
Frankie Wilde elismert DJ, igazi partyarc. Minden este tombol a tömeggel, iszik, drogozik, szexel, a közönség imádja, együtt él a zenével, arany életet él Ibizán. Persze az élet nem habostorta, Frankie lassan, de biztosan elveszti hallását. Egy Dj, aki csak a zenéléshez ért, mit ér süketen? De Franke nem adja fel. Megtanul szájról olvasni, meglátja a zenét a világban, érzi azt... visszatér.
Áldokumentumfilm, akárcsak az Ideglelés például, így ne tévesszen meg senkit, a film eleji "igaz történet" felirat. A történettel nincs gond, a süket DJ felemelkedése példaértékű is lehetne, a gond az, hogy a rendező úr nem tudta eldönteni mit alkosson. Komédiát vagy drámát. Így kapunk mindkettőből egy aprót... nevetni nem fogunk és mély utazásokat sem élünk át, az emberi lélek felé vezető rengetegen. Ez pedig nagy baj, mert üres marad a film, amire a befejezés is ráfejel, mellesleg az a másfél óra nagyon rövidnek tűnt. A sztori ha minden igaz, egy évet ölel fel, sajnos nem érezni ennyire tartalmasnak. Az ibizai éjszakák hangulata megvan, kapunk igazán szép képeket is (naplemente, tenger stb). A zenékbe is beleköthetünk, túl sok, egymástól idegen műfaj csendül fel.
A főszereplő, Paul Kaye lemossa a fél magyar palettát, bár ez önmagában nem nagy teljesítmény, így mondjuk azt; rettentő hitelesen, abszolút jól játszott. Az elején, mikor még minden csudijó, egy ellenszenves figura képét mutatja, de hallásának romlásával egyidejüleg kezdjük el sajnálni a fickót. A letört DJ, kinek szemében a tehetetlenség tükröződik, lassan bekattan, belül pedig folytonos vívódást hajt önmagával és a droggal (aki egy hatalmas, balettruhás farkas személyében jelenik meg), az ő szerepe. Elhisszük neki, hogy képes volt talpraállni, megtalálni a módját, hogy tovább zenéljen. Mintha tényleg dokumentáció lenne, nem pedig szinészet. Áldokumentum jellegének köszönhetően, feltűnnek még nevesebb előadók is. Pete Tong, Carl Cox, Tiesto, Sarah Main, Paul Van Dyk. Mind láthatjuk egy pár mondat erejéig, riportból kivágott részként.
Az igazi problémám a filmmel, hogy nem tudom lepontozni. Mert bár nagyon jó film, de nem tudott mit kezdeni magával. Mondani akart valamit, de e téren néma maradt. Azért ajánlom.
És a film egyik legszebb muzsikája, Frankie Wilde - Reflekt