsánerének újító (? - hozzáértők hurrogjanak le, ha tévedek), meghatározó darabjáról van szó, ezért 10/10. Úgy tűnik ennél a sorozatnál is nem egyszer lesz kínosan szűk a 10-es skála, csak úgy, mint Hitchcocknál.
