
Erről a filmről, szintén nem hallottam semmit annó...a címe alapján azt hittem valami animációs debilség. Aztán látom, hogy Sean Penn rendezte (-a kiváló- Nevem, Sam) és valami kalandféleség, főszerepben Emile Hirsch (-a kiváló- Alpha Dog). Oké, nem tudom mit kapok, de nem fogok csalódni az az érzésem.
A történet Christopher McCandless életére fókuszál, ki épp most fejezte be az egyetemet kiváló eredményekkel...Két évvel később a fagyos Alaszkában láthatjuk egyedül, amint élni próbál. A film folyamán mesélik el nekünk, hogy mi történt az elmúlt két évben. Hogy miért szökött meg otthonról, miért menekült el a vadonba, miért van elege a társadalomból és hogy mit akar elérni. Útja során számos emberrel találkozik kik segítenek neki céljaiban, megváltoztatva az idegenek életét, majd a vadon foglyává esik...elérve a totális szabadságot!
A sztoriról nem érdemes többet mondani, ahogy haladunk úgy bontakozik ki bővebben, és az összkép igazán jó. Akárcsak a megoldás, a jelen és a múltbéli események váltakozása között. Így, tulajdonképpen két részre osztható a film, a cél: Alaszka és a hozzá vezető út. Mindkét szál nagyon jól van vezetve, az embert egyszerűen érdekli mit-miért és talán együtt is érez az ifjú sráccal. Együtt is lehet, mert Hirsch játéka hibátlan. Bármit csinál, mond elhisszük neki, mert a szerepet istentelen (tetszik ez a szó) jól hozza. Mellette rengeteg mellékszereplő van, kik szintén oda teszik magukat. Vince Vaugh, a farmer ki öccseként néz Chrisre. Hal Halbrook, aki fiaként érez iránta. Kristen Stewart(nyamm), aki szerelmes lesz főhősünkbe. Mindenki remek, de sajnos Chris családja, kevés szerepet kapott (mármint az igazi családja) így jelenlétünk, gyakorlatilag nem is szükséges (kivétel a testvére, aki leginkább mesélőként veszi ki a szerepet).

A film egyetlen gyengepontja, hogy 140 perc, bár nem tudom, hogy lehetne rövidebb, mert felesleges jelenetnek nem vagyunk szem- és fültanúi de mégis túl hosszú. Szerencsére, közben mindenféle helyszínen megfordulunk, legyen az sivatag vagy hegytető, és végig jól eltalált zenék szólnak. Szóval a színészekre, a látványra, a dramaturgra, a zenékre egy rossz szava nem lehet az embernek. Sean Penn jobban nem is csinálhatta volna. Az ember végig töpreng és feszül, hogy vajon ő meddig bírná (a történet szerint 2 évre tűnünk el), egyántalán neki bírna-e kezdeni. Bár ahhoz meg kell érteni Christopher gondolkodását, világszemléletét mely igazán nemes és tiszteletreméltó de sajnos a mai világban egyszerűen az őrült vagy nem normális jelzőt akasztanák rá. Pedig nem az, nagyon nem az. A legszabadabb szabadság példáját tárja elénk. Hisz az ember csak akkor szabad, ha bármit megtehet...és Chris bármit megtehet. A film végére pedig kapunk egy választ a sok kérdésre...ez megtörtént, valós, igaz történet?
A történet Christopher McCandless életére fókuszál, ki épp most fejezte be az egyetemet kiváló eredményekkel...Két évvel később a fagyos Alaszkában láthatjuk egyedül, amint élni próbál. A film folyamán mesélik el nekünk, hogy mi történt az elmúlt két évben. Hogy miért szökött meg otthonról, miért menekült el a vadonba, miért van elege a társadalomból és hogy mit akar elérni. Útja során számos emberrel találkozik kik segítenek neki céljaiban, megváltoztatva az idegenek életét, majd a vadon foglyává esik...elérve a totális szabadságot!
A sztoriról nem érdemes többet mondani, ahogy haladunk úgy bontakozik ki bővebben, és az összkép igazán jó. Akárcsak a megoldás, a jelen és a múltbéli események váltakozása között. Így, tulajdonképpen két részre osztható a film, a cél: Alaszka és a hozzá vezető út. Mindkét szál nagyon jól van vezetve, az embert egyszerűen érdekli mit-miért és talán együtt is érez az ifjú sráccal. Együtt is lehet, mert Hirsch játéka hibátlan. Bármit csinál, mond elhisszük neki, mert a szerepet istentelen (tetszik ez a szó) jól hozza. Mellette rengeteg mellékszereplő van, kik szintén oda teszik magukat. Vince Vaugh, a farmer ki öccseként néz Chrisre. Hal Halbrook, aki fiaként érez iránta. Kristen Stewart(nyamm), aki szerelmes lesz főhősünkbe. Mindenki remek, de sajnos Chris családja, kevés szerepet kapott (mármint az igazi családja) így jelenlétünk, gyakorlatilag nem is szükséges (kivétel a testvére, aki leginkább mesélőként veszi ki a szerepet).

A film egyetlen gyengepontja, hogy 140 perc, bár nem tudom, hogy lehetne rövidebb, mert felesleges jelenetnek nem vagyunk szem- és fültanúi de mégis túl hosszú. Szerencsére, közben mindenféle helyszínen megfordulunk, legyen az sivatag vagy hegytető, és végig jól eltalált zenék szólnak. Szóval a színészekre, a látványra, a dramaturgra, a zenékre egy rossz szava nem lehet az embernek. Sean Penn jobban nem is csinálhatta volna. Az ember végig töpreng és feszül, hogy vajon ő meddig bírná (a történet szerint 2 évre tűnünk el), egyántalán neki bírna-e kezdeni. Bár ahhoz meg kell érteni Christopher gondolkodását, világszemléletét mely igazán nemes és tiszteletreméltó de sajnos a mai világban egyszerűen az őrült vagy nem normális jelzőt akasztanák rá. Pedig nem az, nagyon nem az. A legszabadabb szabadság példáját tárja elénk. Hisz az ember csak akkor szabad, ha bármit megtehet...és Chris bármit megtehet. A film végére pedig kapunk egy választ a sok kérdésre...ez megtörtént, valós, igaz történet?
A film nyert már a zenéjével, a főszereplőjével és a rendezőjével is díjakat többekközt. A külföldi kritikusok is elég jól fogadták (80% , 8pont). A belefektett 15 millió dollár eddig 40-et vágott vissza. A filmet nem ajánlanám mindenkinek, sokak unalmasnak találnák, főleg a mai teenpicsák, kik egy nagyobb sétába belehalnak, ezt a filmet pedig csak érteni, és érezni kell(ene). Fontos tartalom rejlik benne, épp ezért egyszer mindenki tekintse meg.
/ írnék többet...de nem tudok...nézni kell, nem olvasni...nagy hatással volt rám / 10/8.5
"Van valami öröm, az úttalan erdőben,
van valami gyönyör a magányos tópartban,
van egy társadalom, hova senki be nem hatol,
a parton, hol hangosan üvölt a tenger:
Nem vagyok kevésbé ember, de természet ezerszer..."
van valami gyönyör a magányos tópartban,
van egy társadalom, hova senki be nem hatol,
a parton, hol hangosan üvölt a tenger:
Nem vagyok kevésbé ember, de természet ezerszer..."