Las Vegas és a kártyajátékok egyántalán nem idegen téma a filmvilágban. Esőember, az Ocean's filmek, Pókerarcok, vagy a város nevével ellátott kiváló sorozat, hogy csak párat említsek. Robert Luketic rendező úr, kinek a Doktor Szöszit is köszönhetjük, egy valós eseményeken alapuló történetet vitt vászonra, Kevin Spacey és Brett Ratner producerkedésével. Én már vártam a filmet a poszter kijötte óta, még előzetest sem néztem...
A sztori pár sorban felvázolható. Ben Campbell egy igen intelligens, okos diák, ki épp a Harvadra jelentkezne, ahova minden esélye megvan, hogy felvegyék, csupán egy dolog hiányzik. 300.000 dollár. A matek órákon való remekelései után felfigyel rá a tanára, és meginvitálja a privát kis blackjack klubbjába. Persze Ben, elsőre nem megy bele, jön a szokásos huzavona, de aztán az áhított nő nyomására beszáll. A klub lapszámlálással kaszálja a nagy lovét hétvégente Vegasban. A módszer nem illegális éppen, csak nem szeretik a kaszinó emberei. Ben, amint megszerzi a szükséges összeget, benyújtja a felmondását...legalábbis így tervezte...de a tanárúr, a biztonsági főnök és még az ember alapvető tulajdonságai is közbeszólnak...
Ha elfogadjuk, hogy ez így történt annó, ahogy azt megmutatták, szemet hunyhatunk a történet sablonosságán. Az utolsó nagy csavarral együtt is, eléggé kiszámítható a film, ami itt-ott unalomba fullad és túl hosszú is, az időben is túl gyorsan ugrálunk. Ahogy már koimbra is írta nem kötik az orrunkra a trükköt, és a jelzések is igencsak...khm, gyengék. Főként a "hátul összekulcsolom a kezem", azt sem értem, miért mindig ugyanabban a kaszinóban játszottak. Igen amatőr húzás, látszik nem engem hívtak játszani... A szerelmi szál tényleg pocsék, a csapaton belüli rivalizálás sem volt meggyőző és a biztonságiak sem a Las Vegas sorozatból jöttek. A szereplők egy erős közepes szintet ütöttek meg, nálam Spacey volt a nyerő, Jim Sturgess és Kate Bosworth még csak nem is passzolnak egymáshoz, így tök mindegy mit nyújtanak (nem sokat), Laurance Fishburne meg nem egy Morpheus. A Vegasi hangulat nem jött át (bár ez nem is a megasztár) ennek ellenére...hát...tetszett?! Egyszer nézhető 10/5. Elhatároztam mátol elkezdem tanulni a lapszámlálást...majd beszámolok ha van valami eredmény.
A sztori pár sorban felvázolható. Ben Campbell egy igen intelligens, okos diák, ki épp a Harvadra jelentkezne, ahova minden esélye megvan, hogy felvegyék, csupán egy dolog hiányzik. 300.000 dollár. A matek órákon való remekelései után felfigyel rá a tanára, és meginvitálja a privát kis blackjack klubbjába. Persze Ben, elsőre nem megy bele, jön a szokásos huzavona, de aztán az áhított nő nyomására beszáll. A klub lapszámlálással kaszálja a nagy lovét hétvégente Vegasban. A módszer nem illegális éppen, csak nem szeretik a kaszinó emberei. Ben, amint megszerzi a szükséges összeget, benyújtja a felmondását...legalábbis így tervezte...de a tanárúr, a biztonsági főnök és még az ember alapvető tulajdonságai is közbeszólnak...
Ha elfogadjuk, hogy ez így történt annó, ahogy azt megmutatták, szemet hunyhatunk a történet sablonosságán. Az utolsó nagy csavarral együtt is, eléggé kiszámítható a film, ami itt-ott unalomba fullad és túl hosszú is, az időben is túl gyorsan ugrálunk. Ahogy már koimbra is írta nem kötik az orrunkra a trükköt, és a jelzések is igencsak...khm, gyengék. Főként a "hátul összekulcsolom a kezem", azt sem értem, miért mindig ugyanabban a kaszinóban játszottak. Igen amatőr húzás, látszik nem engem hívtak játszani... A szerelmi szál tényleg pocsék, a csapaton belüli rivalizálás sem volt meggyőző és a biztonságiak sem a Las Vegas sorozatból jöttek. A szereplők egy erős közepes szintet ütöttek meg, nálam Spacey volt a nyerő, Jim Sturgess és Kate Bosworth még csak nem is passzolnak egymáshoz, így tök mindegy mit nyújtanak (nem sokat), Laurance Fishburne meg nem egy Morpheus. A Vegasi hangulat nem jött át (bár ez nem is a megasztár) ennek ellenére...hát...tetszett?! Egyszer nézhető 10/5. Elhatároztam mátol elkezdem tanulni a lapszámlálást...majd beszámolok ha van valami eredmény.
